Furcsa egy barátság

23. rész

Cameron

Gondolhattam volna, hogy Connor keze van az egészben. Stephanie-n láttam, hogy nagyon kivan, és hogy mennyire nehéz volt ezt neki elmondani. Igazából már nagyon bánom, hogy nem hallgattam meg egyszer sem James-t, akkor már nem itt tartanánk. Viszont nagyon örülök, hogy Steph erőt vett magán, eljött és elmondta az igazat. Itt ülünk a kanapén csendben, és senki nem szól egy szót sem. Én próbálom feldolgozni, hogy mit mondott, ő pedig... nem tudom min gondolkodik.

-Min gondolkodsz édesem?-simogatom a kezét átkarolva. Hiányzott már ez az érzés.

-Azon, hogy már haza kéne mennem.-kuncog.

-Itt akarsz hagyni?-nézek rá boci szemekkel.

-Mivel én szeretek sokáig aludni és James pedig nem ha reggel nem talál a szobámban valószínűleg megijed persze érthető okok miatt. Tehát ha nem talál otthon el kezd hívogatni én nem veszem fel a telefont mert be van kapcsolva éjszakára a ne zavarjanak funkció James kiakad rendőrséget hív keresni fognak először Connornál Connor-t letartóztatják és faggatni próbálják majd kiengedik mert én hirtelen megjelenek otthon mintha semmi sem történt volna közben a szüleim is már otthon vannak Jess szülei is nálunk vannak és Connor ezután tönkre teszi az életemet és a ti életeteket is mert elmondtam nektek mi történt és  mert őt "ártatlanul" benntartották.-ezt mind egy levegőből hogy lehet elmondani?

-Azt a kurva, ez nem semmi. Rendben, megyek veled.-elképesztő milyen szöveget vágott le egy szuszra, de igaza van.-Ugye mehetek veled?

-Magam nem is mernék vissza indulni, azt sem értem, hogy idáig hogy volt bátorságom.-kuncog.-És tudod mi lenne ha nem mennék haza?

-Ó igen, tisztában vagyok vele, rendőrség meg ilyenek.-nevetünk fel egyszerre.

-És most mi lesz? Én nem akarlak elveszíteni!-látom rajta, mennyire megviselte őt is ez a hosszú idő.

-Nem fogsz Steph baba, én már nem tudok nélküled élni.-ölelem magamhoz.

-Akkor továbbra is úgy kell tennünk, mintha nem lennénk jóban.-szomorodik el.

-Igen, így van, de csak az iskolában. Minden délután lehetek veled, remélhetőleg Connor nem figyeltet, ha mégis, akkor abból már csak neki lesz baja! Megoldom baba.-puszilom meg feje bubját.

-Nagyon hiányoztál!

-Te is nekem, el sem tudod hinni mennyire.-ha belegondolok mi mindenen ment keresztül ez a kislány, és teljesen ártatlanul, a sírás környékez. Tudom, hogy részeg vagyok, de nem ezért "sírtam" el magam, igazából csak megkönnyeztem, de azt a sok fájdalmat, amit Stephanie át élt ilyen fiatalon, azt senkinek nem kívánom, kivéve Connor-nak. Ő tette mindezt, ő mindennek az oka, bárcsak ott lehettem volna végig, hogy Stephanie-t megvédjem.

-Na szedd össze magad, haza kell mennem, te pedig részeg vagy.

-Ne durcizz, mert így soha nem indulunk el, nem vagyok képes másra figyelni.

-Camerooon.-láthatóan bele pirult.

-Gyere szépségem, már csak felveszek egy pulcsit és megyünk.-belepuszilok a hajába.

Oda meg vissza vagyok ezért a lányért...