Furcsa egy barátság

17.rész

Stephanie

 Vasárnap reggel arra keltem fel, hogy csörög a mobilom. Még csak 8 óra de valaki már most nem bír magvál. Cameron is felébred és álmos fejjel kérdezi ki az, aki ilyenkor már zaklat. Connor. Valószinűleg érdekes pillantásom lehet, ha Cam kiveszi a kezemből a telefont. A szívem a torkomban dobog, ez nem lehet, miért nem hagy békén? Egyszerre elönt a pánik és a félelem, amit Cam is észrevesz.

-Steph baba, figyelj rám-kezei közé veszi az arcomat, és úgy próbál nyugtatni.-, nem hagyom, hogy bántson, érted? Nem hagyom, hogy bármi bajod essen!-annyira nyugtatóak a szavai.

-Mit csináljak, vegyem fel?

-Én felveszem.-így is tett.

A vonal végén Connor bocsánatot szeretett volna kérni, de semmi megbánást nem hallottam a hangjában, vagy már csak nem tudok hinni neki.

-Én tényleg sajnálom Stephanie, én nem akartam tőled semmi olyat, amit te ne akarnál, csak félre értetted a helyzetet.-Komolyan? Ezek után még képes rám fogni az egészet?

-Itt fogd be a mocskos pofádat, hagyd békén végleg, ha nem igy teszel, nemcsak hogy szét lesz rúgva a segged, még fel is leszel jelentve!-szinte ordítja a telefonba Cam, annyira mérges, én pedig még mindig pityergek.-Jobb lenne ha néznél magadnak egy másik iskolát is, látni nem akarlak, főleg nem Steph közelében!

-Na álljunk meg egy pillanatra-mondja Connor.-, komolyan azért utasítottál vissza, hogy vele keféltesd meg magad? Vagy mi a fenének nem te beszélsz vissza hozzám, Stephanie?

-Látni sem akarlak!-mondom már alig hallhatóan, és kinyomom a telefont. Letiltom Connort minden egyes oldalról, telefonszámát és mindent, ahol csak üzenni próbálna.

-Héé nyugodj meg Steph baba, itt vagyok neked, itt vagyok veled.-szorosan ölel, én pedig a vállán sírok, konkrétan a vállán sírok.

-Annyi baj van velem, ne haragudj, hogy rád terhelem az összes bajos dolgaimat.-ülök fel, hogy szembe nézzek vele, és megtöröljem a szemem.-Nem így terveztem a kapcsolatunkat.-szipogok.

-Steph, édesem,-magához fordítja az arcom, hogy a szemébe tudjak nézni.-én nem olyan vagyok mint ő. Nekem bármit elmondhatsz, és én szeretném is, hogy ha valami nyomja a lelked nekem mond el, elsőként, bármi is legyen az.-nyom egy apró csókot a számra.-Szeretnél még pihenni?

Megrázom a fejem.-Nem, megyek arcot mosok, és csinálok reggelit.

-Menj csak, lassan én is fel öltözök.-nyom egy puszit a homlokomra, ezzel fel is állok és be megyek a fürdőbe.

Nem kellene, de félek. Mit csinálok, ha Cameron nem lesz mellettem, vagy a bátyám? Már nem tudom megvédeni magam... 

Nagyon sajnálom, hogy sokáig nem hoztam új részt, de nekem is rengeteg dolgom van. Megpróbálok minél aktívabb lenni. Megértést köszönöm.