Trust me ~Bwoo~

77.

-Jólvan, az első találkozásunk jutott eszembe - Mondtam
-Az volt életem legjobb napja - Mondta - És azóta megnyertem egy fogadást is, miszerint egyszer úgyis az enyém leszel - Vigyorodott el
-Azért ne szállj el annyira magadtól szarvaskám - Mondtam

-Valld be, hogy már akkor is tetszettem neked - Mondta
-Miért valljak be egy olyan dolgot, ami nem igaz? - Kérdeztem
-Nem érdekel, akkoris tudom, hogy már az első pillanattól fogva tetszettem neked - Mondta szélesen vigyorogva - Viszont te is tetszettél nekem. Főleg, hogy nem adtad könnyen magad - Tette hozzá, majd lehajolt hozzám és megpuszilt

Matthew szemszöge:

»Este«

-Hol voltál? - Kérdeztem Jiwootól, aki épp ekkor lépett be a szobába
-Jennienél, de alig fél órát voltam ott - Felelte
-Fél órát? Már órák óta ott voltál - Mondtam
-Ilyen gyorsan telt volna az idő? - Kérdezte sokkal inkább magától - Mindegy - Legyintett
-Na gyere ide - Tártam szét a karjaim, a lány pedig mosolyogva rám feküdt

-Annyira szeretlek - Pusziltam meg a homlokát, miután a karjaimba zártam őt
-Én is szeretlek - Mondta, majd adott egy apró csókot - Nálad jobbat nem is kívánhatnék - Puszilt meg
-Mostanában egyre többször hallok ilyeneket tőled, megszállt volna a szentlélek? - Kérdeztem
-Miért szarvaskám? Talán jobban tetszik az, amikor megverlek? - Kérdezte

-Hmm...Nekem minden tetszik, ami veled kapcsolatos - Mondtam - Viszont legjobban azok a bizonyos éjszakák tetszenek - Súgtam vigyorogva a fülébe, ő pedig csak nevetve a mellkasamra csapott
-Szóval csak azért tetszem? - Kérdezte
-Van egy olyan érzésem, hogy bármit is válaszolok erre, úgyis megversz, szóval inkább nem is válaszolok - Feleltem nevetve

-Amúgy, már nagyon késő van, ideje lenne aludni - Mondtam miközben a hátát kezdtem simogatni
-Én nem vagyok fáradt - Felelte
-Szívesen kifárasztalak - Mondtam vigyorogva
-Aha, azt el is felejtheted - Felelte - Meggondoltam magam, mégis fáradt vagyok - Mondta, majd a mellkasamra hajtotta a fejét, én pedig csak nevettem

»Másnap«

-Nézd kit hoztam - Mondtam mosolyogva Jiwoonak, amikor Hyejinnel együtt beléptem a szobánkba
-Szia hercegnőm - Vette el tőlem mosolyogva a kislányt, mivel Hyejin rögtön Jiwoo felé kezdett nyújtózkodni amint észrevette őt - Hol vannak Sominék? - Kérdezte a lány
-Nem tudom, elmentek valahová - Feleltem

-Képesek voltak téged erre a majomra bízni? - Kérdezte Hyejintől
-Hé! Én is itt vagyok - Mondtam
-És? Talán nincs igazam? - Kérdezte
-Gonosz törpe - Mondtam
-Ezt inkább megsem hallottam - Mondta a rózsaszín hajú lány, majd miután lefektette Hyejint az ágyra játszani kezdett vele, a kislány pedig csak nevetve fogdosta közben Jiwoo arcát

-Gyönyörűségem - Puszilta meg Hyejin arcát
-Mindketten ugyanolyan gyönyörűek vagytok - Ültem le Jiwoo mellé az ágy szélére, a lány pedig csak mosolyogni kezdett - Ugyanolyan gyönyörű vagy, mint a nénikéd, és miután felnősz, valószínűleg annyira jóképű fiúd lesz, mint én - Mondtam a kislánynak, aki csak édesen nevetett

-Én meg remélem, hogy az Isten nem fog téged annyira megátkozni, mint engem a bácsikáddal - Mondta Jiwoo
-Hiába próbálsz sértegetni, pontosan tudom, hogy szeretsz, sőt imádsz engem - Feleltem büszkén mosolyogva
-Persze, mindig is te voltál minden álmom - Mondta kissé gúnyosan, viszont nem bírta visszafogni a mosolyát

-Tudom, hogy szeretsz, ne próbáld tagadni - Mondtam - Tudom, hogy titokban te is arra vágysz, hogy összeházasodjunk és gyerekeink legyenek - Tettem hozzá
-Mondtam már, elég gyerek vagy te nekem egyenlőre - Mondta
-Attól függetlenül még a jövőben lesznek gyerekeink, ha tetszik, ha nem - Feleltem

-A gyerekeim anyja csak te lehetsz majd, mert azt akarom, hogy majd olyan csodálatosak legyenek, mint te - Mondtam
-Ha valaha lesznek gyerekeink, akkor én is remélem, hogy sokkal inkább fognak rám hasonlítani mintsem rád - Mondta édesen nevetve - Nem lenne könnyű dolgom, hogyha a bácsikádra hasonlítanának, igaz kicsim? - Kérdezte Hyejintől

Jiwoo szemszöge:

[...]

