Trust me ~Bwoo~

67.

–Mégis ki keresi őt ilyenkor? – Sóhajtottam fel miközben fogadtam a hívást
–Matthew, beszélhetnénk? Hiányzol – Mondta Eunji mielőtt megszólalhattam volna, a lány hangjából ítélve pedig valószínűleg részeg
–Matthew alszik, Jiwoo vagyok – Mondtam miután kiértem az erkélyre, ahová azért jöttem, hogy ne ébresszem fel Matthewt

–Figyelj, fogalmam sincs, hogy mit akarsz Matthewtól még mindig, de örülnék, ha végre békén hagynád őt – Mondtam, ekkor pedig a lány megszakította a hívást, én meg csak felsóhajtottam, majd blokkoltam a számát és ezután visszamentem a szobába

–Hol voltál? – Kérdezte Matthew, az álmos hangjából ítélve pedig valószínűleg épp ekkor ébredt fel
–Nem fontos, aludj nyugodtan – Mondtam miközben visszatettem az éjjeliszekrényre a fiú telefonját, majd visszafeküdtem mellé a fiú pedig az erős karjai közé zárt

»Másnap«

–Matthew, értem én, hogy szeretsz engem. De azért nem kell megfojtani – Mondtam nevetve, amikor a fiú kissé túl szorosan ölelt át – Meg annak sem örülnék túlzottan, ha eltörnének a csontjaim – Tettem hozzá
–Nem tehetek róla, egyszerűen imádlak – Kezdte puszilgatni az arcom

–Én is szeretlek, de te ezt kicsit eltúlzod – Nevettem továbbra is
–Fogd be, nem túlzok el semmit – Mondta
–Ki engedte meg neked, hogy így beszélj velem? – Kérdeztem
–Nem kértem rá engedélyt – Felelte
–Már rég nem voltál megverve, ugye? – Kérdeztem

–Neked az is baj, ha szeretlek – Mondta miközben elengedett – Akkor inkább keresek valami jó csajt – Vette elő a telefonját, amit nyomkodni kezdett
–Hé! Az én jelenlétemben te nem csajozol – Vettem el tőle nevetve a telefonját
–Ilyenkor bezzeg féltékeny – Mondta
–Ha így folytatod, tényleg meg leszel verve – Mondtam

–Te csak az enyém lehetsz – Bújtam hozzá
–Hmm...Jó, de akkor te is csak és kizárólag az enyém lehetsz – Mondta
–Én rá sem nézek más fiúkra, szóval ne panaszkodj – Feleltem – Viszont te velem ellentétben mellettem nézegetsz más lányokat – Csaptam a vállára

[...]

–Oh, itt van Hyejin? – Sóhajtottam fel megkönnyebbülve, amikor benyitottam Sominék szobájába, ahol az említett kislány nyugodtan aludt az anyja mellett – Kicsit megijedtem, amikor nem találtam a szobájában – Mondtam
–Ne aggódj, velem van – Felelte Somin, majd megpuszilta az alvó kislány arcát

–Amúgy, mióta vagy itthon? – Kérdeztem Somintól – Észre sem vettük, hogy hazajöttél – Mondtam
–Már egy ideje itthon vagyok – Válaszolt – Taehyung nem akarja, hogy terhesen dolgozzak, pedig semmi megterhelő nincs a munkámban – Mondta

–Megértem, hogy aggódik miattad, hisz mégiscsak a feleségéről és a születendő gyerekéről van szó – Mondtam mosolyogva
–Szerintem kicsit túlreagálja – Felelte – Hisz nincs semmi bajom – Tette hozzá
–Hiába, ő és Matthew nem véletlenül testvérek – Mondtam

–Lehet, hogy néha túlreagálnak dolgokat, viszont legalább törődnek velünk – Mosolyodtam el újra – Ha van valami bajom, akkor Matthew képes egész éjszaka fent maradni csak azért, hogy figyelem alatt tartson –  Mondtam
–Taehyung is ugyanezt csinálja, már el sem merem neki mondani, ha van valami bajom – Felelte

–Már a kapcsolatunk elején is ilyen volt, képes volt hajnalokig fent maradni és telefonon beszélgetni velem, csak azért, hogy biztosra vegye, hogy jól vagyok – Mosolyodott el halványan – Örülök, hogy egy ilyen ember a férjem és a gyerekeim apja – Mondta
–Nehéz ilyen fiúkat találni, viszont nekünk szerencsénk volt, mivel sikerült – Mondtam