Trust me ~Bwoo~

100.

Az út felénél vettem észre, hogy egy autó épp felém tart, és látszólag nem is tervezett fékezni, viszont nem tudtam mit tenni ellene. A lábaim egyszerűen földbe gyökereztek és amire sikerült volna összeszedni magam már késő volt.

Egy hangos csattanás, ezt követő éles fájdalmak, majd végül minden elsötétült körülöttem.

»Négy nap múlva«

–Megvan minden? – Kérdezte Matthew, aki épp összepakolni segített nekem, mivel ma végre hazaengednek a kórházból
–Szerintem igen, szóval már csak azt kell megvárnunk, hogy meglegyenek a papírok – Feleltem, a fiú pedig csak bólintott egyet

–Hogy érzed magad? – Kérdezte miközben magához ölelt
–Azt leszámítva, hogy egy kicsit fáj a csuklóm, jól vagyok – Feleltem. Na igen, a csuklómnál elrepedt egy csont a baleset következtében, valamint több apróbb sérülést is szereztem ezen kívül, épp ezért is tartottak bent eddig

–Nos igen, a csuklódra még vigyáznod kell egy darabig – Sóhajtott fel – Én már annak is örülök, hogy nem lett nagyobb bajod – Puszilta meg a homlokam
–Nagyon cuki vagy, amikor aggódsz miattam, viszont erre jelenleg semmi szükség – Mondtam
–Már hogyne aggódnék érted? Te vagy az én egyetlen, szépséges szerelmem, aki az egész világot jelenti számomra – Adott egy apró csókot, ami után én csak mosolyogva néztem őt

–Már alig várom, hogy végre haza érjünk, és vége legyen ennek az egésznek – Mondtam miközben hozzá bújtam a fiúhoz – Oh, és miután hazaértünk kipihened magad, mert már négy napja alig aludtál valamit, ráadásul azt is hallottam, hogy enni sem akartál nagyon – Néztem fel rá
–Jennie árulta el ezt neked, igaz? – Kérdezte
–Az most nem számít, hogy kitől hallottam – Feleltem – Te is tudod, hogy nem szeretem, amikor miattam nem figyelsz és nem vigyázol magadra – Mondtam, ezzel egyidőben pedig Somin lépett be a kórterembe

–A papírokat már elintéztem, szóval ha összepakoltatok, mehetünk haza – Mondta Somin
–Akkor menjünk – Bólintottam, majd ezzel el is indultunk

Taehyung már az autónál várt minket, így miután bepakoltuk a cuccaim az autóba és mi is beszálltunk, indulhattunk is végre haza. Mivel tegnap éjjel nem igazán aludtam valami sokat, eléggé fáradt voltam, így Matthew vállára hajtottam a fejem, majd pár másodperc magával ragadott az álom, ennek köszönhetően pedig a hazafelé vezető útat végig aludtam.

[...]

Miután hazaértünk első dolgom volt, hogy vegyek egy hosszú fürdőt, mivel az elmúlt napok után szükségem volt egy kis kikapcsolódásra. Miután végeztem a fürdéssel és felöltöztem vissza mentem Matthewhoz, aki még főzött is közben.

–Már megint az én cuccaimat hordod? – Kérdezte a fiú, mivel jelenleg az egyik pulóvere van rajtam
–Először is, még mindig sokkal jobban állnak nekem, másodszor is, nagyon kényelmesek – Feleltem, a fiú pedig csak elmosolyodott
–Még mindig úgy nézel ki bennük, mint egy cuki öt éves – Jegyezte meg

–Megyek és lezuhanyzom, addig te egyél, direkt a kedvenceidet készítettem – Mondta – Bár igaz, hogy néha el kellett Somin vagy Jennie segítsége, de végülis a szándék a fontos, nem? – Állt fel az ágyról
–Én már annak is örülök, hogy nem gyújtottad fel a konyhát – Jegyeztem meg, a fiú pedig csak nevetni kezdett, majd nem sokkal később a fürdőszobába ment

Az alatt az idő alatt amíg ettem a fiú is végzett a zuhanyzással, és vissza is jött hozzám.

–Na, milyen lennék séfnek? – Kérdezte miközben felült mellém az ágyra
–Nos, nem volt annyira rossz, viszont ez lehet csak azért van, mert segített neked Jennie és a nővérem – Feleltem
–Ezt most úgy mondod, mintha ezelőtt soha sem főztem volna még – Mondta, én pedig csak nevetni kezdtem
–Nos bevallom, tényleg nem főzöl annyira rosszul, viszont én még mindig jobb vagyok nálad ebben is – Feleltem