Trust me ~Bwoo~

42.

–Jiwoo, miért nem válaszoltál a hívásaimra? – Kérdezte Matthew amikor hazaért, viszont én mégcsak rá sem néztem – Woo, hozzád beszélek – Emelte fel a fejem az állam alá nyúlva, ezzel arra kényszerítve, hogy ránézzek
–És? Úgy nézek ki, mint akit érdekel? – Kérdeztem miközben ellöktem a kezét
–Már megint haragszol rám? – Sóhajtott fel miközben leült mellém – Mina miatt csinálod ezt, ugye? – Kérdezte

–Amint egy kicsit megsérült, te már rohantál is hozzá, és méghogy nem szereted őt – Mondtam
–Nézd szerelmem – Húzott közelebb magához – Te vagy az egyetlen akit szeretek, miért nem tudod ezt elhinni? – Kérdezte
–Mert tudom, hogy ez nem igaz – Feleltem – Ha szereted őt, akkor nyugodtan valld be, nem leszek akadály számotokra – Mondtam
–Jiwoo, te beteg vagy? Mégis honnan szeded ezt a sok hülyeséget? – Kérdezte – Számomra csak te létezel, senki sem tudná átvenni a helyed – Ölelt magához – Sajnálom, ha az ellenkezőjét éreztettem veled – Mondta

»Egy hét múlva«

–Szerelmem, van valami terved a hétvégére? – Kérdezte Matthew
–Nincs, de miért? – Kérdeztem
–Majd megtudod – Puszilt meg

–Jiwoo, szükségem van rád – Szaladt le a szobájából Jennie
–Miért? – Kérdeztem
–Segítened kell nekem elkészülni – Válaszolt
–Hát jó – Álltam fel Matthew mellől – De mégis hová mész? – Kérdeztem miközben elindultunk a lány szobájába
–Felix randizni hívott – Válaszolt
–Bezzeg engem a bátyád soha nem hív randizni – Mondtam, ezzel egyidőben pedig fel is értünk
–Ugyan, csak várd ki a végét – Felelte  miközben elkezdte kipakolni a szükséges dolgokat
–Te tudsz valamit, amit én nem? – Kérdeztem

[...]

–Gyönyörű vagy – Jegyeztem meg mosolyogva
–Köszönöm Jiwoo – Ölelt át 
–Majd mesélj, hogy mitörtént – Mondtam miután elengedett, ő pedig csak bólintott egyet – Nos, érezzétek jól magatokat – Öleltem át mostmár én, majd miután elengedtem elhagytam a szobáját és elindultam Matthewhoz

–Mi tartott ennyi ideig? – Kérdezte Matthew amikor beléptem a szobájába – Hiányoztál – Mondta
–Csak egy órát voltam ott – Ültem le az ágyra

–Mindegy. Gyere, ideje lenne elindulnunk – Mondta
–Hová megyünk? – Kérdeztem
–Majd meglátod – Válaszolt miközben segített felállni
–De Matthew, szólnod kellett volna, hogy megyünk valahová és akkor normálisan elkészülők – Mondtam
–Gyönyörű vagy így is – Puszilta meg a homlokam, majd miután magához vett egy táskát el is indultunk

–Te tudsz vezetni? – Kérdeztem
–Persze, csak jobban szeretek sétálni, ezért nem vezetek gyakran. Viszont most elég messze megyünk – Válaszolt miközben segített beszállni az autóba

[...]

–Megérkeztünk – Mondta Matthew miután leparkolt, majd kiszállt az autóból és nekem is segített kiszállni – Gyere – Fogta meg mosolyogva a kezem, majd egy kisház felé vezetett

–Mégis hová hoztál? – Kérdeztem miután beléptünk a házba
–Nos, ez a kisház a szüleimé, de igazából csak bulizni jártunk ide régebben – Válaszolt
–És miért hoztál ide? – Kérdeztem körül nézve
–Ezt a hétvégét veled, kettesben szeretném tölteni  – Ölelt át hátulról – Itt rajtunk kívül nincs senki más, csak te és én – Mondta

–Az utóbbi napokban tényleg nem törődtem veled annyira, amennyire kellett volna, így ezt most szeretném bepótolni – Fordított magával szemben – Sajnálom, hogy azt éreztettem veled, hogy nem vagy nekem fontos, vagy, hogy nem szeretlek – Puszilt meg