Furcsa egy barátság

12. rész

Stephanie

Elég sok idő telt el azóta, hogy Cameron megcsókolt. A suli is kezdetét vette, ezt a dolgot én pedig titokban tartottam. Sem Jess-nek, sem Connor-nak nem mondtam el, amit szerintem jól tettem. Cameron-nal teljesen kerüljük egymást, ha esetleg mégis összefutnánk egy szia-t néha elejtünk, de semmi több. Ami azt illeti még James-hez sem szokott át jönni. Én pedig Connor-ral teljesen megvagyok, nagyon szeretem a társaságát és romantikus alkat azt kell hogy mondjam. Édes randikra szokott elvinni, vagy épp csak sétálunk egyet de azt is mindíg feltudja dobni romantikus gesztusokkal. Ugyanez van Jess és Jaden között. Ez nekünk lányoknak annyira jó érzés, amit a fiúk persze úgysem fognak megérteni.

A szüleim már ismerték Connor-t, de most mégjobban megkedvelték, volt már családi vacsorán is, és azt is megengedték, hogy velem aludjon. Én is találkoztam Connor szüleivel és azt hiszem imádom őket. Nagyon aranyosak voltak velem, azonban Mr.Bennett tett egy olyan megjegyzést Connor-nak, amit úgy gondolt nem hallok, de sajnos a fülembe jutott. Azt kérdezte tőle, hogy "Connor fiam, ő most meddig fog tartani neked?". Elbizonytalanodtam, ahogy ezt hallottam, és féltem is, de Connor válasza mindent megoldott. "Apa, ő más. Szeretem." Connor eddig még soha nem mondta nekem, hogy szeret, de ez annyira jól esett tőle, még ha nem is nekem mondta.

James-el viszont egyre kevesebbet beszélek, azt hiszem Connor miatt. Nemtudom biztosan, de mióta a barátom, James teljesen eltávolodott tőlem. Ezt szeretném helyre hozni, de nem látok rá sok esélyt. És ami azt illeti biztosan tud a csókról Cameron-nal, ami újfent elszomorít.

Már október vége felé járunk, mégis eszembe szokott jutni. Néha még bűntudatom is van, hogy nem mondtam el Connor-nak, de hát annyira a kapcsolatunk elején voltunk még akkor, így utólag meg talán mégjobban zavarná őt a dolog.

Jelenleg péntek van, hosszú hétvége lesz, hisz kedden november 1-e, ami azt jelenti, hogy HALLOWEEN. Tyler-nél lesz is egy elő buli ma este, amire természetesen elmegy a mi kis csapatunk is.

Épp az utolsó órámról várom, hogy kicsöngessenek, és mehessek haza Jess-el. Ma este nagy buli lesz, nagyon jól szeretnék kinézni. Ekkor üzenetem érkezik.

Cam:Ma nekem kell haza vigyelek, suli után a parkolóba várlak.

Tessék? James miért nem tud haza vinni?

-Jess, haza tudsz dobni?-suttogok a mellettem ülő lánynak, aki eléggé feszült.

-Sajnálom Steph, de most nem megy. Jaden megkért menjek el vele suli után a plázába.

-Hát jó.

Sajnos Connor-nak nem írhattam, ma nem jött iskolába, mert fontos dolga volt, bár nemtudom mi lehetett ennyire fontos. Így hát válaszoltam Cameron-nak.

Én:James miért nem tud haza vinni?

Cam:Dolga van. Gyalogolhatsz is, ha gondolod.

Én:K.

Ha nem képes haza vinni, hát akkor gyalogolok. Olyan hamar fel tud húzni, kiborít. De most gyalogolhatok egy órát, ezaz.

Amint a csengő megszólalt kaptam fel a cuccom és mentem a szekrényemhez. Kiszedtem a fontos könyveket és elindultam kifelé. Cameron a kocsijának dőlve állt és gondolom rám várt, azonban én inkább csak elhaladtam a parkoló mellett, tudatva vele, hogy inkább gyalogolok, minthogy vele utazzak. Szinte teljesen biztos voltam benne, hogy elhajt mellettem, de nem ezt tette. Lelassított, és lehúzott ablak mellett beszélt nekem.

