Furcsa egy barátság

8.rész

Stephanie

Próbáltam magam lefoglalni a Cameron incidens után, de nem ment. Még én éreztem magam rosszul. Nemsokkal éjfél után le is mentem a konyhába kis hangulat javítóért. Magamhoz is vettem egy üveg whiskey-t, hamar üt és sok van benne. Felérve a szobámba újból magamra zártam az ajtót, leültem az ágyamra törökülésbe, kapcsoltam a laptopomon halkan zenét, és ittam. Közben kattogott az eszem, de a whiskey kis idő múlva ezt megakadályozta. Telt és telt az idő, az üveg pedig kiürült. Le indultam a következőért, azonban az ajtóval kicsit baszakodtam, nehezen akart kinyílni. Az utolsó emlékem az volt, hogy a felső lépcsőfokon félre léptem, és az alján kötöttem ki.

Cameron

Ahogy észre vettem, hogy a lépcső alján Steph fekszik, gyorsan lerohantam. Próbáltam ébreszteni, de semmi. A szája bűzlött az alkoholtól, de miért iszik? Ennyire megharagudott volna rám? Valószínű.

Addig ébresztettem, amíg ki is nyitotta a szemét.

-Hagyj békén.-mondja atom részegen és próbál ki bújni a karomból.

-Steph, próbálj felállni, gyere menjünk fel.

-Hagyjál. Nincs szükségem rád.-ezt követően szerencsétlenkedve, de fel ment az emeletre. A szavai nagyon fájtak, de megértem, hogy miért mondja ezt. Utána mentem, mert nem a szobájába, hanem a fürdőszobába ment.

-Steph, ez nem a szobád.-próbálom tartani, el ne essen.

-Téged mit érdekel? Mikor érdekelt egy kicsit is, hogy mi van velem?-nem szólalok meg, nem mondok semmit.-Látod erről beszélek, soha nem érdekeltem és most hagyj békén.

-Steph állj már meg.-ki megy a fürdőből át a szobámba.

-Hagyj aludjak, nem érdekel mit mondasz. Tűnj ki a szobámból!-lefekszik az ágyamra és betekarózik.

-Ez az én szobám.-állok meg az ajtóban.

-Bazmdeg.-ennyit mond, feláll és próbál ki menni, de nem engedem.

-Miért nem tudsz békén hagyni?

-Fontos vagy nekem, Steph.-nézek mélyen sötét barna szemeibe.

-Soha nem is voltam számodra fontos, ahogy most sem. Menj Cat-hez, neki add be a kamu dumáid.

-Hallgass már.-magamhoz húzom derekánál fogva, az egyik kezem az arcán pihen, a másik a derekán és megcsókolom. Steph a csókot viszonozza, finom ajkai az enyémhez tapadtak. Lágy, mégis tele érzelemmel csókoltuk egymást. Hátráltunk, és ledőltünk az ágyra, a csókot meg nem szakítva, így Steph került alulra. Levegőért kapkodva váltunk el egymástól, és mélyen néztük egymás szemeit. Amikor ő újra magához húz és megcsókol. Szájáról letértem a nyakához, végig a kulccsontján, felnyög mire én vissza tértem a szájához. Nem akartam túl mohó lenni, de ezt a pillanatot ezerszer át élném. Csókunkba belemosolygok.

-Aludnunk kellene.-mondom Steph-nek mosolyogva szemkontaktust nem megszakítva.

-És ha én nem akarok?

-Az előbb még csak aludni szerettél volna.-kuncogok fel.

-Az az előbb volt.-fogja meg a tarkóm és magához húz mégegy csókra.