Leláncolva ~(18+)~ Befejezett

12

-Mi folyik itt? - kèrdezem. Már folynak a könnyeim. Hírtelen annyi emlèk tör rám, ahogy körbe nèzek a gyerekkori házban. Oda lèp hozzám ès átölel.
- Azt hittem örülni fogsz, ha meglátod hová hozlak. - Közben nyom egy puszit homlokomra.
- Nagyon örülök Jason. Csak annyi emlèk jött elő. Meg igazából nem èrtem ezt az egèszet. Hogy lehet, hogy van kulcsod a házhoz? Te vetted meg? - csodálkozom.
- Gyere üljünk le. - Invitál.
Leülünk a teraszon lèvő fotelbe. Megfogja a kezem ès belekezd a mondandójába.
- A ház nem az enyèm hanem a tièd. Ismertem a szüleidet. Apukád nekem dolgozott. Biztonságifőnök volt az egyik báromban. A legjobb emberem volt. Amikor meghaltak úgy èreztem felelőssèggel tartozom èrted meg a húgodèrt. Tèged akadálytalanul tudtalak figyeltetni, de a húgod eltűnt. Amikor megtudtam, hogy árulod a házat megvettem. Azt hittem simán csak túl akarsz adni rajta. Nekem meg mindig is tetszett a házatok. Azt viszont nem gondoltam, hogy ekkora bajban vagy. Ha tudtam volna már akkor segítettem volna neked. Amikor a szüleid meghaltak nyomozásba kezdtem, mert akkor tájt öt emberem halt meg különböző balesetben. Mind közel álltak hozzám ès apádhoz. Gondoltam, hogy nem lehet vèletlen. Találtam pár nyomot, de mindig zsákutcába futottam. Ezèrt nyomozókat bèreltem fel, hátha jobban boldogulnak az ügyben. Volt egy fazon, aki tudott volna segíteni, de mire a nyomozó oda èrt a megbeszèlt helyszínre már nem volt èletben. De nem adom fel. Meg fogom találni azt a fèrget, aki ezt tette. Tudom, hogy a balesetek nem vèletlen törtèntek. Valaki direkt csinálta. - mesèli.
Csendben emèsztem a hallottakat.
Megöltèk a szüleimet. De mièrt? Ők jó emberek voltak.
Gondolkodom aztán eszembe jut valami.
- Èn hogy kerültem a kèpbe? Nem vèletlen vagyok a házadba. Úgye? - mèg magam is megdöbbenek azon amit mondok. Elfog a rettegès.
- Mint már mondtam. Úgy èrzem felelőssèggel tartozok èrted. Tartozok ennyivel az apádnak. Meg aztán bevallom, hogy amikor egyszer apádat vártam a házatok előtt nagyon megtetszettèl. Olyan sebezhető voltál, olyan törèkeny ès gyönyörű. Azt hiszem akkor szerettem belèd. - vallja be.
- De azt nem gondoltam, hogy idáig fajulnak a dolgok. Mielőtt magamhoz hozattalak az emberemmel, aki tèged figyelt tájèkoztatott, hogy valaki figyel tèged. Ekkor lopott meg a húgod ès eltűnt a pènzzel. Lehet, hogy rájött, hogy őt is követik. Valószínű, hogy el akart menekülni ès azèrt kellett neki a pènz. Nem is a lopásèrt kerestettem, hanem a biztonsága miatt. - mondja.
Megszólalni sem tudok. Annyira megbènítanak a szavak, amiket mond. Gracere gondolok. Megpróbálom átgondolni az egèsz helyzetet. Kavarognak a gondolataim.
- Mièrt nem mondtad ezeket el hamarabb? Mièrt nem kerestèl ès mondtad el? Elhallgattad az egèszet ès hazudtál is. Graceről is többet tudsz, mint amit elmondtál? - esek neki dűhösen.
Megint azt èrzem, hogy mindenki összefogott ellenem.
- Ne haragudj! Csak a te èrdekedben hallgattam. Nem akartalak bántani. A húgodról viszont csak annyit tudok amennyit te is. - mondja.
De engem ez már nem èrdekel. Elönti agyamat a harag a fájdalom ès a vesztesèg.
Felpattanok ès Jasont otthagyva kiviharzok a házból. Futok vègig az utcán. De mèg hallom Jason szavait, amivel próbál megállítani. Beszáll a kocsiba ès utánnam hajt. Meg sem állok csak futok tovább. Nem akarom hallgatni tovább a hazugságati sem azt amit mèg elhallgatott előlem. Már nem bírom. Átverve èrzem magam. Amit iránta èreztem az most megrendült. Egyedül akarok lenni.
Bekanyarodok egy szűk utcába, ahová nem tud utánam jönni kocsival. Hátha feladja ès bèkèn hagy.
Nem jön utánam. Lassítok. Egyenesen a lakásomba megyek. Magamra zárom az ajtót ès csak sírok.
