Trust me ~Bwoo~

92.

–Nos, későre jár már, szóval én megyek, jóéjt – Mondta egy idő után Felix
–Kikísérlek – Mondta Jennie, majd miután elköszöntünk Felixtől a fiú el is hagyta a házat, én és Matthew pedig elindultunk a szobánkba

–Mit szeretnél? – Kérdeztem mosolyogva amikor Matthew magához húzott
–Téged – Válaszolt szintén mosolyogva, majd lehajolt hozzám és lágyan megcsókolt – Szeretlek. – Súgta az ajkaimra miután elváltunk
–Én is szeretlek, mindennél jobban. – Csókoltam meg mostmár én

»Másnap reggel«

–Jó reggelt szerelmem – Mondta mosolyogva Matthew, miután sikeresen felébresztett a csókjaival
–Jó reggelt – Néztem fel rá 
–Ha látnád mennyire aranyos vagy ilyen álmos fejjel – Puszilta meg a homlokam, amire én is elmosolyodtam
–Mióta vagy fent? – Kérdeztem
–Nem tudom, körülbelül egy órája – Válaszolt, majd megpuszilt
–Megyek, én is rendbe szedem magam, aztán megyek és készítek valami reggelit – Álltam fel a fiú mellől, majd nem sokkal később a fürdőszobába mentem

Miután rendbe szedtem magam, és kicsit emberibben néztem ki, visszamentem a szobába, ahol Matthew még mindig ugyanúgy feküdt az ágyon

–Gyönyörű vagy – Jegyezte meg a fiú miközben lehúzott maga mellé, majd megcsókolt
–Én megyek főzni, ha akarsz, akkor gyere le te is – Mondtam miután elváltunk, majd felálltam a fiú mellől, és elindultam a konyhába, viszont a nappaliban Jenniet is megtaláltam

–Hát te? Nem suliban kéne lenned? – Kérdeztem a lánytól
–Mégcsak hét óra múlt, szóval még bőven van időm beérni – Válaszolt – És te? Még korán van, miért nem alszol? – Kérdezte
–Szerintem még mindig aludnék, viszont a bátyád felébresztett – Feleltem, ezzel egyidőben pedig megérkezett Felix is

–Jó reggelt lányok, hol van a szerelmem? – Kérdezte a fiú – Szóval itt van – Mondta, amikor Matthew is lejött Hyejinnel együtt
–Jólvan már, ha Hyejin sírni kezd miattad, Jiwoo megöl mindkettőnket – Mondta Matthew, mivel Felix ölelgetni kezdte őt
–Örülök, hogy tudod – Feleltem, majd elvettem tőle a kislányt, aki valószínűleg most ébredt fel

[...]

–Te is így sírnál, hogyha meghalnék? – Kérdezte Matthew, akivel jelenleg egy sorozatot nézek, amit igazából csak ráerőszakoltam
–Hé! Ez milyen kérdés? Te nem halhatsz meg, mert ha meghalsz, megöllek – Öleltem át, a fiú pedig csak nevetni kezdett – Az engedélyem nélkül semmit sem tehetsz – Mondtam

–Szóval szeretsz? – Kérdezte
–Ha mégegy idióta kérdést felteszel, megütlek – Mondtam, majd a fiú ölébe hajtottam a fejem, Matthew pedig csak továbbra is nevetett
–Hyejin, most esetleg nem szeretnél a nénikéd hajából is kivágni egy tincset? – Kérdezte a kislánytól, viszont ő csak megrázta a fejét, majd átölelt engem
–Ő csak rajtad szeret fodrászkodni, igaz hercegnőm? – Kezdtem simogatni a kislány hátát

–Igen? A nénikédet jobban szereted? – Kérdezte a kislánytól Matthew, Hyejin pedig csak megpuszilta az arcom
–Ez szerintem igent jelent – Mondtam nevetve – Hiába vagy féltékeny, jobban szeret engem – Mosolyodtam el büszkén
–Téged ki nem szeret? – Kérdezte – Nálad szerethetőbb embert nem ismerek. Csak kár, hogy egy gonosz kis törpe vagy – Jegyezte meg, én pedig csak vállon csaptam őt

–Nem vagyok kicsi, te vagy túlméretezve – Mondtam
–Akkoris egy törpe vagy – Felelte – És még gonosz is – Tette hozzá
–Ne vitatkozz velem, inkább csináljunk valamit, unatkozom – Mondtam miközben kikapcsoltam a nappaliban lévő tévét, majd Hyejinnel együtt felültem
–És mit csináljunk? – Kérdezte vigyorogva

–Semmi olyat, amire te gondolsz – Feleltem – Tudod mit? Inkább megyek, lehozom Hyejin játékait, és játszok az unokahúgommal – Mondtam, majd ezzel el is indultam Hyejinnel együtt az emeletre
–Várjunk, miért? Szerinted mire gondoltam? – Szólt utánam továbbra is vigyorogva, én pedig csak mosolyogva megráztam a fejem

[...]

