Trust me ~Bwoo~

47.

–Honnan ismered Jiwoot? – Fordultam vissza – És minek neveztél? – Kérdeztem
–Volt már hozzá közöm – Válaszolt – Előtted én voltam az állítólagos szerelme – Mutatta felém a telefonját, amin egy kép díszelgett Jiwooról és az előttem álló fiúról

Nem kicsit sértette a szemem a kép, így elvettem a fiútól a készüléket, majd a mögötte lévő falhoz vágtam, így a telefon darabokra tört.

–Jól figyelj rám – Szorítottam a falhoz a fiút a torkától fogva – Először és utoljára mondom el, hogy Jiwoot és engem hagyj békén, ha jót akarsz magadnak – Mondtam
–Jiwoo csak egy figyelem hiányos ribanc, miért véded őt ennyire? – Kérdezte vigyorogva a fiú, én pedig csak eddig bírtam visszafogni magam

–Ha Jiwooról beszélsz, válogasd meg a szavaidat! – Húztam be a fiúnak, aki így a földre esett

–Utoljára figyelmeztetlek, hogy felejtsd el Jiwoo nevét is, mert különben következőre nem úszod meg ennyivel – Mondtam

Jiwoo szemszöge:

[...]

Már elég későre jár az idő, de Matthew még mindig nem ért haza, valamint a hívásaimra sem válaszol, így kezdtem aggódni érte.

Már azon kezdtem gondolkodni, hogy elmegyek megkeresni őt, viszont ekkor az úrfi végre megérkezett.

–Hol voltál eddig? És miért nem vetted fel a telefont? – Támadtam le rögtön a kérdéseimmel
–Nyugodj meg, itthon vagyok – Puszilt meg, ezzel pedig a fürdőszobába ment átöltözni

Úgy érzem, hogy van Matthewnak valami baja, viszont remélem, hogy ez csak a fáradtság. Mindenesetre holnap majd kifaggatom.

Miután Matthew kijött a fürdőszobából lekapcsolta a lámpákat, majd lefeküdt mellém és magához ölelt

–Szeretlek – Puszilt a hajamba
–Én is szeretlek – Néztem fel rá – Nem vagy fáradt? – Kérdeztem
–Nem, miért? – Kezdett puszilgatni
–Nem tudom, szerintem egy kicsit fura vagy – Jegyeztem meg – Van valami baj? – Kérdeztem
–Nincs semmi baj, ne aggódj – Felelte

»Másnap«

–Hogy mit csináltál? – Kérdeztem Matthewtól, aki épp most vallotta be, hogy mi történt a tegnap este
–Sértegetett téged, te is tudod, hogy nem tudom ezt senkinek eltűrni – Mondta, én pedig csak felsóhajtottam

–Most haragszol rám? – Kérdezte
–Nem haragszom rád – Ültem le mellé – Én csak aggódom miattad – Öleltem át 
–Tényleg nem haragszol? – Kérdezte
–Nincs okom haragudni rád – Válaszoltam – Köszönöm, hogy megvédtél – Pusziltam meg az arcát

–De lehetőleg ne keverd magad bajba ezentúl, főleg ne ilyenek miatt – Mondtam – Szeretlek – Bújtam hozzá
–Én is szeretlek – Puszilt a hajamba

–Megígéred nekem, hogy többé nem csinálsz ilyet? – Kérdeztem
–Nem ígérek semmit – Felelte
–Matthew. – Néztem fel rá
–Jó, megígérem – Sóhajtott fel, én pedig csak megpusziltam

–Na, ezek már megint szerelmeskednek – Mondta az éppen ekkor megérkező Felix
–Téged meg ki engedett ki az állatkertből? – Kérdezte a fiútól Matthew
–Téged is én hoztalak ki onnan – Felelte Felix

–Őt azért megverhetem? – Kérdezte tőlem Matthew, én pedig csak nevettem
–Tudom, hogy szeretsz és nem lennél rá képes – Ült le velünk szembe a szeplős fiú
–Hát persze, hogy szeret téged, hisz az egyik szeretője vagy – Mondtam, ezzel egyidőben pedig Jennie is megérkezett