Folyamatosan csörög a telefonom. Kinyomom majd ki is kapcsolom ès eldobom. A falról lepattanva eltörik. Nem èrdekel. Hagyjon bèkèn mindenki. Nem akarok senkivel sem beszèlni. Addig sírok amíg elalszok. Amikor felèbredek már besötètedett. Ennem kène valamit. Nagyon fáj a gyomrom. De èrzem, hogy egy falat sem menne le a torkomon. Kimegyek a mosdóba ès megmosom megviselt arcom. Aztán csak nèzem magamat a tükörben ès ráeszmèlek mekkora egy idióta vagyok. Az egyetlen ember akit szeretek ès segíteni akart nekem megtalálni a húgomat elcsesztem magam mellől. Fontolóra veszem a lehetősègeket, hogy hogyan tovább. Arra jutok, hogy hívok egy taxit ès Jasonhöz megyek. Hátha megbocsájt a gyerekes viselkedèsemèrt.
Mivel a telefonomat eltörtem nem tudok taxit hívni. Felszedem a telefont a földről. Vagyis ami megmaradt belőle ès bedobom a táskámba. Már indulnèk kifelè az ajtón. Ahogy kilèpek neki ütközöm valakinek. Felkapom a fejem ès meglepődök, mert egy nagyon ismerős szempár nèz velem farkasszemet. Abban a pillanatban elkapja a derekamat ès magához húz. Úgy megörülök neki, hogy azonnal a nyakába ugrok ès csak öleljük egymást.
- Kèrlek ne haragudj! Nagyon szeretlek. Nem akarlak elveszíteni. Nagyon megijesztettèl amikor nem voltál elèrhető telefonon. Azonnal ide jöttem. Már egy ideje itt állok az ajtód előtt. - súgja a fülembe.
- Te se haragudj kèrlek. Èn sem akarlak elveszíteni. Szeretlek Jason. - mondom neki sírva.
- A telefonom eltört. Falhoz vágtam mèrgembe. - mondom.
Letesz ès megfogja a kezem.
- Szeretnèm ha vissza jönnèl a házamba. Ott jobban tudok rád vigyázni.
- Rendben. Amúgyis hozzád indultam.
De, mostantól kèrlek ne hallgass el semmit ami engem vagy a húgomat èrint.
Bólint ès már von maga után a kocsihoz.
A birtokra èrve ismerős èrzès fog el. Mintha haza èrtem volna. Szeretek itt lenni. Szeretem Jasont.
A szobájában beszèlgetünk, amikor csörög a telefonja. Felveszi.
- Frank! Igen hívtalak. Van egy lány akit keresek. Az egyik bárban veled látták elmenni. Rövid szőke. Van egy színes madár tetkó a tarkóján. Persze tudom, hogy sok van. De talán segíthetnèl. Nagyon fontos lenne. Okè. Átküldöm a kèpèt. - mondja ès bontja a vonalat.
- Mit mondott? - kíváncsiskodom.
- Azt mondta, hogy nem emlèkszik ilyen lányra. De nekem nagyon gyanús ez a fazon. Szerintem hazudik. - mondja elgondolkodva.
Majd hírtelen megszólal.
- Már egy ideje valaki szabotálja az üzleteimet is. Szemèly szerint rá gyanakszok. Kevès embert engedek közel magamhoz, de őt muszáj. Az üzlettársam ès a mostohaapám fia. Indítèka is lenne. Rám nagyobb rèsz maradt az üzletekből. Pedig ő az idősebb. Talán neheztel rám emiatt.
- Logikus. Magának akarja az egèszet. - mondom.
- De nem is èrt hozzá. Az apja azèrt hagyta rám a nagyobb rèszt a vállalataiból, mert jobban bízott bennem, mint a saját fiában. Meg hogy ne tegye tönkre amit ő rengeteg munkával felèpített. Az üzleti megbeszèlèseken ott szokott lenni. De igazából nem szól bele. Csak az lett gyanús, hogy volt egy pár üzlet ami èrdekelt. Csak ő tudott róla ès egyiket sem tudtam megszerezni. Valahogy minden alkalommal visszalèpett a másik fèl. - mondja.
- Így már èrthető, hogy mièrt rá gyanakodsz. -mondom. - De gondolod, hogy köze lehet Gracehez? - kèrdezem.
- Nem tudom. Nagy nő faló. Rengeteg megfordult már az ágyában. Mindig dicsekedett vele. - válaszolja.
- Na ès te? Te nem vagy az Mr. Tökèletes? - kötölőzködök vele.
- Èn más vagyok. Nekem mindig fontosabb volt az üzlet nem pedig a kicsapongó èletmód. Azèrt tartok ott most ahol tartok. Ha most kiszállnèk mindenből ès eladnám csak a bárjaimat meg az èttermeket akkor mèg az unokáim is simán megèlnènek belőle. - mondja komolyan.
Oda bújok hozzá ès megcsókolom.
A többi már jön magától.