Szeszélyes szerelem

‹‹‹Nineteen›››

Amint Potterék hazaértek, lement a szokásos közös korai vacsora és a két tinédzser el lett engedve a szobájukba kipakolni, átöltözni és pihenni, James letámadta Siriust a zárt ajtók mögött.

-Egy, mi a fene van köztetek Remusszal? Tapmancs, az ég szerelmére, úgy néztek egymásra, mint akik halálosan szerelmesek és tudom hogy neked tetszik, de miért. nem. tettél. még. semmit?!!! - darálta le egy levegővel a mondandóját James, de mielőtt Sirius válaszolhatott volna, már kezdett is a következőbe. - Kettő. Mi van Regulussal? Mindketten olyan bánatosan néztetek ki, mintha azt kellett volna végignézni, ahogy egy kiskutyát megrúg valaki. Megint összevesztetek vagy mi? És! - mutatta fel a kezét, hogy Sirius most se szóljon közbe - Három, tudom hogy ezért meg fogsz ölni, de: belehalokolyanaranyosakvoltatokmikorölelkeztetek! - hadarta el, majd jelezve, hogy befejezte, vett egy nagy levegőt.

Sirius egy pillanatig csak bámult rá, majd megszólalt.

-Nincs köztünk semmi Remusszal.

-Megfogtad a lényeget...

-Jó, oké, lehet épp le akartam smárolni ott és akkor, de ő úgysem érez ugyanígy. - sóhajtott legyőzötten. - És egyébként az utolsóért... - kezdte, majd teljes erejéből Jameshez vágott egy párnát. - Tessék.

James inkább nem kommentálta a Remusszal kapcsolatos mondatot, és rákérdezett Regulusra. Újra.

-Nos, erről akartam beszélni...-kezdte Sirius.  - Remusznak is meg kell írnom.

-Mondd már! - türelmetlenkedett James.

-Be akarják avatni, James. Most, a szünetben. Két nap alatt meglenne.- nyögte ki a Black fiú az ujjait tördelve. - Megígértem neki, hogy segítek, hogy segítünk. Nagyon fél, Ágas. Nem láttam még ilyennek és nem akarja ezt az egészet és mi van ha nem tudjuk kimenteni? - temette az arcát a tenyerébe Sirius.

James egy pillanat alatt mellette termett és leült az ágyra, átkarolva Siriust.

-Megcsináljuk, Sirius. - mondta. - Nálunk maradhat, tudod hogy van egy külön vendégszoba. Sikerülni fog, csak kell egy terv.

-Reg azt mondta, van egy terve. Nem tudom, mi az, de írni akartam neki is. - motyogta Sirius, idegesen. - Megcsináljuk. - mondta inkább saját maga meggyőzésére.

-Én lemegyek és elmondom anyuéknak a szitut. Te írj Remusnak és Regulusnak. - veregette hátba legjobb barátját Ágas. Határozottan indult meg az ajtó felé.

-James? - szólt utána a fekete hajú, mire megfordult. - Köszönöm.

-Ez csak természetes. - mosolygott rá a barátjára.  - És most emeld fel azt a bolhás hátsód és írj a szerelmednek meg az öcsikédnek.

***

Remus unottan dőlt rá az ágyára. Nagyot ásított, majd saját magát átkarolva az oldalára fordult. Még kissé érezte Sirius illatát a pulcsiján.

Merlinre, mennyire nyálas ez már...

De nem tehetett róla. Siriusnak egyszerűen megbabonázó illata volt, és már akkor hiányzott neki, mikor Sirius visszasétált Potterékhez. Sőt, már akkor mikor hátrébb lépett. Elmosolyodott, ahogy visszaidézte az ölelést. Sirius karjai erősen de nyugtatóan fonódtak köré, és olyan jó érzés volt átkarolni a fiú nevetségesen keskeny derekát...belélegezni az illatát. Érezni a haja puhaságát.

Sóhajtott.

Reménytelenül romantikus egy alak vagyok...

Kiváncsi volt Sirius levelére. Fontos dolognak tűnt, amit akart, mégsem mondta el a többiek előtt, és megígérte hogy még ma megkapja a levelet.

Elnyújtózott.

