Trust me ~Bwoo~

38.

–A lányok miért ennyire agresszívak? – Kérdezte a szeplős fiú – Csak egy ártatlan kérdést tettem fel – Mondta tettetett ártatlansággal az arcán
–Te és az ártatlanság két külön fogalom – Mondtam

–Mintha te olyan szent lennél – Kezdett nevetni a fekete hajú fiú
–Mondtam én, hogy az vagyok? – Kérdeztem szintén nevetve

–Ezt Jiwoo tudja a legjobban, ugye? – Kérdezte Felix a szemöldökét húzogatva
–Én egyszer tényleg megverlek – Mondta Jiwoo Felixnek
–Védj meg asszony! – Mászott Jennie ölébe ez az idióta, mi pedig csak nevetni kezdtünk

–Nehéz vagy te köcsög – Lökte le magáról Felixet a fekete hajú lány, mi pedig csak tovább nevettünk

–Ez fájt – Mondta a földön fekvő fiú – Még átgondolom, hogy feleségül veszlek-e – Ült vissza a vigyorgó Jennie mellé

Jiwoo szemszöge:

»Este«

Mivel Jennie és Felix végül meggondolta magát csak én és Matthew jöttünk el sétálni, bár ezt nem is igazán bántuk

Legalábbis én egy darabig nem bántam.

–Nem fázol? – Kérdezte Matthew – Eléggé felkelt a szél. Lehetséges, hogy eső lesz – Mondta miközben ki simitotta az arcomból a hajam, amit a szél fújt oda

–Ne menjünk haza? – Kérdezte – Nem szeretnélek lebetegíteni megint – Mondta
–Maradjunk még egy kicsit – Feleltem felnézve rá
–Hát jó, ahogy akarod – Ölelte át mosolyogva a vállam, majd megpuszilt

Egy jó ideig sétáltunk és beszélgettünk még, viszont végül valami, jobban mondva valaki megzavart.

–Matthew! De régen láttalak már, tényleg te vagy az? – Ölelte át az említett fiút egy számomra ismeretlen lány
–Én is rég láttalak már – Viszonozta mosolyogva a lány ölelését miután elengedett engem
–Az évek alatt mégszebb lettél – Nézett végig a lányon miután elengedték egymást

–Matthew. – Szólítottam meg a fiút, hogy észrevegye, hogy én is itt vagyok
–Mindjárt Jiwoo – Pillantott rám, majd újra a másik lánynak szentelte a figyelmét

Nos, hazudnék ha azt mondanám, hogy nem esett rosszul, hogy figyelmen kívül hagy.

Egy jó ideig hallgattam Matthew és az ismeretlen lány beszélgetését, viszont végül kezdtem úgy érezni, hogy rám nincs szükség itt, így hagytam őket nyugodtan beszélgetni és inkább elmentem. 

[...]

–Mégcsak utánam sem jön. – Súgtam magam elé

Már egy elég hosszú ideje ülök egyedül egy padon, és bár elég messze vagyok Matthewéktól, még így is hallom ahogy nevetnek.

–Úgy látszik jól megvannak nélkülem is – Töröltem le az arcomról a könnyeim

Miután kezdtem megelégelni ezt az egészet, felálltam a padról és elindultam hazafelé, amikor is egy ismerős hang szólított meg, így a hang irányába fordultam

–Jiwoo! – Futott utánam Matthew – Végre megvagy. Miért jöttél el egy szó nélkül? – Kérdezte miután utolért, viszont én csak szótlanul néztem őt

–Szerelmem, te sírtál? – Kérdezte miután észrevette a kisírt szemeim és a könnytől ázott arcom
–Szerelmem? Most így hívsz, az előbb meg figyelembe se vettél – Mondtam  – Eddig még azt sem vetted észre, hogy eljöttem. Ide hallottam, hogy milyen jól szórakoztok nélkülem – Tettem hozzá, közben pedig éreztem, hogy a könnyeim megint útnak indulnak