Trust me ~Bwoo~

85.

–Ezt nem teheted velem – Mentem utána
–Miért ne tehetném? Hisz pont ezt érdemled – Felelte
–Te a nővérem vagy, mellettem kell állnod – Próbáltam meg elvenni tőle a telefonját, viszont ebből végül az lett, hogy a nővérem legurult a lépcsőn

–Megjöttem, te átkozott nőszemély – Mondta Jongin, aki épp ekkor érkezett meg, viszont miután észrevette a nővérem, aki eszméletlenül feküdt a lépcső alján, lefagyott – Mit tettél? – Kérdezte

Jiwoo szemszöge:

[...]

–Jólvagy? Kérsz valamit? – Kérdezősködött Matthew miután ágyba parancsolt rögtön azután, hogy hazaértünk
–Jólvagyok, ne aggódj – Mondtam mosolyogva – És csak egy valamit kérek, pihenj legalább egy kicsit, nem szeretném, hogy teljesen kimerülj miattam – Sóhajtottam fel
–Én jól vagyok, ne miattam aggódj – Mondta
–Pihenned kell, egész éjszaka fent voltál – Húztam le magam mellé, majd átöleltem őt

–Woo, tényleg nem vagyok fáradt – Mondta
–Nekem nem tudsz hazudni – Feleltem, és bár a fiú próbált ébren maradni, végül győzött felette a fáradtság, így pár percen belül elaludt – Nem akarom, hogy miattam történjen veled valami – Pusziltam meg az arcát

Egy ideig még figyeltem a fiút, majd végül úgy döntöttem, hogy amíg ő alszik, addig én lezuhanyzom. Így ügyelve arra, hogy mégcsak véletlenül se ébresszem fel a fiút, felkeltem mellőle, majd miután kerestem valami kényelmesebb ruhát, a fürdőszobába mentem, ahol fél órát biztosan eltöltöttem

Amikor visszamentem a szobába a fiú még mindig ugyanúgy aludt, így visszafeküdtem mellé, majd betakartam magunkat és a fiú mellkasába fúrtam a fejem

–Jiwoo...– Mondta a fiú egy idő után
–Hmm? – Néztem fel rá, és csak ekkor láttam, hogy álmában beszél, egy ideig gondolkodtam azon, hogy felébresszem-e, viszont amikor gyorsabban kezdte venni a levegőt, akkor felébresztettem 

–Jól vagy? – Kérdeztem, a fiú pedig csak bólintott egy aprót – Ennyire felzaklattak a tegnap történtek? – Simitottam az arcára
–Túlságosan féltem attól, hogy elveszítelek... – Mondta – Megyek, lezuhanyzom és rendbe szedem magam egy kicsit, hátha az segít kitisztítani a fejem – Sóhajtott fel, majd felállt mellőlem, én pedig csak bólintottam egy aprót

[...]

–Annyira bolondok vagytok, szerintetek csak nekem van rózsaszín hajam egész Koreában? – Ráztam meg mosolyogva a fejem miután Matthew elmesélte, hogy mi történt a tegnap
–Természetesen nem, viszont te mit hittél volna a helyünkben? – Kérdezte
–Mindegy. Itt vagyok, és jól láthatod, hogy nincs semmi bajom – Mondtam

–Oké, szereztem egy kisebb fejsérülést, viszont ettől csak bolondabb lettem, ami nem számít, hisz ebben a családban senki sem normális – Bújtam hozzá, a fiú arcán pedig végre megjelent egy halvány mosoly az előbbi mondatom után
–Hihetetlen, hogy ennyire pozitívan állsz a dolgokhoz – Mondta
–Mit kéne tennem? Az semmit sem segít, ha azon gondolkodom, hogy mi lett volna, ha...– Feleltem – És azt akarom, hogy te se gondolkodj folyton ezen, mert én azt a jókedvű Matthewt akarom látni, aki mindig megcsal Felixel – Fogtam a kezeim közé az arcát, majd megpusziltam, amire végre nevetni kezdett

–Valaki szólított? – Kérdezte vigyorogva Felix, aki épp ekkor jött le a nappaliba
–Na látod, csak emlegetni kellett – Mondtam
–Húzz már arrébb a helyemről te nőszemély – Taszított kicsit arrébb Matthewtól a fekete hajú fiú, én pedig csak nevettem ezen – Szóval, hiányoztam? – Kérdezte Felix miközben átölelte Matthew karját
–Hogyne, alig vártam, hogy lássalak – Felelte Matthew