Furcsa egy barátság

18.rész.

Cameron

Tudom, hogy Steph-t ez az egész nagyon megviselte, főleg most a telefonhívás, az hogy pedig mi lesz mikor iskolába is látni fogja Connor-t, bele sem merek gondolni hogyan vészeli át, remélem az a faszfej hallgatott rám és elmegy másik iskolába. Át is szeretnék Stephanie-val beszélni pár dolgot, de nem most, örülök, hogy egy picit letudtam nyugtatni. 

Steph már le ment reggelit csinálni, én is arcot és fogat mostam, majd felöltöztem. Ahogy leérek a nappaliba észre veszem, hogy mindenki engem bámul. A mindenki alatt James, Steph, a szüleik, és Connor-t értem. Mi a faszt keres itt Connor? 

Nem ugrok neki rögtön, mivel itt vannak Steph szülei, pedig most szívem szerint csak ezt tenném, viszont látom Steph pillantását, hogy ezt most még ne.

-Jónapot Mr. és Mrs. Anderson! Rég láttam önöket.-ölelkezek velük, szinte saját fiukként szeretnek. Oda megyek Stephez és óvatosan átkarolom a derekát, hogy a szülei ne lássák, hogy biztonság érzetet adjak neki, Connor viszont észre vette de nem mond semmit.

-Rég jártunk már itthon, hiányoztatok mind. Mikor megérkeztünk Connor kint állt az ajtóban, azt mondta James nem akarja beengedni, történt valami, míg távol voltunk?-Kérdezi Mrs. Anderson.

-Anya, mi már nem vagyunk együtt.-mondja Steph könnyes szemmel. Tudom, hogy nem azért könnyes a szeme, mert hiányzik neki, hanem épp az ellentétje, látni nem bírja. Megsimítom a vállát, és a fülébe suttogok: Ne félj, itt vagyok!

-Nem vagytok? Mi történt? És miért van szét verve a képed Connor? Bántottad a lányomat?-egyre dühösebb Mr. Anderson. Steph szeméből lefolyik az első könnycsepp, amit le is törlök. 

-Nézze Mr. Anderson, ez csak egy félre értés, én nem bántottam, sőt. James támadt rám, mikor Steph-vel nálunk beszélgettünk.-ez a szemétláda hogy tud hazudni.

-Még jó, hogy neked esek, ha képes lettél volna a húgomat megerőszakolni.-na lám csak kibukott. És James indul Connor felé, oké induljunk.

-Álljatok le, James, Cameron hagyjátok abba. Steph, igaz ez?-kérdezi tőle az apukája, miközben lefolyik egy újabb könnycsepp a szeméből. És egy újabb és így tovább.-Stephanie, lányom-mondja már szinte pityeregve az apukája-, igaz, hogy megakart erőszakolni?

Steph hezitál, először James-re néz, aztán rám, és bólint.-Igaz. Ha nincs ott James és Cameron akkor megteszi.

-Fiúk.-szól Mr. Anderson.

-Folytathatjuk?-James.

-Hajrá.-Mondja Mr. Anderson, és megöleli Stephanie-t Mrs. Andersonnal együtt és vigasztalják.

Már épp eléggé szétvertük, amikor James leáll. Jelez, hogy vége és dobjuk ki az ajtón.

-Még egyszer meg ne lássalak a lányom és a házam közelébe, mert nem James és Cameron megy neked.-mondja mérgesen Connor-nak Mr. Anderson.

Bezárja az ajtót, én meg James leülünk a kanapéra Stephanie mellé, ugyanis most fogjuk kapni a kérdéseket.

-Mikor történt ez?-Mrs.Anderson.