Sirius az elmúlt napokban őrületbe kergette a különböző outfitjeivel, amik főleg a derekát emelték ki, a tusvonal pedig csak hab volt a tortán, a kis konttyal együtt, amit a pálcájával fogott össze. Na és a viselkedése... egyre több flörtölős kommentet fűzött minden beszélgetéshez, mikor csak tudott, és állandóan rákacsintott utánuk. És mintha nem tudta volna, hogy mindenki őt bámulja, mikor nyújtózkodik és a dereka olyan módokon feszül meg, hogy még a legheteróbb fiú is rajta felejti a tekintetét... Nem is beszélve arról, mikor reggeliknél álmosan dőlt az ő vállára, pont az övére, és aranyosan ásított egyet hogy utána megkérje Remuszt hogy szedjen neki valamiből. Persze arról sem lehet megfeledkezni, mikor gyengéd óvatossággal kötözte át Remus új sebeit a telihold után miután Madame Pomfrey szerint két naponta cserélni kellett azt a nyamvadt kötést ami alatt állandóan viszketett a bőre... Remus meg volt győződve arról, hogy ebbe szép lassan bele fog őrülni, főleg mikor Siriusszal egymástól búcsúztak.

Hasra fordult, belefúrva a fejét a párnába. Már majdnem elbóbiskolt, mikor kopogás hangzott az ablakon, és felnézve felismerte Jamesék barna-fehér baglyát.

Ez gyors volt.

Felkelt, beengedte az állatot és adott neki egy kis vizet meg ételt, aztán óvatosan lefejtette az üzenetet a lábáról.

Szia, Rem!

Írtam, amilyen gyorsan csak tudtam amint ideértünk. Regulusról van szó. Nem akartam a többiek előtt mondani, túl sok esélye lett volna annak, hogy valaki más is meghallja, akire nem tartozik. Mikor elmentem a mosdóba, vele találkoztam. Be akarják avatni, Holdsáp. A szüleink két nap alatt elintéznék neki a Nagyúrral, aki minnél hamarabb a társaság tagjává akarja avatni. Én még soha nem láttam őt ennyire félni. Ennyire kiborultan. Még akkor sem, mikor összevesztünk, és én tényleg olyanokat mondtam neki, ami fáj, és egyszerűen nem bírom tovább így látni. Megígértem neki, hogy segítünk és hogy kimentjük. Van egy terve, amit még nem teljesen tudok, hogy mi, de neki is írok majd. Ha minden jól halad, akkor Lily buliján találkozunk vele és onnantól jobban kitervelhetjük majd ezt. James most intézi a szüleivel, hogy Reg maradhasson velünk, és tudom, hogy Ms. Potter valószínűleg megengedi majd, csak aggódom hogy túl nagy teher lesz ez... veszélybe kerülhetnek. A szüleimet ismerve Regulusról nem mondanak le ilyen könnyen. Nem is akarok belegondolni abba, miket tesznek vele.

A lényeg, hogy remélem segítesz te is, de meg kell értened hogy ezzel te is veszélybe kerülhetsz. Jamest nem tudnám már lebeszélni, de akármennyire is ellene vagyok, tudom hogy most minden segítségre szükség lesz. Nem tudom még, Evansnek szóljak-e erről, de majd eldől ez is.

Szerdán találkozunk, addig vigyázz magadra!

Siri.

Egyre gyorsabban olvasta végig a sorokat. Sirius kézírása alapján a fiú ideges volt, és ilyedt, de sietett a levéllel és a legjobb tudása szerint próbált nem kiakadni. Újra elolvasta a levelet. És újra.

Segítenie kell.

Ha Regulus tényleg a beavatása előtt áll...Ha tényleg úgy bánnak vele, mint Siriussal, akár csak negyedannyira úgy...Az borzasztó hatással van a fiúra. Minnél hamarabb ki kell őt hozniuk abból a házból, minnél messzebb és minnél biztonságosabb helyre.

Leült az asztalához és gyorsan körmölni kezdte a választ. Szíve szerint Regulusnak is írt volna, de nem akarta sehogy sem veszélybe sodorni a fiút. Ennél nagyobba nem. Most meg kellett nyugtatnia Siriust úgy ahogy, és biztosítani arról, hogy támogatni fogja, és tisztában van azzal hogy ezzel a Black család egyik fő ellenségéve avatja magát.

Türelmetlenül várta, míg a levél megszáradt, és gyorsan rögzítette a bagoly lábához. Az állat, mintha csak tudta volna, hogy ez sürgős ügy, máris elrepült amint Remus újra ablakot nyitott.

Remus gondolkodni kezdett. Kellett egy terv.