Szeszélyes szerelem

‹‹‹Four›››

Az őszi nap erősen sütött, a roxforti diákok a talárjukat levéve, ingujjukat feltűrve élvezték az év utolsó meleg pillanatait. A Tekergők kis csapata a Fekete tó partján, egy kisebb pokrócon foglalt helyet, a négy fiú hangosan nevetve beszélgetett. Lilyék fél órája jöttek le hozzájuk, de aztán rögtön Binns professzorhoz siettek, szóval nem maradtak sokáig.

Sirius csukott szemmel, a fűben elfekve élvezte a napsütést, de lustán felmordult mikor egy árnyék magaslott fölé. Éppenhogy résnyite nyitotta a bal szemét, hogy lássa, ki zavarta meg a pihenését.

Remus állt felette, és ahogy eltakarta a napot, a mögüle kitörő fénysugarak szinte isteni fénybe keretezték a vékony, mégis jól kinéző fiút. Sirius ajkai elnyíltak csodálatában, és csak arra eszmélt, hogy Holdsáp leguggol hozzá.

-Sirius, minden rendben? - kérdezte halványan mosolyogva, mégis kicsit aggódva.

-...Persze. - nyögte ki nagynehezen, elveszve Remus szinte aranynak tűnő szemeiben.

-Jó, akkor mehetünk. Mindjárt kezdődik a rúnaismeret. - állt fel a fiú, majd a kezét nyújtotta Siriusnak.

A fiú a kezét elfogadva állt fel majd mosolyogva nézett Remusra.

-A mindjárt alatt pontosan mit értesz? - kérdezte játékosan, kissé közel állva Holdsáphoz, még mindig a kezét fogva.

-Tizenöt perc. - szólt közbe James, ezzel megszakítva a pillanatot. Sirius elengedte Holdsáp kezét, bár az utána érzett hiányt nem tudta elnyomni, Remus pedig felemelve Tapmancs táskáját átnyújtotta neki.

-Na akkor menjünk, mert mire felvánszorgunk a terembe, addigra vége is lesz az órának. - vigyorgott Remusra Sirius, majd mindketten elköszöntek Jameséktől és egymás mellett sétálva indultak el.

James elgondolkodva nézett utánuk.

-Féregfark? - szólalt meg aztán.

-Igen? - nézett fel a bájitaltan házijából az említett.

-Csak szerintem van valami különös...dolog...Sirius és Rem között? - kérdezte.

Peter elgondolkodva nézett a két fiú egyre távolodó formájára, a kezük majdnem összeért. Elmosolyodva megrázta a fejét, majd ennyit mondott:

-Ha fontos, majd elmondják.

----------°×°×°×°×°×°×°×°×°×°×°×°×°×°×°----------

Épp egy csendes folyosón sétáltak át mikor Remus megszólalt.

-Sirius?

-Mondd, Rem. - válaszolt a fekete hajú fiú a padlót figyelve.

-Ugye tudod, hogy előlem nem rejtheted el, mennyire fájt amit Reg mondott? - érdeklődött Holdsáp. - Tudom, hogy bánt. Kérlek, ne zárd magadba. - fordult szembe a fiúval, ezzel megállásra kényszerítve őt.

Sirius sóhajtva nézett bele barátja szemeibe, majd le a padlóra és vissza. Kikerülve Remust magával húzta, így maga mellett tartva a fiút. Aztán megszólalt.

-Én...folyamatosan arra gondolok, hogy az én hibám. Hogy nem jöttem hamarabb, hogy nem hoztam magammal még akkor is ha rajta lett volna a jegy. - suttogta megtörten. - De haragszom is rá. Nem azért, mert sötét jegye lesz, mert elfogadta. Nem azért, mert nem beszél velem. Hanem azért, mert most már hivatalosan is őket választotta. - keserűen felnevetett. - Valószínűleg csak a bánat beszél belőlem, Holdsáp, ne haragudj.

Mielőtt Remus szólhatott volna, hogy nem haragszik, nyugodtan adja ki magából mit érez, odaértek a teremhez, és pont akkor jött meg a professzor is. Így a téma a mai napra feledésbe merült.

----------°×°×°×°×°×°×°×°×°×°×°×°×°×°×°----------

Az órából alig tizenöt perc telt el, de Sirius már halálra unta magát.

Egy párszor még elkeseredetten a kezébe fogta a pennáját, hogy megpróbálja megoldani az önálló feladatot, aztán sóhajtva hátradőlt a széken.

-Az agyam hivatalosan is leállt. - jelentette ki Remusnak.

Remus a szemöldöke felvonásával adta tudtára, hogy figyelt, majd óvatosan felnézett rá.