-Nekem kell haza vinnem téged.

-Azt mondtad gyalogolhatok is.-rá sem nézek.

-Steph fejezd be, és szállj be a kurva kocsiba.

-Na tudod mit, azért sem.

-Gyalog másfél óra múlva sem érsz haza, szállj be. Nem kell beszélned velem, csak hadd vigyelek haza.-tényleg nem szerettem volna gyalogolni, de nem is akartam látni Cameron-t, végül mégis beszálltam.

Csak bámultam ki az ablakon, halkan szólt a zene, én pedig próbáltam nem tudomást venni arról, hogy Cameron-nal utazom épp. Kis idő múlva megszólal.

-Tudom, hogy utálsz, de nem gondolod, hogy ez így nem okés?-rá kapom a fejem.

-Nem utállak.-csak nézek ki a fejemből.

-Steph, tudom jól. Tényleg sajnálom, de hiányoznak a régi idők.

-Nekem is.

-Kezdjünk tiszta lappal. Rendben? Nincs több kiakadás apró dolgokon, nincs csók, megbízunk egymásba.-kicsit zavarba jöttem, de rá emeltem tekintetem, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Rendben.-intettem egy apró mosolyt felé.

-Biztos? Ha nem szeretnéd..

-Figyelj, Cam. Tényleg hiányoztál nekem is, legjobb barátaimhoz soroltalak, aztán ahogy eltávolodtunk egymástól őszintén engem nagyon megérintett. Kedvellek, túlságosan is ahhoz, hogy elengedjelek.

-Ez nagyon kedves tőled Steph baba.-egyenesen a bizsergés járt át, ahogy a régi becenevemen hívott engem, akaratlanul is elmosolyodtam.-Na és a ma esti bulin ott leszel?

-Még jó. Ki nem hagynám.

-Aztán valakinek Connor-ra is figyelni kell.-nevetett fel.

-Haha vicces vagy Cameron. Egyébként te még együtt vagy azzal a lánnyal?

-Igen.

-És a bulin ott lesz?

-Majd kiderül.

-Tessék?

-Tudod, Cat nagyon furcsa személyiség. Egyik pillanatban ezt mondja, másikban meg már annak az ellentétjét. Szóval ha lesz kedve eljön, ha nem, akkor nem.

-Értem. Nem zavarná, ha nélküle mennél el?

-De. Nagyon féltékeny, arra jöttem rá a napokban. Talán mintha valami nem lenne oké a fejében.-felnevetek.

-Hogy mondhatsz ilyet?A barátnőd.-még mindíg nevetek.

-Viccen kívűl. Amikor megismertem teljesen más volt, de hosszabb idő elteltével, hogy már jobban megismertem, arra jöttem rá, hogy írtó féltékeny. Mégha ez nem lenne elég mindent túlgondol, és félre érti a dolgokat.

-Ő most nem ebbe a suliba jár, igaz?

-Nem, magántanuló. De jobb is így, azthiszem.-nevetünk fel mindketten, közben megérkezünk hozzám.

-Nincs kedved bejönni? Vagy van valami dolgod?

-Szivesen bemennék és lenyomnálak fifában,-nevet fel.-de el kell mennem Cat-hez és megtudakolni, hogy jön e vagy sem a buliba. Később át nézek.

-Jó, menj csak.-megöleltük egymást, beszállt a kocsijába és elment. Jó érzés volt tudni, hogy megint minden rendben van közöttünk.

Két hónap harag után ideje volt kibékülni. Vagy mégsem?🤔
Vajon lesz e még csók vagy féltékenykedés? Connor mit fog ehhez szólni? Na és Cat? Ti támogatjátok, hogy Cameron és Stephanie kibékült?