- A két barom merre van? - Kérdezte Jennie
-Nem tudom - Feleltem - Talán fent vannak - Mondtam, ezzel egyidőben pedig Felix szaladt nevetve lefelé a lépcsőn, Matthew pedig utána, majd először a nappaliban, aztán a konyhában kezdtek kergetőzni
-Ezek már megint megbolondultak? - Kérdezte Jennie

-Úgy látszik, viszont ez csak a szokásos - Vontam vállat, ezzel egyidőben pedig hallatszodott a konyha felől egy hangos csattanás, így bementünk megnézni, hogy mégis mi történt
-Te meg miért fekszel a földön? - Kérdezte Jennie Felixtől, aki a földön feküdt azzal a szeméttel beterítve, ami a mellette lévő kukából ömlött ki
-Megbotlottam - Felelte a fiú
-Ennek igazán örülök, de remélem azt tudjátok, hogy azt a szemetet ti fogjátok összeszedni - Mondta a lány

-Én miért? - Kérdezte Matthew - Nem tettem semmit sem, ő botlott meg - Mondta
-Az lehet, viszont te kergetőztél vele, szóval a te hibád is - Feleltem - Szóval gyerünk, takarítsatok össze - Mutattam körbe a helységben, majd Jennievel együtt visszamentünk a nappaliba, ahová a fiúk is követtek minket miután összetakarították a konyhát
-Egyáltalán miért kergetőztetek? - Kérdeztem a fiúktól
-Az maradjon inkább a kettőnk titka - Felelte Matthew

-Mit titkoltok előlünk? - Kérdezte Jennie
-Semmit, ez egyszerűen csak fiús dolog, amit ti úgysem értenétek - Felelte Felix
-Mi sokkal okosabbak vagyunk nálatok, szóval amit ti képesek vagytok megérteni, azt mi is - Mondta a fekete hajú lány
-Hidd el, ezt nem értenétek - Felelte a szeplős fiú
-Fogalmam sincs, hogy mit titkoltok előlünk, viszont álmodban foglak megfojtani - Mondtam Matthewnak
-Nem tettünk semmi rosszat, szóval nem kell megfojtanod - Felelte a fiú

-Ajánlom is szarvaskám - Mondtam
-Utálom amikor így hívsz - Mondta szenvedve a fiú miközben leült mellém, ezzel egyidőben pedig az emeletről hallatszodott Hyejin sírása
-Hagyd csak, majd én felmegyek hozzá - Mondta Jennie, amikor készültem volna felállni, hogy felmenjek a kislányhoz
-Jó, ahogy akarod - Feleltem, ezzel pedig fel is ment a lány, pár perccel később pedig Hyejinnel tért vissza
-Felébredtél hercegnőm? - Kérdeztem a kislánytól, aki rögtön nyújtózkodni kezdett felém, amikor észrevett

-Nézd, hazajöttek anyáék - Mondtam amikor Somin és Taehyung belépett az ajtón
-Szia drágaságom - Vette el tőlem mosolyogva Somin a kislányát
-Már nagyon rég elmentetek, eddig hol voltatok? - Kérdeztem
-Bevásárolni, és még el kellett intéznünk pár dolgot - Válaszolt Somin

[...]

Időközben én és Matthew úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy filmet, viszont ebből végül az lett, hogy mindketten elaludtunk közben. Amikor felébredtem Matthew még mindig ugyanúgy aludt, én pedig megpróbáltam úgy felkelni mellőle, hogy mégcsak véletlenül se ébresszem fel, viszont ez kicsit nehezen ment, mivel a fiú kissé túl szorosan tartott engem a karjai között

Miután sikeresen felkeltem a fiú mellől lementem a konyhába, ahol készítettem magamnak egy teát, majd vissza is mentem a szobába, ahol a fiú még mindig aludt, így én kimentem az erkélyre. Egy idő után elmerültem a gondolataimban, viszont ez nem tartott valami sokáig, ugyanis Matthew végül visszarántott a valóságba

-Mikor ébredtél fel? - Kérdeztem a fiútól miközben a mellkasának dőltem
-Csak most - Válaszolt - Mit keresel itt kint? Nagyon hideg van, nem fázol? - Kérdezte
-Csak nemrég jöttem ki - Válaszoltam
-Téged ismerve, könnyen lebetegszel, szóval inkább menjünk be - Fogta meg a kezem, majd behúzott magával a szobába - Gyere ide - Tárta szét a karjait miután lefeküdt az ágyra, én pedig letettem a teát az éjjeliszekrényre, majd mosolyogva a fiú karjai közé feküdtem
-Szeretlek - Mondtam továbbra is mosolyogva, majd a kezeim közé fogtam az arcát, és adtam neki egy apró csókot
-Én is szeretlek - Mondta mosolyogva

hwangelorulez Tessék, évek óta vártál erre 😂🗑️

A reklám után folytatjuk, ne menjenek messzire ☝️