-El kell hogy keserítselek, Sirius. Az agyad hivatalosan már elsőévesen leállt. - mondta komoly hangsúllyal, bár a szája sarkában található volt egy enyhe mosoly.

Sirius játékosan megsértődve a mellkasára kapta a kezét és élesen beszívta a levegőt.

-Hogy merészeled, Holdsáp?! - nevette el magát majdnem. - Az egyetlen, aki engem lebeszélhet, az én vagyok. - húzta fel az orrát még midig színészkedve.

-Jaj, bocsánat ezért az óriási hibámért, Mr. Black! Soha többé nem fordul elő! - mosolygott rá Remus, megtartva a játékos hangnemet.

Sirius meg volt róla győződve, hogy a szíve vagy hat ütemet kihagyotta mosoly látványára, de mielőtt még elpirult volna, vége lett a rúnaismeretüknek.

-Ne felejtsék el megcsinálni a feladatokat a huszonnyolcadik oldalon! - kiabált még a tanár a kifelé igyekvő diákoknak. Páran odavetettek egy "Igenis, professzor" -t, de Sirius és Remus addigra már rég a lépcső felénél jártak, szerencséjükre a sor elején haladva.

-Menjetek már! - szólalt meg valaki idegesen a sor közepéről, aztán türelmetlenné válva elkezdett előre nyomakodni. Sirius nem vette észre időben a közeledő nagydarab fiút, így nem tudott elhúzódni, és erősen nekiütközött Remusnak, aki a fal mellett állt, és az ütés hatására beverte a fejét a falba.

A hangos koppanásra mindenki a fiúra kapta a fejét, majd meglátva Holdsáp fejének bal oldalán tátongó sebet, szinte egyszerre szisszentek fel. Remus a szemét összeszorítva csúszott le a fal mentén, ahogy Sirius épp kijött a hirtelen sokkból és rögtön az oldalán termett.

-Remus? Megvagy? Szédülsz? - kezdte kérdésekkel bombázni a fiút. - Mit bámultok, csináljátok már egy kis helyet! - mordult a tömegre. - Valamelyikőtök hívja ide Pottert! - halászta elő a vizes kulacsát, hogy a hideg tárgyat a sebhez érinthesse. - Rem? - kérdezte újra, halkan.

-...Fáj. - nyüszített fel Remus halkan.

-Tudom, Rem, tudom, tarts ki! James mindjárt jön, akkor majd elmegyünk Poppyhoz.... - kezdett idegesen hablatyolni.

Jamed hirtelen átnyomakodva a tömegen jelent meg, a táskájából fertőtlenítő bájitalt halászott elő egy kis gézzel, és rögtön a fiú másik oldalán termett.

-Ez egy kicsit csípni fog, Rem, fogd meg Sirius kezét. - figyelmeztette James az aranybarna hajút, aki még mindig csukott szemmel bólintott. - Valaki menjen és szóljon Madame Pomfreynak, hogy készüljön. - vetette oda a tömegnek.

Pár perccel később már a rendelőben ültek Peterrel, ahogy Madame Pomfrey precízen és gyorsan látta el a sérülést. Ezután lenyomca Remust az ágyra amin ült, a kezébe nyomott egy bájitalos fiolát. Remus hezitálás nélkül felhajtotta, aztán, miután a szörnyű íz elmúlt, kellemesen sóhajtott. Végre nem fájt annyira a feje.

-Úgy tűnik, nem mész ma asztronómiára, Remus. - kuncogott a nővér. - Legalább három napig ágyban kellene pihenned, a sebet nem érheti víz. Ezután a fejed talán fájni fog ha túl sokáig kell koncentrálnod, erre majd adok pár bájitalt, de semmi komoly bajod nincs. - intézte az utolsó mondatot a feszültségtől szinte vibráló Jameséknek, akik a hírre rögtön megkönnyebbültek.

-Merlin legyen a tanúja hogy kiverem a szart is abból a kis köcsögből. - motyogta azért Sirius. - Feljöhet a szobába?

Madame Pomfrey Remusra pillantott.

-Majd ha felébred. - döntötte el. - Addig maradhatnak, de javaslom hogy valamelyikőjük szóljon Dumbledore igazgatónak az esetről.

James bólintott és felállt, ismerve az egész sztorit. Peter nem sokkal ezután elment tovább tanulni, megigérve hogy majd visz a szobába egy csomó kaját estére.

Így csak Sirius maradt, aki Remus ágya mellé húzva egy széket vigyázta a már nyugodt fiú álmait.

Elvégre nincs nap valami érdekes történés nélkül, gondolta egy kis mosollyal az arcán ahogy ő is elaludt.