Furcsa egy barátság

10.rész

Stephanie

Connor-ral mikor felértünk a szobájába leültünk az ágyára. A zene tompán felhallatszódott mégis csend telepedett ránk.

-Cigizel?-Connor.

-Nem, de néha előfordul.

-Rá gyújtasz?-nyújtsa felém a dobozt.

-Rá.-veszek ki egy szálat.

-Gyere menjünk.-fogja meg a kezem és kivezet az erkélyre. Két szék volt ott, el is foglaltuk helyünket.

Nem beszéltünk, csak szívtuk a cigit.

-Tudod...nem gondoltam volna, hogy vissza csókolsz.-húzza kaján vigyorra száját, miközben fujja ki a füstöt.

-Én sem gondoltam volna.-kuncogok fel.

-És megbántad?

-Nem.-ennyit mondok. Csönd telepszik ránk, kis idő múlva újra megszólal.

-Steph, te eltudnál minket képzelni úgy, mint egy pár?-húha rögtön rá tért a lényegre.

-Igazából ezen még nem gondolkodtam, de ja, szerintem nem elképzelhetetlen.-nyomom el a cigim.-Te eltudnál?

-Én viszont gondolkodtam ezen. Fel keltetted a figyelmemet, olyan különleges lány vagy, én örülnék neki, ha közelebb engednél magadhoz.-meglepett, hogy miket mondott.

-Már megtettem.-mosolygok rá.-Nem is olyan vagy, aminek mondtak téged.

-Milyennek mondtak?

-Azt mondták vigyázzak veled, mert te a lányokat csak ágyba viszed.

-Ezt ki mondta?

-Miért? Igaz?

-Nem igaz, vagyis előfordult, de csak egy néhány lánnyal, aki nagyon nyomult rám. Ki mondta?

-Cameron.

-Sejtettem.

-Tényleg?

-Igen. Mióta közeledem feléd, ő inkább távolodik tőlem.

-Ez hülyeség.

-Nem Steph, ez tényleg így van. Marhára féltékeny, félt téged nyilván ezért is mondott neked ilyet, de én téged nem tudnálak megbántani.

-A Cameron dolgot nem hiszem el, de az aranyos, hogy ilyet mondasz.

-Miért nem hiszed?

-Nemrég olyan beszélgetés zajlott le közöttünk, hogy azt kivántam bárcsak ne is ismertem volna meg.

-Miért? Mit mondott?-tartunk befelé a szobába és leülünk az ágyra.

-Hogy én mennyire egy idegesítő személy vagyok, legalábbis őt idegesítem, és nem tudja, hogy James hogyan bír velem együtt élni. Aztán ezt amikor elmondta lelépett az éjszaka közepén.