Trust me ~Bwoo~

32.

–Lányom, miféle szenvedésről beszélsz? Hisz Jiwoonak mellettünk is ugyanúgy megvolt mindene, soha nem kellett nélkülöznie – Felelte az anyja
–Én nem a pénzről beszélek itt nektek! Értsétek már meg, hogy nem engedem innen sehová a húgom! – Borult ki egy kissé Somin – Itt mindenki szereti őt, itt végre talált egy olyan fiút, aki igazán szereti őt és mindent megtesz érte, végre vannak barátai, végre boldog...Miért akarjátok mindezt elvenni tőle? – Kérdezte
–Nem akarjuk ezt elvenni tőle. Ugyanúgy találkozhat a barátaival és Matthew-val, nem fogjuk eltiltani senkitől – Válaszolt mostmár az apja
–Akkor sem fogom elengedni, fogjátok már fel – Felelte Somin – Most pedig menjetek el – Mondta, a szülei pedig tették is amit kért

Egy idő után én is visszamentem a még mindig alvó Jiwoohoz.

Lefeküdtem a lány mellé, majd óvatosan magamhoz húztam, figyelve arra, hogy mégcsak véletlenül se ébresszem fel őt.

Hiába próbáltam elterelni a gondolataim, folyamatosan csak az előbb hallottak jártak a fejemben

Nem akarom, hogy Jiwoonak újra átkelljen élnie mindazt, amit mesélt nekem, nem akarom, hogy újra boldogtalan legyen a szülei miatt...Azt pedig végképp nem akarom, hogy elmenjen

Jiwoo szemszöge:

»Másnap reggel«

Ma valahogy sikerült egész korán kelnem, bár lehet ennek ahhoz is köze van, hogy a tegnap este elég korán aludtam el.

Matthew még alszik, így megpróbáltam úgy felkelni mellőle, hogy mégcsak véletlenül se ébresszem fel a fiút

Miután sikerült kikelni az ágyból, a fürdőszobába mentem, hogy rendbe szedjem magam. Miután átöltöztem, valamint sikerült egy elfogadható kinézetet varázsolni magamra, visszamentem a szobába, ahol a szőke hajú fiú még mindig aludt

Úgy döntöttem, hogy hagyom még aludni, így lementem a nappaliba, ahol Jenniet is megtaláltam

–Még itthon vagy? – Kérdeztem a fekete hajú lánytól
–Még bőven van időm beérni, de lassan indulok – Válaszolt – Amúgy miért vagy fent ilyen korán? – Kérdezte

Én és Jennie egy ideig még beszélgettünk, viszont neki lassan indulnia kellett, így elbúcsúzott

–Nos, nekem mennem kell – Ölelt meg – Majd beszélünk – Állt fel miután elengedett, én pedig csak mosolyogva bólintottam egyet

Miután Jennie elment úgy döntöttem, hogy készítek valami reggelit amíg Matthew felébred, így átmentem a konyhába majd neki is álltam

»Délután«

–Matthew, kérdezhetek valamit? – Ültem le az említett fiú mellé
–Persze szerelmem, hallgatlak – Mondta
–Annyira szomorúnak látszol, van valami baj? – Kérdeztem az arcára simitva
–Nincs semmi – Válaszolt mosolyogva – Csak egy kicsit fáradt vagyok, talán azért látszom szomorúnak – Ölelt magához – Ha mellettem vagy nincs okom szomorúnak lenni – Mondta

Tudtam, hogy csak hazudik és van valami baja, viszont ha nem akarja elmondani inkább nem erőltetem

–Szeretlek – Néztem fel rá
–Én is szeretlek téged egyetlenem – Csókolt meg, viszont elég hamar el is vált, én pedig csak értetlenül néztem őt

–Már megint lázad van – Mondta – Maradj itt, hozok lázcsillapítót – Állt fel mellőlem, majd elindult megkeresni az említett gyógyszert