Szeszélyes szerelem

‹‹‹Three›››

Remust az épp most felkelő nap sugarai ébresztették, és fáradtan fordult át a másik oldalára, hogy megnézze a mugli óráján az időt. Morogva tolta el a kijelzőt eltakaró zoknit, és mikor leolvasta az időt - 5:54 - még pár percig feküdt a kellemesen meleg és kényelmes ágyában, majd félretolva a lábainak zavadzáló baldachint felült, és ásítva beletúrt a hajába, felállva nyújtózkodott egy jót.

Félkómásan összeszedve az aznap viselni kívánt ruháit és a talárját betántorgott a fürdőbe, - közben majdnem átesett James bakelitgyűjteményén - majd megmosva az arcát lezuhanyzott és felöltözött.

Viszonylag gyorsan végzett, így kilépve a fürdőből még mindig az alvó szobatársaival találta magát szembe. Felkapta az egyik félbehagyott könyvét, és lesétált a klubhelyiségbe.

Megkönnyebbülten felsóhajtott a szoba kellemes hőmérsékletére, és nyugodtan dőlt hátra a kanapén, belekezdve a könyvébe.

Jó érzés volt. Csak úgy belemerülni a történetbe a kellemes csendben a kényelmes kanapén, tudva, hogy egy ideig senki nem zavarja meg a pillanatot, senki nem kéri a segítségét és nem kellett azon aggódnia, hogy Jamesék milyen bajba keveredtek már megint, esetleg megsérültek-e. Nem gondolt a teliholdra, a mardekárosokra, sem az apjára. A gondolatait teljesen kitöltötte a történet, elmerült benne, élvezte hogy szabad. Nem gondolkozott a tananyagon, beadandókon, a teljesítményén, sem azon hogy mennyire is utálja a hegeit vagy saját magát, a lényt amely benne él. Hagyta hogy a könyv elragadja a maga kis sajátos, varázslatos világába, hogy ne kelljen a valós világ problémáin agyalnia.

Legközelebb akkor nézett fel, mikor egy kecses mozdulattal valaki kikapta a könyvet a kezéből.

-Szia, Lily. - mosolygott fel a lányra. Vörös haja két fonatban lógott, szemét gondosan meghúzott tusvonal keretezte, és talán egy kicsit a szempilláit is kihúzta. Fehér inge gallérja kilógott nagy vörös pulcsi nyakánál, fekete szoknyája pedig mindennél jobban illett a kombóba. - Gyönyörű vagy. James meg fog őrülni ha meglát. - jegyezte is meg Remus.

-Ugyan már, Rem! Potter akkor is megőrül, ha futólag ránézek. - legyintett játékosan vigyorogva a lány, majd a könyvet visszaadva leült mellé. - Felébresztettek vagy nem tudtál aludni?

-Ismersz, Lils. Persze hogy nem tudtam tovább aludni. - hunyta le a szemeit a fiú. - Jó is hogy jössz, hány óra?

-Mindjárt háromnegyed nyolc. - körbenézett a klubhelyiségben. - Elég kevesen vannak ébren. Biztos hogy nem volt itt buli az este?

-Hát, ha volt is, én nem tudok róla. - sóhajtott Remus. - Fel kéne ébresztenem őket. - mormolta.

-Igen, fel kéne. - értett egyet Lily vigyorogva.

-Élvezed, igaz? - nézett rá 'mérgesen' a vörös lányra, aki csak vigyorát próbálva visszafojtani rázta a fejét.

Remus nyújtózkodva-nyögve feltápászkodott, majd elbattyogott a lépcsőig. Lilyből ekkor robbant ki a nevetés.

-Áruló. - motyogta Lupin, és visszafordulva odaszólt a lánynak. - Nyugi, Lils, Marlene és Dorcas felébresztése sem egy leányálom. - vigyorgott.

-Touché. - bólintott a lány fintorogva, majd miután felszaladt a lányok hálókörletébe vezető lépcsőin, Remus is elindult felévreszteni a barátait.

Sóhajtva nyitott be a rumlis szobába, és egy pálcaintéssel félrehúzta a függönyöket, így némi fényt juttatva a baldachinok mögé.

Először Jameshez sétált oda, elhúzva a baldachint leült az ágya szélére.