Trust me ~Bwoo~

39.

–Jiwoo tudod, hogy számomra mindig te vagy az első – Mondtam
–Én nem az első akarok lenni számodra. Az egyetlen akarok lenni neked – Szólalt meg
–De rajtad kívül nincs más az életemben. Számomra csak te létezel, rajtad kívül nem érdekel senki más – Feleltem
–Na persze. Akkor a tegnap esti mi volt? – Kérdezte
–Mondtam már, hogy Mina egy régi barátom, akit évek óta nem láttam. Kicsit elmerültünk a beszélgetésben, azért nem figyeltem rád – Válaszoltam – De tényleg nagyon sajnálom, hogy akaratlanul is  megbántottalak – Mondtam

–Utálom, hogy nem tudok rád haragudni – Mondta – Jó, megbocsájtok. De, ha mégegyszer előfordul egy ilyen, engem elfelejthetsz – Tette hozzá
–Igérem, hogy soha többé nem bántalak meg – Mosolyodtam el – Szeretlek – Csókoltam meg, amire a lány egy ideig semmit sem reagált, viszont végül viszonozta a tettem

Jiwoo szemszöge:

»Három nap múlva«

–Na, hogy nézek ki? – Kérdeztem
–Nos kisasszony, azt hiszem, hogy szerelmes vagyok magába – Nézett végig rajtam mosolyogva – Gyönyörű vagy – Húzott magához a derekamnál fogva

–Nos, ha te is kész vagy, akkor mehetünk is – Mondtam
–Előbb kérek egy csókot – Hajolt közelebb hozzám

Mosolyogva megráztam a fejem, majd a kérésének eleget téve megcsókoltam őt

–Mostmár mehetünk? – Kérdeztem mosolyogva miután elváltunk
–Mostmár mehetünk – Puszilt meg még utoljára, majd ezzel el is indultunk a nappaliba, ahol Somin és Taehyung már vártak ránk

–Mit csináltatok ti eddig? – Kérdezte Taehyung amikor leértünk
–Jó dolgokat – Válaszolt Matthew
–Hyejin, szerintem nem sokára lesz egy unoka testvéred – Mondta Taehyung a Somin kezében lévő kislánynak

–Az hiányozna még nekem, elég bajom van nekem Matthew-val is – Mondtam miközben elvettem Hyejint

[...]

–Idáig azt hittem, hogy legalább Taehyung normális a családban, de az utolsó reményem is meghalt – Mondta Jennie Taehyungot nézve, aki Matthewékkal baromkodott
–Ugyan már, miért kéne teljesen komolyan élni az életünket? Néha egy kis szórakozás belefér – Mondtam, majd a táncoló tömeg felé kezdtem húzni a fekete hajú lányt

Egy idő után Jenniet az ünnepelt, azaz Felix elrabolta. Nem sokkal később pedig én is éreztem, hogy két erős kar átöleli hátulról a derekam

–Hol voltál eddig? – Kérdezte Matthew
–Jennievel beszélgettünk – Válaszoltam vele szembe fordulva
–És ő most hol van? – Kérdezte
–Nem tudom, Felixel elment valahová – Válaszoltam, viszont ezzel egy időben megjelent a szóban forgó pár

–Már megint szerelmeskedtek? A végén féltékeny leszek – Tette karba a kezeit Felix tettetett haraggal, viszont végül elnevette magát amire mi is nevetni kezdtünk
–Ne aggódj szívem, csak a tiéd vagyok – Ölelte át Felixet a szőke hajú fiú miután elengedett engem, én és Jennie meg csak tovább nevettünk 

–Na jó, inkább igyunk – Tolta el Felix magától Matthewt nevetve

»Másnap délután«

Fogalmam sincs, hogy mikor vagy egyáltalán hogyan értünk haza, viszont annyit tudok, hogy azóta fáj a fejem amióta felébredtem.

–Ha rosszul érzitek magatokat, akkor inkább menjetek pihenni – Mondta Somin, akinek épp a konyhában segítünk Jennievel
–Jól vagyok Unnie, ne aggódj – Feleltem
–Én nem szoktam másnapos lenni, szóval nekem sincs bajom – Mondta Jennie, aki közben elkezdte megteríteni az asztalt