Trust me ~Bwoo~

29.

–Matthew, ezt félreérted – Mondta a lány miután elolvasta ő is az üzenetet
–Ezen mégis mit értsek félre? – Kérdeztem – Azt hittem, hogy benned bízhatok, de ezek szerint ez nem így van. – Mondtam
–Előbb végig hallgatnál? – Kérdezte a lány
–Nem akarom a hazugságaidat hallgatni – Feleltem – Minden egyes szó, amit eddig mondtál, csak hazugság volt, ugye? Akárhányszor mondtad azt, hogy szeretsz és velem tervezed a jövőd, csak hazudtál. – Mondtam – Számomra te voltál az egyetlen, de te másokkal is találkozgattál....Tévedtem amikor azt hittem, hogy te más vagy mint Eunji, ugyanolyanok vagytok – Vágtam a fejéhez, amire ő csak könnyes szemekkel pofon vágott

–Ha nem akarsz meghallgatni nem fogok magyarázkodni. Idővel talán magadtól is rájössz, hogy soha nem hazudtam neked...de talán túl késő lesz – Mondta majd ezzel ki is ment

»Két hét múlva«

Az elmúlt két hétben megtudtam, hogy Jiwoonak tényleg igaza volt és csak félre értettem mindent

Hogy hogyan is tudtam meg? Jennie még azon az este mindent elmondott, természetesen egy alapos lecseszés közepette, amit őszintén szólva, megérdemeltem.

Az elmúlt napokban többször is megpróbáltam beszélni Jiwooval, viszont ez szinte lehetetlen volt. Egyrészt azért, mert a lány aligha van itthon, kora reggel elmegy és késő este jön vissza. Másrészt pedig, ha itthon is van, szóba se akar állni velem, sokkal inkább a szobájába zárkózik.

Úgy döntöttem, hogy ma este inkább megvárom a szobájában amíg haza nem jön, hátha így tudok vele beszélni.

Ugyan hosszú órák elteltével, de a lány végül megérkezett

Pár másodpercig csak szótlanul nézett engem, majd végül sóhajtott egyet

–Tessék, ha majd megint a fejemhez szeretnél vágni pár kedves dolgot, akkor szólj – Dobta az ölembe a telefonját, majd felült az ágyra

Sóhajtva letettem a készüléket az éjjeli szekrényre, majd a lány mellé ültem.

–Woo, szerelmem....– Fogtam meg a kezét, viszont elhúzta tőlem
–Ne hívj így, nem vagyok a szerelmed – Mondta

–Nézd, tudom, hogy egy idióta barom voltam. De nem tudnánk megbeszélni ezt az egészet? – Kérdeztem
–Nem akarok veled beszélni – Válaszolt
–Akkor legalább hallgass meg – Mondtam
–Te meghallgattál engem? Meghallgattad legalább egyetlen egy szavam is? Nem. Akkor nekem miért kéne meghallgatnom téged? – kérdezte

–Én mindent megpróbáltam, hogy bebizonyítsam, hogy mennyire fontos vagy nekem és mennyire szeretlek, de ez téged nem érdekelt. Pontosan tudtad, hogy mennyit szenvedtem a múltban, és egyedül te jelentetted számomra a boldogságot, melletted éreztem azt, hogy élek...De egy ilyen dolog miatt eldobtál, majd elém állsz azzal, hogy beszéljük meg ezt az egészet. Mondcsak, te egy játékszernek nézel engem, akivel kedvedre játszol? – Kérdezte
–Nem, én mindennél jobban szeretlek téged, azokat a dolgokat csak idegességemben mondtam, egy szót se gondoltam komolyan – Mondtam a lány arcán végig folyó könnycseppeket nézve

Miattam sír, és ezt látva úgy érzem, hogy a szívem megszakad

–Pontosan tudom, hogy mennyire fontos vagyok neked és mennyire szeretsz...Gyűlölöm magam amiért ennyire megbántottalak – Mondtam – Te vagy az utolsó ember aki megérdemelte volna tőlem azokat a szavakat – Hajtottam le a fejem, mivel éreztem, hogy én se állok messze a sírástól

Nem vagyok az a fajta fiú, aki csak úgy sírni kezd, de a tudat, hogy mennyire tönkre tettem Jiwoot, nagyon fáj.

–Kérlek menj ki, nekem nincs ehhez elég erőm – Mondta a lány, én pedig eleget téve a kérésének, kimentem