Szeszélyes szerelem

‹‹‹Sixteen›››

A konyhában meleg volt. Már csak pár manó lézengett a helyiségben, figyelembe sem véve az asztalnál ülő két fiút.

A csend utoljára akkor lett megtörve, mikor az egyik manó megkérdezte, mit adhat, és odaültette őket egy asztalhoz a fal mellé. A gyertyák kellemes fényt és légkört biztosítottak, és Regulus akarata ellenére egyre jobban ellazult, a pulcsi ujjait a kézfejére húzva még a kezeire is fektette a fejét, miközben felbámult az előtte ülő Jamesre.

A fiú egy kis vigyorral kavargatta az előtte lévő kakaót, mintha legnagyobb álma teljesült volna azzal, hogy a meleg ital elé került. Regulus teát kért, ami még mindig elég buzgón gőzölgött, így hát várnia kellett, hogy ihasson.

James boldogan kortyolt bele a kakaóba, majd hirtelen el is rántotta a fejét, mindeközben majdnem magára öntve a bögre tartalmát; ezért inkább letette azt az asztalra, és megégetett nyelvét nyújtotta ki, hogy a levegő valamelyest hűtse a türelmetlensége következményét.

Regulus elmosolyodott, amit próbált elrejteni; csak a szája széle állt felfelé, és szerencsére James nem vette észre az apró horkanó hangot, amit Regulus a feje láttán adott ki pár másodperce.

Még mindig csendben ültek, miközben James a kinyújtott nyelvét legyezte a kezeivel, ennek láttára tört elő hirtelen a fekete hajúból egy kuncogás. Erre James is felkapta a fejét, s a száját eltakaró, nevetéstől rázkódó vállú Regre nézett, szemeiben felháborodottság.

-Most komolyan? Kinevetsz? Black, többet vártam tőled! Hol a jómodor?! - dramatizálta túl James a felháborodottságát.

Regulus erre mégjobban nevetni kezdett, alig kapva levegőt hajtotta le a fejét az asztalra, hogy ne kezdjen el hangosan röhögni. James még mindig hitetlenül bámulta, a zsibbadt nyelvét kinyújtva rázta meg a fejét, jelezve, hogy nem hiszi el, hogy Reg rajta nevet.

- Így hozzon el a varázsló fia egy Blacket vacsorázni... - morgott tovább James. - Kinevet. - rázta a fejét sértődötten.

-Mintha tehetnék a tényről, hogy türelmetlen vagy, Potter. - vigyorgott tovább magában Regulus, magához húzva a teával teli bögréjét, miután már nem kapkodott levegőért.

James még mindig duzzogva nézett rá, ahogy óvatosan belekortyolt a zöldteájába, a fiatalabb pedig újra elmosolyodott. Nem mintha tehetett volna ellene, James túl aranyosan duzzogott, a jelenlétében pedig valamiért többet mosolygott, mint eddig bárki szeme láttára.

Az utolsó manó is eltűnt a konyhából, amikor Regulus már lenyugodott és abbahagyta az önfeledt nevetést, majd a szabálytalan időközönként érkező kis nevetésrohamokat.

Pár percre újra csend lengte őket körül, míg Reg végre először belekortyolt a teájába.

-Éhes vagy? - kérdezett aztán James, Regre nézve.

-Igen. - bólintott alig észrevehetően, halkan beszélve. Már épp meg akarta volna kérdezni, hogy mit csináljon, ha már a manók sincsenek itt, de ekkor James felállt, beljebb sétálva a konyhába.

-Akkor lássuk, miből élünk. - csapta össze a tenyereit, és nekilátott szétnézésének.

-Potter. Mit művelsz? - kérdezte Regulus, feltámaszkodva a könyökein.

-...Vacsorát csinálok? - nézett rá vissza James értetlenül, mintha a legértelemszerűbb dolgot csinálná éppen.

-Tudod te hogy mi hol van? Egyeltalán lehet ilyesmit? Tudsz te főzni? - halmozta el kérdésekkel a fiatalabb Black.

-Ne pánikolj már, Mini Black. Tudom hogy kell főzni, a manók meg nem bánják amíg elpakolok magam után és igen, lehet ilyesmit. - válaszolt sorban James a kérdésekre, miközben előhúzott két fajta sajtot. - Másképp miért lenne itt konyha minden eszközzel felszrelve? Szóval, melyik sajtot kéred? - nyújtotta Regulus felé mindkettőt.