Furcsa egy barátság

15.rész

Stephanie

Eléggé késő lehetett, kint sötét volt, egyedül csak a szobámban lévő LED világított. Mikor kinyitottam a szemem nagy kő esett le a szívemről, nem erőszakolt meg Connor, Cameron és James megmentett ettől, és Cameron itt fekszik mellettem. A plafont bámulja, talán gondolkodik, észre veszi, hogy mocorgok es rögtön oda hajol hozzám.

-Stephanie, jól vagy? Nem kérsz vizet? Vagy bármi mást?-aggódó szemekkel néz le rám, én pedig csak elmosolyodok és egy puszit nyomok az arcára, közel a szájához.

-Köszönöm.-ennyit mondok és rá mosolygok.

-Jól vagy?

-Mostmár igen.-szükségem volt egy ölelésre, méghozzá a Cameron ölelésére. Lehúztam magamhoz, hogy szorosan át tudjam ölelni, ő ezt viszonozta és cirógatta a hátam.-Hálás vagyok érted.

-Tudod, hogy szeretlek, Steph baba, bármit megtennék érted.-nyomott egy puszit közben a fejem bubjára. Itt állt meg bennem az ütő. Cameron soha nem mondott nekem ilyen szépeket, bár lehet most csak azért tette, hogy túl tudjam tenni magam azon, ami történt.

-Én is szeretlek, Cameron. Nemtudom mi lenne velem nélküled. Te tudtad milyen Connor, de én nem hittem neked, és tényleg sajnálom, hogy miatta ment tönkre hosszabb időre a barátságunk, nagyon bánom, és...-itt elhallgattatott.

-Steph! Édesem, most fejezd be, kérlek.-érzékkel mondta mindezt, egyszerűen bele bizseregtem.

-Olyan kedves vagy hozzám.-lefolyt az arcomon egy könnycsepp.

-Stephanie, ne sírj kérlek. Mostmár melletted vagyok!-és még jobban magához szorít.-El szeretnéd mondani mi történt?-sóhajtottam, de el szerettem volna neki mondani. Fel ültünk, hogy egymásra tudjunk nézni, nagy nehezen bele kezdtem.

-Emlékszel, amikor kérdezted, hogy miért olvasok? És hogy miért ittam a buliba?

-Igen, azt hiszem emlékszem, mikor elájultál.

-Igen. Tehát ott arról is volt szó, hogy miről nem tudsz, és hogy mi problémám van, amit el szeretnék felejteni.-csendben figyelt aggódó szemekkel.-Két évvel ezelőtt anyaék és Jess családja is elutaztak. Egyedül maradtam itthon, mert lebetegedtem, a szüleim nem akartak így egyedül hagyni, ezért James sem ment el arra nyaralásra miattam, hogy ő majd vigyáz rám. Mérges voltam magamra, hogy az én szerencsétlenségben miatt nem mehet James sehová, és ki is maradt a nyaralásból. Egy péntek este viszont rá beszéltem James-t arra, hogy menjen el bulizni, kicsit kapcsolódjon ki, egy este alatt velem nem történhet semmi. Azonban tévedtem.-lefolyt egy újabb könnycsepp az arcomon, amit Cameron is észre vett, és le törölte puha ujjaival.-A kanapén feküdtem és filmeztem, fél 12 körül lehetett, amikor a hátsó ajtó felől hangokat hallottam, azt hittem csak be képzelem, ezért lehalkítottam a tv-t. Fel álltam a kanapéról és elindultam óvatosan a hátsó ajtó felé, hogy megnézzem ki van ott.-Már annyira sírok, hogy nehezen tudom folytatni.-Két középkorú maszkos férfi rontott be a házba, lefogtak, nemtudtam mozdulni sem. Kivittek a kertbe a füves részre, megkötöztek és le vetkőztettek. És ott kint...-vettem egy mély levegőt, hogy ki tudjam mondani.-megerőszakoltak.-látszott, hogy ő sem tudja felfogni mi történt, könnybe volt neki is a szeme.-Miután végeztek ott hagytak alsóneműben megkötözve, James amikor haza ért kiáltottam neki, hogy a kertben vagyok. James dühös volt magára, de ez nem az ő hibája, nekem kellett volna mindent bezárnom, és ha ő ott van sem tud mit kezdeni, kigyúrt állatok voltak, nem szabad, hogy magát hibáztassa. James attól a perctől fogva mindig mindenhol szinte mellettem volt, amikor ezt a szüleimnek elmeséltem, eleinte nem mentek sehova sem, utána pedig kamerát tettek fel, amit éjjel nappal biztonsági őr néz, és perceken belül megtud jelenni. Nagyon nehezen tettem magam túl ezen, és nem értem, hogy miért pont én? Ezt csakis a családom tudja, és most neked mondtam el. De te már a családomhoz tartozol, hosszú idők óta nem tudtam senkinek sem elmondani, nem is szerettem volna, de Jess is sokszor észre vette, hogy történt valami, amíg ők távol voltak, viszont nem voltam képes elmondani neki.