Furcsa egy barátság

22.rész

Stephanie

Még mindig nem mondtam el az igazat Cameron-nak, hogy miért kellett, hogy vége legyen. Azon az estén, amikor ott hagyott, összetörtem. De nem tudtam magamban tartani, James-nek el mondtam, hogy miért kellett így lennie. Elvileg többször próbálta Cameron-nak elmondani, de amikor szóba kerültem állandóan ott hagyta őt. Vele sem tartja a kapcsolatot, és ez bánt, hisz legjobb barátok voltak, és most mindent tönkre tettem. Minden este sírva alszom el és abban reménykedem, hogy az egészet csak álmodtam, és máshogy fognak történni a dolgok. Szívem szerint mindent másképp csináltam volna, amit a legjobban megbántam, hogy adtam esélyt Connor-nak. Ha nem rontom el, ha hallgatok Cameron-ra, nem lenne ez a gyötrelem, és köztünk is minden más lenne.

Bár próbáltam ignorálni az iskolában, és úgy tenni, mintha mi sem történt volna, egyszerűen nonszensz, hogy továbbra is így tegyek. Rajta is láttam, hogy tönkre van, még jobban elöntött a bűntudat.

Mindeközben James és Jess összejöttek, Jess rengeteget nálunk van, de mindig át küldöm James-hez, tudom, hogy igazából ő hiányzik neki, nem pedig én. Cameron-ról nem tud. Azt sem tudta hogy összejöttünk, és azt sem, hogy már szakítottunk. James viszont próbál felvidítani, és arra ösztönöz, hogy mondjam el az igazat Cameron-nak. Bár megtenném, de ő is tudja, hogy nem lehet. 

Connor továbbra is szakadatlan üzenget, de amikor csak tudom távol tartom magam tőle, bár egyfolytában a közelembe akar lenni, és én ettől még rosszabbul érzem magam. 

Ma este Jess át jött, és szokatlan módon, de hárman beszélgetünk a nappaliban. James ragaszkodott hozzá, hogy ma legyek velük, pedig tudja nagyon jól, hogy szeretek egyedül lenni. Azt hittem ha James-ékkel leszek megállás nélkül fogják egymást nyalni-falni, de nem, úgy viselkednek mint előtte, amikor csak barátok voltak. Ps-en játszunk, és egyre mélyebb témába keveredünk, amiből ha tudnék ki maradnék, de Jess ezeket a kérdéseket épp nekem teszi fel.

-Steph, nem is árultad el nekem, hogy Connor-ral miért szakítottál.

-Mert egy faszfej.-mondja James.

-Miért is? Úgy tudtam nagyon jó srác,-komolyan mondom ha tovább folytassa behányok.-de legalább barátok maradtatok nem? Még mindig koslat utánad.

-Jess, Connor megakart erőszakolni.-rá sem nézek, úgy dobom oda a szavakat. Jess-nek eláll a lélegzete, képtelen elhinni, annyi "jó" dolog után.

-Tessék?-próbálja feldolgozni a hallottakat.-Ez mikor volt, és én  miért nem tudtam róla?-ezúttal leteszem a kontrollert és szembe ülök vele, elönt a méreg, ha Connor-ra gondolok, de egyszer meg kell tudnia, már nincs itt Cameron, hogy ő mondja el helyettem. Cameron-ra vissza emlékezve pedig szomorú leszek, és a sírás kerülget. De nem tudok mit tenni, elmondok neki mindent.

...

Jess próbál vigasztalni, nem bírja felfogni, hogy mi mindent nem tudott, egymás vállán sírunk, és próbálom most letudni az éjszakai sírást. 

-Steph, mond már el neki kérlek.-szinte esedezik, hogy elmondjam neki.

-Nem lehet, nem értené meg.-szipogok.-Nem hiszem el, egy hónapja történt és még mindig hiányzik.

-Hogyne hiányozna, te is hiányzol neki, hidd el.

-Kétlem.-még mindig zokogok.

-Tényleg így van Steph, rengetegen tudják, hogy amióta  nem jön ide, vagyis össze veszett James-el, mert mindenki ezt hiszi, tehát azóta minden egyes nap, iskola után, részegre issza magát, dohányzik, és soha nem mozdul ki.  A szülei nincsenek otthon, nekik beadta hogy nálatok lesz, aztán most egyedül van, gyötrődik. Mellesleg nem tudom eszik-e egyáltalán, napról napra rosszabbul néz ki.-ezt nem hiszem el, nem lehet igaz.