Trust me ~Bwoo~

64.

–Hogy bírod őt születésétől fogva elviselni? – Kérdeztem Somintól
–Néha elég nehezen – Felelte nevetve Somin
–Hé! Ezt megjegyeztem mindkettő részéről – Fonta keresztbe a karjait Jiwoo

–Jólvan na, csak vicceltünk – Öleltem át nevetve, viszont a lány összetört egy tojást a homlokamon, ami eléggé fájt – Ezt most miért kaptam? – Kérdeztem, viszont mindkét lány csak nevetett, bár Jiwoo jókedve nem tartott sokáig, ugyanis érkezett egy üzenete, aminek az elolvasása után rögtön elment a kedve
–Mi a baj Jiwoo? – Kérdezte Somin

Jiwoo szemszöge:

[...]

–Szerelmem, jól vagy? – Kérdezte Matthew, én pedig csak bólintottam egy aprót
–Nem igazán akarok velük találkozni, de nincs más választásom – Sóhajtottam fel
–Nézd, én megértem, hogy haragszol rájuk és nem akarod őket látni sem, viszont mégiscsak a szüleid – Ölelt át hátulról sóhajtva

–Az lehet, viszont soha nem viselkedtek úgy – Mondtam – Egyszerűen képtelen vagyok megbocsátani és elfelejteni mindazt, amit velem tettek – Tettem hozzá
–Tudom, és amint mondtam, megértem, hogy így érzel – Fordított magával szembe

–Bevallom őszintén, én sem kedvelem őket túlzottan azok után, hogy ennyiszer bántottak és ennyire tönkretettek téged. Viszont ők a szüleid, nem utálhatod őket örökre – Mondta – Kitudja? Talán egyszer megváltoznak – Tette hozzá
–Na persze – Mondtam

–De mindegy, nem akarok erről beszélni, így sem érzem magam valami jól – Mondtam sóhajtva
–Sajnálom, ha felidegesítettelek – Mondta
–Te nem csináltál semmit, nem miattad beszélek így – Feleltem

[...]

–Jiwoo, mégcsak le sem akarsz jönni? – Nyitott be a szobába anyám
–Miért kéne lemennem? – Kérdeztem – Egyáltalán nem akarok veletek találkozni – Mondtam
–Hallottam, hogy lebetegedtél. Hogy érzed magad? – Kérdezte, megsem hallva amit az előbb mondtam

–Miért játszod meg, hogy érdekel téged a hogylétem? – Löktem el a kezét, amikor hozzám akart érni
–Jiwoo, szépséges kislányom, miért haragszol ránk ennyire? – Kérdezte
–Talán elfelejtetted, hogy miket műveltetek velem? – Kérdeztem – Mert én nem – Mondtam

–Én mindig is csak arra vágytam, hogy legyen egy szerető családom és egy nyugodt életem, viszont ti ennek pont az ellenkezőjét adtátok meg nekem és a nővéremnek. Mindent megpróbáltunk, hogy elég jók legyünk nektek, de ti mégcsak figyelembe se vettétek ezt – Mondtam könnyes szemekkel – És még ti hívjátok magatokat szülőnek... – Tettem hozzá

–Tudom Jiwoo. Tudom, hogy nem voltunk jó szülők, viszont esküszöm, hogy minden megváltozott – Mondta
–Na persze – Feleltem – Nekem nincsenek, és soha nem is voltak szüleim. Csak két vérszerinti családtagom van, ők pedig a nővérem és az unokahúgom...Számomra csak ők léteznek, ti nem – Tettem hozzá

–Jiwoo, kérlek ne mond ezt – Mondta könnyes szemekkel
–Ne hidd, hogy mefoglak sajnálni mert sírsz nekem. Téged sem érdekelt, hogyha nekem fájt valami...Sőt, csak jobban belém döfted a kést – Mondtam, majd felálltam és kiviharzottam a szobából, majd a házból is

–Jiwoo, hová mész? – Jött utánam Matthew
–Matthew, most nem vagyok jó kedvemben és nem akarok veled veszekedni, megbántani meg végképp nem, szóval kérlek, most hagyj magamra – Mondtam, viszont már nem tudtam kontrollálni az érzelmeim, így sírni kezdtem
–Nem érdekel, hogy mit teszel velem, de nem foglak magadra hagyni így – Ölelt magához