Furcsa egy barátság

13.rész

Cameron

Örülök, hogy végre minden rendben közöttünk Steph-el. Abban a két hónapban, ahol úgy kerültük egymást, mintha ellenségek lennénk, majd bele őrültem. Annyira hiányzott az egész lénye, és rájöttem én tényleg szeretem ezt a lányt. Azonban tudom, hogy nem lehet semmi kapcsolat dolog, ezt az utolsó csókunknál közölte is. Próbáltam helyettesíteni, én tényleg próbáltam nélküle meglenni, de sokminden rá emlékeztetett. Szerettem volna helyre hozni, csak a barátságot, semmi többet. Ha nem lehet köztünk több, én a barátságáért is ölni tudnék. Szavakba nemtudom önteni mennyit ér ez nekem. Erre abban a két hónapban jöttem rá, amikor idegenekké váltunk egymás számára. Mindíg éreztem valamit, hogy nem vagyok jól és nemtudtam okot adni rá, miért is van ez. James-el beszélgettem, és felhozódott a huga. Akaratom ellenére beismertem neki is és magamnak is, hogy nekem tetszik Steph. Külsőleg, belsőleg, mindent szeretek benne. Tudom, nyálasan hangzik, és az is. De ilyet még én sem éreztem. Azt hittem ilyen csak a filmekben létezik, de mikor bele csöppenünk egy ilyen helyzetbe teljesen másnak gondolunk mindent. Tehetetlenséget éreztem, hogy már nem tehetem jóvá azt, amit Steph-nek mondtam. Igazából nem úgy gondoltam, de még mennyire nem úgy. Azt hittem ha távol tartom magam tőle elmúlik ez az érzés, helyette viszont inkább felerősödött.

James ahogy megtudta mit is érzek a huga iránt, próbált nekem segíteni, hogy miért? Idézem "Te vagy a legjobb barátom. Ismerlek és tudom milyen nagy szíved van, kedves vagy, főleg a hugommal. Annak ellenére, hogy legutóbb faszságot mondtál neki. Jó vágom ez kurva nyálasan hangzik, de hogy ezt elmondtad nekem, úgy, hogy én a bátyja vagyok, melletted állok mindenben tesó. És nem mellesleg jobban örülnék ha te lennél a sógor, nem pedig Connor.". Szakadtunk a nevetéstől, de jól estek James szavai.

Így hát össze beszéltünk, hogy egy délután én viszem haza Stephanie-t. Lesz időm átbeszélni vele a dolgokat és a közelébe is lehetek végre.

Ja igen, mindeközben ott van Cat. Akivel nem is tudom igazából miért vagyok együtt. Eleinte az a kedves, cuki, megértő lány volt, azután lefeküdtünk és egy hisztis picsa vált belőle. Konkrétan egy papucsnak éreztem/érzem magam. Azt hinné egy átlagos ember, hogy szexuálisan csak a fiú tudja a lányt kihasználni, de nem. Cat csak akkor kedves velem és kacér ha épp azt szeretné, hogy a bugyijába bújjak. Esett már szó a szakításról, de mindíg ő terelte el a témát. Teljesen őrült, inkább véget vetek ennek a dolognak, míg késő nem lesz.

Amikor ki tettem Steph-t és megölelt, lehet kicsit túl szorosan is magamhoz húztam, de annyira jó érzés volt visszakapni, hogy csak ott álldogáltam volna vele órák hosszát. Azonban nekem mennem kellett a hiszti királynőhöz.

Útközben írtam egy üzit James-nek, hogy minden rendben köztem és Steph között. De nekem még mindíg lelkiismeret furdalásom volt, amiért azt mondtam Steph-nek, hogy idegesítő. Hogy ez elmúljon, és ő is 100%-osan megbízzon bennem, beszélgetni szeretnék vele erről.

Cat-tel szokásosan összevesztünk. Fogalmam sincs, hogy miért, olyan apró dolog volt, hogy már csak a kiabálásra emlékszem, és arra, hogy végre szakítottunk. A délután át akartam menni Steph-hez, át is mentem, de csak James-el voltam. A két lány készülődött a buliba. Én James-nek mindent elmondtam, amire neki az volt a válasza "Már csak Stephanie-t kell befűznöd.". Néha olyan, mintha Steph-el csak lakótársak lennének, annyira eltérő személyiségük van.

-Örülök, hogy végre nem utál, nemhogy még befűzzem.-nevetésben törünk ki.-Állat.

-Vágom Cam, poénkodok. De már csak Connor áll utadba, át gondolhatnád.