Szeszélyes szerelem

‹‹‹Eight›››

-Oké, elment. - sóhajtott fel James Frics macskájára utalva, és a kis csapat egyszerre tolta el magát a faltól, majd kimászva a faliszőnyeg mögül a folyosóra, folytatták útjukat a megnagyobbított láthatatlanná tevő köpenyben.

Az utóbbi anyag nem okozott meglepetést Regulusnak - Sirius még a másodévében eldicsekedett vele. Azonban a térkép eléggé meglepte és el is nyűgözte egyben. (Muszáj volt mondania legalább egy "elképesztő"-t, és meg is tette).

-Sirius, vedd ki a könyököd a medencecsontomból, vagy élve kiheréllek. - morogta Regulus.

Sirius morgott egyet, de elvette a könyökét.

-Bocs, öcsi, de megnagyobbítás ide vagy oda, öten aligha férünk el kényelmesen ez alatt. - oktatta ki öccsét a fiú. - Egyébként is, ha ketten használjuk, akkor is elég gond van vele.

Regulus megforgatta a szemét és inkább nem válaszolt.

James, aki a kis csapat legelején állva nézte a térképet és vezette a bandát, hirtelen állt meg, így elérve hogy a mögötte veszekedő Black - fivérek beleütközzenek.

Sirius majdnem hátraesett, így is beleütközött a legjobb barátjába. Regulus, révén hogy kissé alacsonynak számított, beleütközött az arcával pont Potter nyakának hátsó részébe, és mivel nem állt szándékában megfulladni, egy mély levegőt vett, ezzel belélegezve James Potter illatát. Cédrusfa, bőr kviddicskesztyű, pamut és fenyő. Tisztán érezte, olyan volt mint a nyári melegben egy hűsítő szél, vagy belélegezni az eső illatát. Sétálni a tiszta levegőjű erdőben.
Mint hosszú idő után lepihenni...

Aztán a gondolatait megszakította Sirius morgása és rögtön elhúzódott a fiútól.

-James, legalább szóltál volna! Most már megint nem jól áll a hajam! - nyavajgott Sirius.

-Potter, nem tudnál, mondjuk, csinálni valami olyan dolgot, amit kommunikálásnak nevezünk? - kérdezte a fiatalabb Black feldúltan.

-A Blackeknél ez családi vonás? Nyavajogni mindenen? - kérdezte James szórakozottan mire Sirius egy erőset csapott a tarkójára. - Héé! Ezt most miért?

-Megérdemelted. - jött a nyilvánvalónak hangzó válasz egyszerre a két Black fiútól. Erre James visszaadta a csapást.

Remus és Peter hátul felkuncogtak.

-És még ki is nevetnek! - dramatizált Sirius. - Mi ez az árul—

-Csitt. - vágott közbe James. - A hollóhátasok prefektusa jön. - suttogta.

Mind csendben, lélegzetvételt visszatartva figyelték a kék nyakkendős fiút, aki, úgy látszik, csigára játszott, mivel írtó lassan sétált, és persze meg-megállt vagy a festményeket tanulmányozni, vagy az ablakon kinézni.

Regulusnak be kellett vallania, ahogy az adrenalin miatt felgyorsult a szívdobogása, hogy élvezte a helyzetet. Jó érzés volt csak úgy, előreszabott tervek nélkül csinálni valamit, és a kedvét az is felemelte, hogy a griffendélesekkel volt. A kis csapatból valahogy mindig pozitív energia áramlott, körülöttük jókedv, és ha rossz napja is volt az embernek, ha más nem, James és Sirius egy kicsivel jobb kedvre derítették csak egy átlagos viccelődős beszélgetésükkel.

Mármint - Regulus még nem szokta meg, hogy a nagyteremben évesnél, és néha a klubhelyiségekben akkora tömeg gyűlt köréjük, vagy hogy akármikor ott termett náluk egy viháncoló elsőéves vagy csábítani akaró alulöltözött fruska. De úgy tűnt, Jamesék észre sem veszik, és ez segített a fiatalabb fiúnak is nem a tömegre koncentrálni.