Furcsa egy barátság

14.rész

Stephanie

Tényleg már mindenhol kerestük Connor-t, de sehol sem találjuk. Kint a kertben, a konyhában, fenti és lenti szobákban, de talán a fürdőszobában lenne? Így hát megindultunk felfelé. Féltem. Remegett a lábam, egyre ingerültebb voltam és csalódtam Connor-ban. Nem ilyennek ismertem meg, azt hittem jobban lehet rá számítani, bízhatok benne, és nem kell félnem tőle, hogy butaságot csinál. Túl sok ember van az emeleten is, hol egyik, hol másik ajtóban smárolnak. Csak reménykedni tudok, hogy Connor nem tesz ilyet. Ahogy a tömegen próbálunk túl jutni, ott áll Cameron és James is, Cameron megindul felém.

-Megtaláltátok Connor-t?-kérdezi, miközben egy másodpercre sem veszi el a tekintetét szemeimről.

-Még nem.-elfordítom a fejem. Cameron megfogja az állam, és vissza fordítja, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Steph, minden rendben lesz. Bármi történik melletted vagyok.-küld egy biztató mosolyt felém.

-Köszönöm Cameron.-magamhoz húzom egy ölelésre. Mennyi erőt tud ő adni nekem, hihetetlen.

Jess mellettem, Connor és James pedig a hátunk mögött jönnek, mintha testőrök lennének, totál úgy néztek ki. Végre megtaláltuk a fürdőszobát, és félve benyitok. Connor ott ül a WC kagyló mellett a földön, azt hiszem már végzett a rókázással, jobban fest, mintha totál részeg lenne.

-Te mit csinálsz itt?-kérdezi Jess mérges hangján. Connor csak meghúzza a vállát.

-Gyere, beszélnünk kell.-megyek oda hozzá és segítek felállni neki. Connor ki megy előttem, mind hárman mérgesen néznek rá. Jess-nek gyorsan elmondom, hogy nem lesz semmi baj, ha mégis írok egy üzit. Ahogy elhaladok Cameron mellett megfogja a karomat és közel húz magához, hogy a fülembe tudjon suttogni.

-Vigyázz magadra, kérlek.-hogy ne lássa senki, nyomtam egy puszit az arcára, és azzal követtem Connor billegő testét.

Beértünk egy szobába, én leültem az ágyra, de Connor csak áll velem szemben.

-Miért csináltad ezt?-kérdeztem tőle, közben egyre jobban kezdtem elgyengülni.

-Mire gondolsz?-a hangjában már egyáltalán nem hallani azt, hogy ivott volna.

-Miért nem jöttél értem? Miért ide jöttél, ahelyett, hogy velem töltötted volna azt az időt? Miért ittad le magad?-elcsuklik a hangom, de folytatom.-Csalódtam benned.-ezúttal már könnyes szemekkel nézek fel rá.

-Azt teszek, amit csak akarok. Nem egy nő fog megakadályozni, bármit megtehetek.

-Akadályozni? Soha nem is beszéltél velem erről. Miben akadályozlak? Tényleg félre ismertelek.

-Mi vagyok én bazdmeg?! Nem vagyok a játszótársad, hogy faszom nyálas dolgokról beszélgessünk, neked kéne ki öntenem a lelkem baját?Vagy mire gondoltál? Azt teszek, amit akarok, mondtam már.-oda megy az ajtóhoz, es rá fordítja a zárat.-Senki és semmi nem állíthat meg.-közeledik felém, azt hiszem nem csak ivott, tág a pupillája, vérbe van a szeme. Remek, drogozott is.

-Mit művelsz?-remélük meg, ahogy kezdi a nadrágján lévő övet ki csatolni. Én keresem a telefonom, hogy írjak gyorsan Jess-nek, de olyan szerencsés vagyok, hogy a kocsiba hagytam.