Szeszélyes szerelem

‹‹‹Two›››

Röhögve sétáltak a tömeg után, James pedig épp azt ecsetelte nagy beleéléssel, hogy hogyan változtatta az íróasztalát folyékonnyá, és hogyan esett el emiatt az apja.

-Szóval akkor nagy komolyan nekitámaszkodott volna... - nevetett James - És seggre esett. - fejezte nagy nehezen be a mondatot, és újult erővel kezdtek nevetni.

-Na jó, ezt majd valamikor meg kell tennünk az egyik professzorral! - nevetett tovább Sirius.

Remus nyakoncsapta.

-Naaa, ezt most miért? - nyüszített fel Tapmancs.

-Nem fogjátok kipróbálni egy tanáron. - mondta komolyan.

-De- - kezde volna James a nyavajgást, de Remus feltartotta a mutatóujját, jelezve, hogy még mondani akar valamit.

A fiúk csendben maradtak.

-Nem fogjátok kipróbálni a tanárokon, ha a ott van egy egész Mardekáros asztal. - fejezte be vigyorogva.

Sirius elképedve nézett rá, majd a vállán átvetve az egyik karját felnevetett.

-Tudtam, hogy nem fogod elrontani a mókát, Holdsáp! - vigyorgott a fiúra.

James is átvetette a kezét Peter és Sirius vállán, és egyetértően bólintott, majd témát váltott.

-Szerintetek milyen lesz az idei órarendünk? - érdeklődött.

-Megköszönném ha megint mágiatörténelemmel kezdődne a hétfő. - ismerte el Sirius. - De ezen kívül úgyis utálni fogom az egészet. - vont vállat.

-Nekem annyi elég is, ha nem a nap végére rakják be a számmisztikát. - tűnődött Peter. - És ha nem reggeli vagy ebéd utánra rakják a bájitaltant. Ha megint hányingerem lesz, biztos hogy a professzor mégjobban megutál. - grimaszolt.

-Remus? - nézett a gondolataiba merülő fiúra Ágas.

-Bőven elég lesz, ha nem beszélünk órai tananyagként vérfarkasokról. - vágta rá, visszaemlékezve a harmadik évükre.

-Az harmadéves tananyag volt. - mondta legyintve Peter, próbálva oldani a feszültséget, ami nem sikerült neki. A következő pillanatban viszont olyat bucskázott előre, hogy még 10 centit is csúszott előre a kissé sáros földön, mire újra kitört a röhögés a kis csapatból.

Peter a sarat próbálta kiköpködni, miközben Remus megállás nélkül kuncogva-nevetve egy egyszerű varázslattal megtisztította a talárját és az arcát, mire előtűnt a kissé duzzogó, undorodó arckifejezés az alacsony fiú arcán, amire még jobban kezdtek el nevetni.

Aztán mikor végre összeszedték magukat, a sor után iramodtak, és pár perc múltán valahogy a tömeg elejére kerültek. James megtorpant a kapu előtt, és segíségkérően bámult Siriusra. Tapmancs vigyorogva mellé lépett, majd egyszerre tolták be az ajtó két szárnyát, és vidáman köszöntek az elsőévesekre váró McGalagonynak.

-Szép jó estét, Minnie! - vigyorgott Sirius.

-Megjöttünk, Professzorasszony! - énekelte vidáman James, és szintén vigyorogva újra átkarolta Siriust.

Remus unottan nézett rájuk, Peter pedig próbálta a lehető legjobban összehúzni magát McGalagony fáradt pillantása alatt.

-Potter, Black, szerintem...tűnjenek a szemem elől, míg nincs magukkal órám. - sóhajtott a tanárnő, a kis csapat pedig - köztük egy nevető Ágassal és Tapmanccsal - eliszkolt a Nagyterem felé.

Boldogan foglaltak helyet a Griffendéles asztalnál, és vidám csevejbe kezdtek, míg az elsőévesekre vártak, de Remusnak feltűnt valami.

-Sirius? - kérdezte, pont Peter mondatának a közepébe vágva.