-A pénteki buliba, vagyis még előtte. Úgy volt Connor visz el engem és Jess-t, helyette részegen rám ír, hogy nem tud értünk jönni. Mikor oda értünk eléggé feszült voltam, nemtudtam, hogy meg lehet e vele beszélni ha totál részeg, Jessel kerestük, aztán az emeleten a fürdőszobában találtunk rá, miközben hányt. James, Cameron és Jess mindvégig a hátam mögött voltak, de mondtam nekik nem szükséges, hisz Connorral csak beszélgetni fogunk, nem történhet semmi baj, ha mégis írok egy üzit Jess-nek. Azonban a telefonom a kocsiban maradt, erre akkor jöttem rá, amikor kellett volna már a segítség. Connor mielőtt ránk zárta volna az ajtót elmondta az igazat, és akkor már kicsit sem tűnt részegnek a hangja, milyen érdekes. -Szinte elcsuklik a hangja, annyira nehéz erről beszélnie, ezért segítek neki. Megsimítom a karját és folytatom tovább.

-Mi hárman, James, Jess és én lementünk a konyhába, de mindannyian aggódtunk, hogy bármi történhet kevés idő alatt is, ezért én felmentem, muszáj volt meg győződnöm róla, hogy minden rendben van, azonban kiáltást halottam, vagyis annak gondoltam, hangos volt a zene és nem hallottam tisztán.

-Cam, miért te mondod el?-kérdezi James.

-Tudom, hogy Stephanie-nak nehéz erről beszélnie, nekem elmondta a részleteket, ezért segítek neki. Te is tudod, hogy nem könnyű neki.-bólintottak mind, hogy igen, igazam van. Stephanie könnyes szemmel rám mosolyog, tudom, hogy ezzel sokat segítek neki.-Tehát oda mentem ahhoz az ajtóhoz, ahová bementek, és próbáltam nyitni, de be volt csukva. Beszóltam, hogy biztos legyek benne, hogy Stephanie van itt bent, és akkor kiáltott ki, hogy segitsek, megint beszóltam de akkor már Connor szólt vissza durva hangon. Lesiettem szólni James-nek, és rájuk törtük az ajtót. Stephanie azt mondta, hogy befogta a száját, hogy ne kiáltson, próbált megszökni, de nemtudott, hisz Connor erősebb nála, lefogta és próbálta leöltöztetni, de időben oda értünk és szétrúgtuk a seggét. Stephanie próbált elfutni, de ahogy felállt elájult. Itthon beadtuk neki azt a szert, amit ilyenkor kell, és egy fél óra után felébredt. Elmondta nekem mi történt, utána elaludt és én át mentem a vendégszobába.-nyilván nem fogom elmondani, hogy összejöttünk, és nála aludtam. Steph rám néz és kuncog, de nem feltünően, nehogy kiderüljön, hogy hazudtam.

-Nagyon sajnálom kincsem, hogy nem voltam itthon, de ti fiúk ügyesen megoldottátok, büszke vagyok rátok.-össze vissza puszilgatott minket Mrs. Anderson.

Ezután megreggeliztünk, és egész nap együtt voltunk, én, Steph, Jess, James. Beszélgettünk, játszottunk, filmeztünk, és mintha valami elindult volna James és Jess között is. Rólunk még csak James tud, Jess csak sejti, később gondolom Steph el is mondja neki, de most még óvatosan csináljuk, észrevehetetlenül.

...

Jess haza ment, Steph szülei vacsoráznak, az én szüleim pedig nincsenek még otthon, ezért engedélyt kértem, hogy itt aludhassak, egyértelmű furán néztek rám Steph szülei mert soha nem kérdezem meg, csak bejelentem, de azzal magyaráztam, hogy már kezdek felnőni és nem akarok a terhükre lenni. Nyilván megengedték, ezért az egész estét Steph-nél töltöttem, mikor haza jöttek a szülei előtte át mentem a vendég szobába, hogy ha benéznek hozzá én ne legyek ott, utána pedig vissza osontam.

-Steph, ugye nem haragszol rám?

-Dehogyis, sőt meg akartam neked köszönni. Nagyon sokat segítettél ma nekem, és annyira hálás vagyok érted. Köszönök mindent.-mosolyog és ad egy puszit az arcomra, közel a számhoz. Húzod az agyam? Csókra számítottam, te kis félénk.

-Én melletted állok mindenben. -lehelek finom csókot az ajkára.-viszont beszélni is akartam veled pár dologról...