Trust me ~Bwoo~

48.

–Szeretlek – Mondta
–Én is téged, egyetlenem – Csókoltam meg – Lassan fél éve, hogy együtt vagyunk, én pedig napról napra egyre jobban szeretlek téged – Mondtam miután elváltunk – Akárhányszor nézek rád, újra belédszeretek – Tettem hozzá

–Túl cuki vagy, ne akarj megsiratni – Csapott mosolyogva a mellkasamra
–Nem állt szándékomban, én csak az igazat mondom – Nevettem fel – Te vagy a mindenem, Jeon Jiwoo – Pusziltam meg a homlokát – Te vagy az egyetlen szerelmem, az egész világom – Csókoltam meg újra

–Nem tudom, hogy mivel érdemeltelek ki téged, viszont úgy érzem, hogy nagyon szerencsés vagyok melletted – Mondta miután elváltunk

»Másnap«

–Kivel beszélsz? – Kérdeztem Jiwootól, aki már egy jó ideje a telefonján lóg
–Jennievel – Válaszolt
–Ti egymás nélkül öt percet sem bírtok ki? – Kérdeztem
–Te beszélsz? – Nézett fel rám

–Olyan vagy, mint egy öt éves – Ölelt át miután letette a telefonját – Ha nem figyelek rád két percre, megvagy sértődve – Mondta

–Bezzeg amikor te hagytál engem teljesen figyelmen kívül egy másik lány miatt, akkor az nem volt baj neked – Csapott a mellkasamra
–Azt hittem, hogy azt már rég elfelejtettük –  Mondtam
–Megbocsátottam, de nem felejtettem el – Felelte

–Nem tudnánk elfelejteni? – Kérdeztem
–Nem. – Felelte
–De már régóta nem is beszélek vele – Mondtam
–Pedig már azt hittem feleségül veszed a végén – Mondta, nekem pedig már kezdett leesni, hogy csak kötekedni próbál

–Nekem csak te lehetsz a feleségem, mást nem fogadok el – Emeltem fel a fejét – És hiába próbálkozol, nem tudsz kötekedni velem, te kis törpe – Csókoltam meg

–És miért vagy benne olyan biztos, hogy a feleséged leszek? – Kérdezte miután elváltunk
–Tudom amit tudok – Feleltem

–És ha máshoz megyek feleségül? – Kérdezte
–Akkor elrabollak tőle – Feleltem – Nem szabadulsz meg te tőlem olyan könnyen – Mondtam
–Bolond – Rázta meg mosolyogva a fejét

Jiwoo szemszöge:

[...]

–Mit csinálsz itt kint egyedül? – Ültem le Jennie mellé a kertihintára – Van valami baj? – Kérdeztem, mivel elég szomorúnak tűnt
–Nincs semmi – Felelte a földet nézve
–Most hazudni próbálsz? – Kérdeztem – Nekem nem tudsz – Mondtam

–Talán veszekedtetek Felixel? – Kérdeztem
–Nem – Felelte
–Akkor meg? Miért vagy szomorú? – Kérdeztem

–Mostanában van egy furcsa érzésem – Mondta egy idő után
–Miféle érzés? – Kérdeztem
–Nos...Az utóbbi napokban kezdtem úgy érezni, hogy én senkinek sem vagyok fontos...Hogy engem talán senki sem szeret – Válaszolt, a hangján pedig lehetett hallani, hogy próbálja visszafogni a sírást

–Te bolond lány – Öleltem át – Mi nagyon szeretünk téged, és igenis fontos vagy nekünk – Mondtam

–Mégis mi keltette benned ezt az érzést? – Toltam el magamtól egy kicsit, ő pedig csak szipogva vállat vont – Ne sírj – Töröltem le a könnyeit – Talán mi senkik vagyunk neked? – Kérdeztem, ő pedig csak megrázta a fejét

–Természetesen fontosak vagytok nekem. Téged és Somint nővéreimként szeretlek, Felix mindennél többet jelent nekem, és bár nem mutatom ki, de a két bátyámat is imádom – Mondta
–Nekünk is nagyon sokat jelentesz, úgyhogy megne halljam mégegyszer, hogy senki sem szeret téged – Feleltem