–Hyejin, még nem fáradtál el? Már órák óta kisajátítottad a nénikédet – Mondta Matthew, Hyejin pedig csak átölelt engem, jelezve, hogy most vele kell foglalkoznom – Hé, ő az én barátnőm – Fonta keresztbe a karjait, Hyejin pedig ekkor elengedett engem, majd fejen csapta Matthewt egy játékfazékkal

–A nénikéd akkoris az enyém – Ölelt át hátulról a fiú, majd megpuszilta az arcom, amire a kislány sírni kezdett, majd elkezdte csapkodni Matthewt
–Ne idegesítsd őt – Csaptam a fiú vállára, majd az ölembe vettem Hyejint és vele együtt ültem fel a kanapéra
–A nénikéd akkoris jobban szeret engem – Mondta a kislánynak
–Matthew, megverlek – Mondtam a fiúnak – Nálad jobban senkit sem szeretek hercegnőm – Pusziltam meg Hyejin arcát

–Család! Megjöttünk! – Kiabálta Felix, aki épp ekkor érkezett meg Jennievel és a kiskutyájával együtt
–Ne kiabálj – Csapta tarkón a szeplős fiút Jennie
–Szerelmem! – Ugrott Matthewra Felix, miután a kezében lévő állatot letette a földre
–Én inkább megyek átöltözni, addig is nem látom ezt az elmebajost – Sóhajtott fel Jennie, majd elindult a szobájába

–Szállj már le rólam – Mondta Felixnek Matthew, miközben megpróbálta lelökni őt magáról – Jiwoo, segíts – Sóhajtott fel szenvedve
–Szépen, kecsesen...– Mondta Felix, majd szembe böfögte Matthewt, amire én nevetni kezdtem
–Undorító vagy – Jegyezte meg Matthew miközben sikeresen lelökte magáról a fiatalabbat
–Te talán nem szoktál böfögni? – Kérdezte Felix
–Istenem, miért versz engem ezzel a csatornapatkánnyal? – Sóhajtott fel Matthew

–Itt meg mi folyik? – Kérdezte Jennie, aki épp ekkor jött vissza hozzánk
–Felix megint nem bír magával – Feleltem miközben leültettem Hyejint a kanapéra, majd felraktam mellé Felix kiskutyáját, mivel a kislány mutogatni kezdte nekem az állatot
–Az lenne meglepő, ha egyszer legalább normálisan viselkedne – Jegyezte meg Jennie miközben leült

–Szeretem a bátyádat, mi bajod van vele? – Kérdezte Felix
–Bánom is én, hogy mit csinálsz. Felőlem aztán meg is erőszakolhatod – Vont vállat Jennie
–Nem lenne az erőszak – Mondtam nevetve
–Te meg csak hallgass – Ölelt magához Matthew

Eunji szemszöge:

–Mondtam már, hogy mennyire szeretlek? – Kérdezte mosolyogva Matthew, majd megcsókolta Jiwoot, nekem pedig akaratlanul is folyni kezdtek a könnyeim ezt látva
–Én is szeretlek – Mondta szintén mosolyogva a lány miután elváltak, ezzel egyidőben pedig engem is észrevett, viszont ekkor én gyorsan letöröltem a könnyeimet, majd mintha semmi sem történt volna, bementem a többiekhez, ahová nem sokkal később a szerelmesek is megérkeztek

–Miért sírsz? Talán bántott valaki? – Kérdezte vigyorogva Jongin, aki épp ekkor jött be a szobámba, majd levágta magát az ágyra
–Mondtam már, hogy semmi közöd ahhoz, hogy mi van velem – Néztem a fiúra
–Őszintén? Nem is igazán érdekel – Mondta ugyanazzal az idegesítő vigyorral, ekkor pedig csak sóhajtottam egyet, majd felálltam a sminkasztalomtól, majd elindultam a nappaliba, ahol a nővérem is ott volt

–Nővérkém. – Ültem le mellé, viszont ő ekkor felállt és elindult az emeletre – Várj! – Kaptam a csuklója után
–Nem érdekelsz, gyűlöllek téged – Mondta, és minden egyes szava olyan volt, mintha egy kést forgatnának a szívemben
–Még mindig utálsz? – Kérdeztem lehajtott fejjel – A húgod vagyok. – Mondtam
–Sajnos azon nem tudok változtatni, hogy egy ilyen embertelen lény a testvérem. Viszont a szememben egy gyilkos maradsz, és életem végéig gyűlölni foglak – Vágta a fejemhez, majd felviharzott az emeletre

–Ezt jól elintézted – Jegyezte meg Jongin, aki végig hallgatta a beszélgetést – Szép lassan mindenki utálni fog téged – Mondta
–Hallgass el – Néztem fel rá
–Tudod, a nővérednek igaza van, egy gyilkos vagy. Nézz csak Jiwoora, ő gondolkodás nélkül meghalna az unokahúgáért, te meg mégcsak esélyt sem adtál megszületni a sajátodnak – Mondta

–Próbáltunk figyelmeztetni téged, viszont te mentél a saját fejed után, és lassan mindenkit elvesztettél. Remélem megérte ez neked – Mondta, majd elhagyta a házat, belőlem pedig kitört a zokogás

Reklám után folytatjuk, ne menjenek messzire ☝🏻