Furcsa egy barátság

25.rész

Cameron

-Stephanie, ennek még nem most van itt az ideje.-fel ülök, megcsókolom a száján, aztán lassan rá térek a nyakára.-Szeretnék józan lenni, amikor ezt megtesszük.-óvatosan leveszem róla a pólót, észre veszem a bordó, csipkés melltartóját, anyám hogy ez milyen dögös.

Végig csókolom minden testrészét, ami Stephnek határozottan jól esik. Hátra hajtja fejét, közben csípőjét ringassa. Lassan fel nézek rá, ő mélyen a szemembe néz.-Viszont másról lehet szó, ha szeretnéd.

Stephanie

Viccelsz? Még jó hogy szeretném. Ennél jobban kevés dolgot akartam életem során, Cameron hamar be tud indítani. Konkrétan majd elfolytam tőle, és még csak nem is csinált semmit.

-Szeretném!-ilyen határozott se voltam még.-Akarlak, Cameron! Mindennél jobban!-hatalmas vigyor terül szét az arcán.

-Zene füleimnek.-Cameron megfogja a csípőm, le emel magáról és az ágyra fektet. 

Mélyen néz a szemeimbe, megcsókol és folytatja ott, ahol abba hagyta. Végig csókolja minden egyes porcikámat, és mind tele érzelemmel. Tudom miért mondta azt hogy nem állok erre készen, hisz csak rossz emlékeim vannak ezzel kapcsolatban. De ha ő hozzám ér már másképp gondolok mindent és csak rá vágyom.

Ahogy leveszi a bugyim végig a szemembe néz, vagyis szeretné tudni biztos akarom e. Aprót bólintok és rá mosolygok. Elkezdi csókolgatni a combom belső részét és egyre közelebb van a szeméremtesthez édes ajkaival. Csak úgy érzem a forróságot alul, menten elolvadok.  

...

A szobában csak halk nyögések hallatszódnak, Cameron nagyon tudja mit csinál, azt kell mondjam nagyon ért a nyelvmunkához. Harmadjára közelítek az orgazmushoz, nem tudom mióta csinálja, de már esküszöm én lefáradtam. Amint újra kielégít, konkrétan már alig bírom vissza fogni a hangom. 

-Halkabban édes.-most már mellettem fekszik és úgy csókolgat.

-Nem fáradt el a nyelved?-kuncogok.

-Még bírna vagy két menetet, finom vagy.-széles mosolyra húzza a száját. 

-Te rendben vagy?-célzok a nemrég kemény cerkájára. Puszit ad a homlokomra.

-Persze, de most már aludnod kéne.-megsimítja az arcom.

-Először felveszek egy pólót, nem akarom hogy bárki lásson meztelenül.-ettől összeszorul a szívem, sajnos már láttak. Méghozzá idegenek.

-Gyönyörű vagy!-bizonyára ez látszott az arcomon, mert Cameron azonnal megcsókolt.-Többet nem engedem, hogy bárki lásson téged meztelenül. Rajtam kívül persze.-hihetetlen milyen hamar tud változtatni a hangulatomon.

-Vedd fel a pólóm, az úgyis jobban áll.-így is tettem.

Ezt követően vissza bújtam az ágyba, ahol Cameron karjai úgy öleltek, mint aki sosem akar elengedni. Egyszerűen csodás érzés. Végre velem van az az ember, aki mindenben mellettem  állt, mindig segített, a legjobb barátom volt, most pedig annál is több.

-Ez azt jelenti újra együtt vagyunk?-suttogja Cam.

-Szerintem ez nyilvánvaló.-nevetem el magam.-Vagy te jobban szereted a barátság extrákkal kapcsolatot?-kuncogok.

-Én téged szeretlek.-bele puszil a hajamba. Még szerencse hogy nem látja az arcom, mert fix vörös a fejem.

-Én is szeretlek.