Trust me ~Bwoo~

36.

–Ahogy elnézem veled az összes képét törölte. Vagy talán téged fel sem vállalt a közösségi médiában? – Kérdezte vigyorogva
–Képzeld, velem is voltak kint képei, viszont ezekszerint törölte őket – Válaszoltam nem éppen a legkedvesebben

–Nem csodálom, én is azt tettem volna a helyében, sőt talán fel sem vállaltalak volna, semmilyen formában – Mondta
–Tudod, ha nem beszélsz, sokkal szerethetőbb vagy – Jegyeztem meg
–Oh, talán fáj amit mondtam? – Kérdezte vigyorogva – Fogadd el, téged Matthew soha nem szeretett úgy mint azt a lányt, és soha nem is fog – Mondta

–Lépj végre túl rajta, keress magad mellé egy idiótát, aki képes elviselni és éld a saját életed, mint egy normális ember – Mondta

Jiwoo szemszöge:

»Másnap délután«

–Ah komolyan, csak öt percre hagytam rád Hyejint, mit csináltál vele? – Vettem el Matthewtól a síró kislányt, aki ezután elég gyorsan elhallgatott
–Semmit. Nem tehetek róla, hogy nem szeret engem – Dőlt hátra sóhajtva – Nálad bezzeg nem sír. Hogy csinálod ezt? – Kérdezte, én pedig csak mosolyogva megráztam a fejem majd a kicsivel együtt leültem a fiú mellé

–Te egy gonosz kis törpe vagy, le sem tagadhatnád a nénikéd – Mondta Hyejinnek, aki ekkor már nevetni kezdett
–Látod? Kinevet – Mondta a szőke hajú fiú, én pedig csak nevetni kezdtem

–Oh, már itthon vagy? – Kérdeztem Jennietől, aki épp ekkor érkezett meg

A lány csak egy halvány mosoly kíséretében bólintott egy aprót, majd egy szó nélkül fel is ment a szobájába.

–Ez fura, általában nem szokott ilyen szótlan lenni – Jegyezte meg Matthew
–Ez igaz. Felmegyek beszélni vele – Álltam fel Matthew mellől, majd elindultam Jennie szobájába

–Bejöhetek? – Nyitottam be
–Igen – Ült fel, én pedig oda sétáltam hozzá, majd leültem mellé
–Van valami baj? – Kérdeztem – Kissé szomorúnak tűnsz – Jegyeztem meg
–Nincs semmi, csak kicsit fáradt vagyok – Válaszolt miközben elvette tőlem Hyejint, viszont látszott rajta, hogy nem az igazat mondja
–Jennie, már évek óta ismerlek, nem tudsz hazudni nekem. Tudom, hogy van valami baj – Mondtam – Úgyhogy beszélj, ha tudok segítek – Tettem hozzá
–De tényleg nincs semmi – Mondta
–Látom rajtad, hogy van valami baj – Mondtam – A suliban történt valami? – Kérdeztem
–Túl jól ismersz – Húzott egy apró mosolyt az ajkaira
–Na mesélj, mitörtént? – Kérdeztem
–Nos, hosszú történet, de megpróbálom röviden elmagyarázni. – Felelte, én pedig csak bólintottam egy aprót – Szóval, van az osztálytársaim közül egy lány, akinek nem tetszik az, hogy én és Felix együtt vagyunk, így ahányszor csak lehetősége adódik rá piszkál. Nekem meg tűrnőm kell ezt az egészet, mert ha elborul az agyam és véletlenül megverem, akkor én kerülök bajba – Mondta
–Pedig a hozzá hasonlók megérdemelnék a verést. Kezd elegem lenni az ilyen lányokból – Jegyeztem meg
–Nekem is, az pedig mégjobban idegesít, hogy semmit sem tehetek – Mondta a fekete hajú lány
–Na és Felix tud erről? – Kérdeztem
–Nem, még nem említettem neki – Válaszolt

[...]

–Na? Mi baja van a húgomnak? – Kérdezte Matthew miután visszatértem hozzá
–Van egy osztálytársa, aki mondhatni zaklatja őt – Válaszoltam miközben a fejem a fiú vállára hajtottam
–Jenniet? És ő hagyja magát? Ez tőle szokatlan – Jegyezte meg
–Nem szeretne magának bajt okozni – Mondtam

–Fiú az a bizonyos osztálytársa? – Kérdezte a mellettem ülő
–Nem – Válaszoltam
–Szerencsés a ribanc, ha nem lány lenne, megtanítottam volna neki, hogy a húgommal hogyan kell bánni – Mondta, én pedig csak elmosolyodtam
–Most min vigyorogsz? – Kérdezte
–Csak cuki vagy – Pusziltam meg az arcát, amire már ő is mosolyogni kezdett