Trust me ~Bwoo~

68.

–Nos, szerintem most mindenkinek jól esne egy kávé, szóval megyek kávét főzni – Álltam fel, majd el is indultam a konyha felé
–Várj, segítek – Mondta Jennie, majd már készült volna felállni, viszont  Jiyong megakadályozta őt ebben
–Hagyd csak Jennie, majd én segítek neki – Mondta a fiú, majd el is indult utánam. Ennek így tényleg nem lesz jó vége

Én próbáltam tartani a tisztes távolságot ettől a fiútól, viszont ő meg folyamatosan közelíteni próbált, ami eléggé zavart engem. Egy idő után pedig arra hivatkozva, hogy meleg van elkezdte kigombolni az ingjét, én pedig ekkor fogtam magam, majd a kávékkal együtt vissza mentem a többiekhez

Amikor letettem Matthew elé az italt a fiú egy olyan tekintettel ajándékozott meg, ami őszintén szólva félelmet keltett bennem, pedig tudtam, hogy nem lenne képes fizikailag bántani engem, legalábbis szándékosan biztos nem

Matthew szemszöge:

»Este«

Azóta, hogy Jiyong itt volt nem beszéltem Jiwooval, sőt kerültem is őt. Viszont egyáltalán nem azért mert haragudnék rá, csak mérges és bevallom őszintén, eléggé féltékeny is voltam és nem akartam neki semmi olyat mondani ez miatt, amivel megbántanám őt

Már hosszú órák teltek el, nekem pedig sikerült lenyugodnom, ezért beszélni akartam Jiwooval, viszont a házon belül sehol sem találtam őt, ami kezdett aggasztani, és mivel a telefonját is a szobában hagyta felhívni sem tudtam. Már épp indultam volna kimenni a városba, hogy megkeressem őt, viszont a kertben végre megtaláltam a lányt

–Jiwoo, mégis mit csinálsz itt kint a szakadó esőben? – Kérdeztem – Gyere be, már így is teljesen eláztál – Mondtam, viszont a lány mégcsak rám sem nézett, így én csak felkaptam őt az ölembe, majd felvittem a szobánkba, ahol a lány a kérésemre átöltözött a vizes ruháiból, majd lefeküdt

–Mit kerestél kint ebben az esőben? – Kérdeztem
–Azt láttam rajtad, hogy haragszol rám és nem akarsz a közelemben lenni, így próbáltam távol maradni tőled. – Válaszolt
–Jiwoo, nem azért kerültelek mert haragudtam, csak nem akartalak véletlenül se megbántani – Mondtam
–Azzal bántasz a legjobban, ha ellöksz magadtól – Mondta – Hányszor mondjam még ezt el, hogy végre megértsd? – Kérdezte könnyes szemekkel

»Másnap reggel«

Amikor felébredtem Jiwoo nem volt mellettem, ezért azt gondoltam, hogy szokásosan a konyhában van, így felkeltem az ágyból, majd miután rendbe szedtem magam el is indultam a konyhába, viszont Jiwoot itt sem találtam, ami eléggé furcsa. Hol lehet ilyen kora reggel?

Végül úgy döntöttem, hogy visszamegyek a szobába, így el is indultam felfelé, viszont amikor elhaladtam Jiwoo régi szobája mellett eszembe jutott, hogy szinte mindig ide jött, amikor veszekedtünk. Amikor benyitottam a szobába a gyanúm beigazolódott, mivel Jiwoo ebben a szobában volt és aludt, így odamentem hozzá

–Hát itt vagy. – Pusziltam meg a homlokát – Tudom, hogy mennyire könnyű megbántani téged és, hogy mindent túlgondolsz, mégis így viselkedem – Mondtam – Őszintén szólva, nem lennék meglepődve, ha egy nap úgy döntenél, hogy eleged van belőlem, és csak úgy elhagynál – Tettem hozzá

–Viszont remélem, hogy ez nem lesz így, mivel nincs nálad fontosabb az életemben. – Mondtam a haját simogatva – Ha egyszer elhagynál, nem tudom, hogy mi lenne velem. Fogalmam sincs, hogy hogyan tudnám tovább folytatni – Fűztem hozzá – Egyszerűen te jelented számomra a világot...Egyetlen szerelmem – Pusziltam meg újra a homlokát