Szeszélyes szerelem

‹‹‹Six›››

James, először is, amint beért, lerakta a valószínűleg ájult Regulust a kis kanapéra, ami McGalagony irodájának jobb sarkában, közvetlenül a könyespolc és ajtó között foglalt helyet. Ezután gyorsan megszárította a fiú ruháit, aztán a sajátjait, és csak azután nézett rá az értetlenül vegyes aggodalommal rámeredő professzorasszonyra.

-Malfoyék. - szólalt meg az idegességtől és a pillanat félelmétől remegő hangon.

McGalagony ezután sürgősen hívatta Madame Pomfreyt egy patrónussal, míg Jamest beletessékelte egy kényelmes fotelbe Regulus mellett, és a kezébe nyomott egy csésze kellemesen meleg teát, majd megvárta, míg James lenyugodott annyira, hogy értelmesen meg tudjon szólalni. Addigra persze Madame Pomfrey is odaért, és míg az ifjabb Black testvérrel foglalkozott, itt-ott sziszegve hallgatta végig, mi történt.

McGalagony egy percig maga elé meredve ült, majd hirtelen felállt.

-Hallatlan. Feltétlenül értesítenem kell Lumpsluck professzort. - indult volna meg az ajtó felé, aztán meggondolta magát, és egy újabb patrónust idézett.

James aggódva nézett félre a fekvő fiúra.

-Rendbejön?

Madame Pomfrey bólintott.

-Pár perc, és fel is ébred. - tette hozzá.

James végignézett az ötödévesen. Eléggé sápadtnak tűnt, a szokásosnál is fehérebbnek. Mondjuk nem volt meglepő, épp elég időt töltött a vízben ahhoz, hogy átfagyjon, mivel a tó vize már szeptember közepén közel állt a jéghideghez, pedig akkor még simán lehetett rövidujjúban mászkálni, legfeljebb egy vékony pulcsival. A fiú arcán azonban félelmet-nem is, pánikot vélt felfedezni.

A Regulus felett matató nő észrevette a fürkésző tekintetét, és, ahogy már az évek során sokszor, megválaszolta a ki nem mondott kérdést.

-Fél a fulladástól. - mondta halkan. - Valószínűleg úszni sem tud. Sirius már elsőévesen megtanult, mikor maguk egy estén elmentek fürödni. - emlékezett vissza halvány mosollyal az arcán, de ciccegve.

James akkor jött rá, hogy Regulus mennyire is félhetett. Hiszen csak kapálódzani tudott az eléggé hideg vízben, és valószínűleg nyelt is egy kevés vizet, ahogy azt az ispotályos mondta.

McGalagony már rég elindult a Griffendél toronyba megkeresni Siriusékat, valószínűleg akármelyik pillanatban visszaérhetett.

-Szerencsés, ha megússza egy megfázással. - motyogta Madame Pomfrey.

Ágas fáradtan dőlt hátra a fotelben, és utólag hálás volt Minervának, hogy még nagyobbra varázsolta a tűz lángjait.

Csukott szemmel való pihenését az ajtó nyitódása zavarta meg, amin a professzorasszony és utána sorban Sirius, Remus és Peter léptek be.

McGalagony leült az asztalához, a három fiú pedig szokásosan felsorakozott előtte-azonban most Sirius észrevette a kanapén fekvő öccsét.

-Reg? - kérdezte halkan, döbbenten, aggódva. Odalépett a kis kanapéhoz, majd letérdelt a szinte fiatalabb mása elé. James felállva a vállára tette a kezét.

A nehéz csendet McGalagony kedves hangja törte meg.

-Szerencséje volt, hogy James a közelben volt. - mondta.

-Kik voltak? - kérdezte fojtott haraggal a térdelő fiú, miközben egy hajtincset sepert ki öccse arcából, bár sejtette a választ.

-Malfoy. Narcissa. Bellatrix. - sorolta fel halkan James.