Furcsa egy barátság

26.rész

Stephanie

 Rég aludtam már ilyen jól, érezni azt, hogy Cameron végre mellettem van megnyugvást ad a lelkemnek. Cameron még alszik, rá nézek az órára ami kereken 12:00-át mutat. Óvatosan ki mászom karjaiból, amire fel is riad.

-Aludj vissza, édesem. Nincs semmi baj.-megsimítom az arcát, ő pedig vissza alszik.

Fel kapom magamra a köntösömet és le indulok a konyhába. James és Jess a pultnál kávéznak és mosolyognak.

-Jóreggelt-mondja egyszerre mindkettő. Közben oda érek és elkészítem a kávémat.-Hogy aludtál?-kérdezi James.

-Mit vigyorogtok ennyire?-nézek rájuk felhúzott szemöldökkel.

-Na jó, én nem tudok titkolózni! Illetve előtted nem, KI BÉKÜLTETEK CAMERON-NAL!!-üvölt.

-Légyszi, Jess, egy kicsit halkabban, még alszik.-teszem az ujjam a szám elé.

-Ne haragudj, csak annyira örülök ennek.

-De várj, honnan tudod?-nézek rá kérdően.

-Hát, tudod reggel át jöttem, hogy egész hétvégén együtt legyünk, csak mi ketten, nem akartam hogy rossz kedved legyen. Amikor be néztem hozzád, akkor pedig láttam, hogy Cameron is ott az ágyadban, és mindketten alszotok. Ezért ki le osontam, de James épp akkor jött ki a szobájából és mondta, hogy maradjak, majd neki is elmeséltem, mert hát a bátyád, és a reakciója alapján láttam nem tudta, hogy ti ki békültetek.-most már én is mosolygok.

-Igazából ott is maradhattam volna nála az este, csak szörnyű következményei lettek volna, ezért ő jött ide.

-Szóval este végül el mentél hozzá?-kérdezi James.

-Éjfél körül, végig futottam, szóval szerintem kellessz egy tea a kávé után.

-El mesélted neki?

-Mindent!-vágom rá.

-Erről majd részletesen beszélsz nekem,-suttogja Jess, és néz a lépcső felé.-de jön a hódolód, úgyhogy shh.-mire oda kapnám a fejem már a derekamat fogja és puszit nyom a fejemre.

-Jóreggelt.-mondja Cameron.

-Téged is látni?-bolondozik James. Cameron csak vigyorog és oda megy megölelni Jamest-t és Jess-t.-Hiányoztál tesó.

-El hiheted, hogy ti is nekem, főleg ez a törpe.-ide szalad és megcsikiz.

-Hagyjál, vagy nem kapsz kávét!-és nyertem.

-Örülök, hogy itt vagy!-James bólint, majd be mennek a nappaliba Jess-el. Már csak ketten vagyunk a konyhában, elkészítem az ő kávéját is, és oda adom neki, szembe ülünk egymással.

-Úgy hiányoztatok, főleg te.-néz mélyen a szemembe és a kezem cirógatja.

-Ha tudnád te mennyire nekem és nekik is.-csak nézünk egymásra, percek telnek el de nem is érzékelem, csak az számít, hogy ő most itt van.