Trust me ~Bwoo~

40.

–Jiwoo, ne legyél ilyen Matthew kiskori szerelmével...Bár, még én is jobban illettem volna Matthew mellé – Szólalt meg Felix vigyorogva
–Még mindig ugyanolyan vicces vagy mint régen – Simitott nevetve Felix karjára Mina

–Istenem, adj türelmet, mert ha erőt adsz megütöm – Motyogta Jennie – Mina, megtennéd, hogy nem fogdosod a barátom? Főleg nem előttem? – Kérdezte

–Oh sajnálom, nem tudtam, hogy együtt vagytok – Mondta Mina
–Hát persze, ha én és Jiwoo nem lennénk itt, már rég mindkettőjük nadrágjában turkálnál, ez a két idióta meg még hagyná is – Mondta, majd ezzel felviharzott a szobájába

–De semmit sem tettem – Ment utána Felix

»Két nap múlva«

Az utóbbi két napban sikerült megbeszélnünk Matthew-val ezt az egész Mina ügyet, viszont ez engem ennek ellenére is zavar, de ezt inkább nem teszem szóvá, mert nem akarok már veszekedni a fiúval.

Amikor felébredtem Matthew nem volt mellettem és mivel a telefonja sem volt az éjjeli szekrényen, felhívtam őt, hogy mégis merre van

–Hallgatlak szerelmem – Vette fel a telefont, a hangján pedig lehetett hallani, hogy mosolyog
–Hol vagy? – Kérdeztem
–Felixel eljöttünk edzeni, viszont úgy húsz percen belül már otthon vagyok – Válaszolt
–Ilyen korán mentetek edzeni? – Kérdeztem, ugyanis alig múlt nyolc óra
–Felix ötlete volt – Válaszolt
–Mindegy. Siess haza, hiányzol – Mondtam
–Ne aggódj szerelmem, hamarosan otthon vagyok – Felelte, a hangján pedig még mindig hallatszott, hogy mosolyog

Miután elköszöntem a fiútól letettem a telefont, majd felkeltem az ágyból és elindultam a fürdőszobába rendbe szedni magam.

Miután sikerült emberibb kinézetet varázsolni magamra visszamentem a szobába, ahol beágyaztam, viszont amikor felegyenesedtem szédülni kezdtem, így az éjjeli szekrénybe próbáltam kapaszkodni

Tudtam, hogy ez attól van, mert az elmúlt napokban mondhatni, levegővel táplálkoztam. Egyáltalán nem volt étvágyam, így nem ettem szinte semmit, most pedig meg is látszik az eredménye

–Jiwoo! – Ébresztett fel a gondolataimból Matthew hangja – Szerelmem, mi a baj? – Kérdezte, viszont nem tudtam válaszolni, bármennyire is próbáltam

Tompán hallottam, hogy szólítgat, viszont egy kis idő múlva minden elsötétült körülöttem.

[...]

Amikor magamhoz tértem fogalmam sem volt arról, hogy hol vagyok, viszont amint kezdett kitisztulni a látásom realizáltam, hogy Matthew szobájában fekszem.

–Végre felébredtél – Sóhajtott fel megkönnyebbülve Matthew – Hogy érzed magad – Kérdezte
–Egy kicsit fáj a fejem, de azon kívül jól vagyok – Válaszoltam kissé erőtlenül – Hány óra van? – Kérdeztem a fejem fogva
–Délután kettő. – Válaszolt – Nagyon rám ijesztettél – Mondta miközben óvatosan magához húzott
–Sajnálom – Bújtam mégközelebb hozzá

–Felébredtél? – Kérdezte Somin, aki épp ekkor lépett be Matthew szobájába
–Unnie, te már itthon vagy? – Ültem fel Matthew segítségével
–A munka várhat, most te vagy a legfontosabb – Tette le a kezében lévő tálcát az éjjeliszekrényre – Hogy érzed magad? – Kérdezte
–Jól vagyok – Válaszoltam – Nyugodtan visszamehetsz a céghez. Biztosan sok dolgod van ott, ne hanyagold el miattam – Mondtam
–Menj csak nyugodtan, majd én vigyázok Jiwoora – Mondta Matthew
–Hát jó, de ha valami van vele, azonnal hívj – Felelte Somin – Valamint, azt mind meg kell ennie, mégha erőszakkal is – Mutatott a tálcán lévő ételekre, majd miután elköszönt el is ment