Falling for you | Befejezett |

Prológus

Helló. A nevem Madison Roberts. 18 éves vagyok, és végre valahára elvégeztem a középiskolát. Igaz, ami igaz, megszenvedtem vele, de őszintén mondom, hogy semmit sem változtatnék az életemen. Azt hiszem eddig megúsztam az élet nagy problémáit. Jó, nem teljesen, de nagyjából igen.

Jó gyerekkorom volt, és nagyszerű barátaim vannak. Az édesapámmal élek, aki egy nagyon szerethető ember, és mindent megadott nekem, amire szükségem volt. Viszonylag jó tanuló vagyok, és szívemen hordozom a jövőmet. Magyarán nem panaszkodhatok.

A szülinapom 1 hét és egy nap múlva lesz, és egy különleges programot találtunk ki rá.

-Készen leszel lassan? - kérdezte tőlem a mellettem álló srác. Elégedetten figyelte, ahogy bepakolok a nagy fekete bőröndömbe. Szőkésbarna haját igazgatta a szekrényem tükrében, és a tükrön keresztül olykor-olykor összetalálkozott a tekintetünk. A szája sarkában édes mosoly bujkált, és én még mindig menthetetlenül belé voltam esve.

-Kell még szerinted valami? - kérdeztem, majd leguggolt mellém, hogy szemügyre vegye a bőröndöm tartalmát. Az orromat megcsapta a már jól ismert parfümének illata. Nagy kezét - amiben néha elveszett az én kicsi kézfejem - a hátamra tette, és így válaszolt.

-Ha követted a listát, akkor minden megvan - mutatott a listára, amit magának írt, de áthozta hátha szükségem van rá. Segített összecipzározni, majd levinni az emeletről a cuccokat. - Izgulsz? - érdeklődött a bejárati ajtó előtt. Megvontam a vállam.

-Biztos nem tudsz inkább nálam aludni? - tudakoltam, és a világ legelbűvölőbb mosolyát öltöttem magamra. De ő csak szomorúan elmosolyodott.

-Tudod, hogy nem engedik anyáék.

-Dehát már 4 éve alszol itt nálunk amikor akarsz - vágtam rá. - Miért lenne olyan nagy dolog egy újabb éjszaka? Ismernek már a szüleid.

-Igen, de nem fognak látni egy teljes hétig. És tudod, hogy milyenek. Állandóan cseszegetnek ezzel, csak nem tudom miért.

-Csak nem tudod miért... - ismételtem halkan és szomorúan. Hát persze, hogy tudta miért.

-Szeretlek, ugye tudod? - húzott magához. Lágyan megcsókolt, mert tudta, hogy ezt szeretem és így elfelejtem a szüleit. Visszacsókoltam, de haragudtam, amiért nem alszik velem. Így most biztosan nem fogok tudni elaludni.

Mielőtt kilépett volna az ajtón, még egy búcsúcsókot csomott az arcomra. Annyira édes volt, hogy még a konyhába menve is vigyorogtam.

Ez itt William Morton volt. Egy imádnivaló személyiség, még kilencedikbe ismertem meg, mert osztálytársak lettünk. Hamar beléhabarodtam, ahogy idővel ő is belém. Randizni kezdtünk, és minden tökéletesen alakult. Egy igazi úriembert fogtam ki. Rengeteg dologban egyetértünk és tényleg úgy bánik velem, ahogy egy férfinak egy nővel kell. Már az egész életünket elterveztem így. Annyira összeillünk, hogy szinte biztos vagyok benne, hogy majd egyszer eljegyez, és egy gyönyörű esküvőnk lesz, ahol az unokahúgaim lesznek a koszorúslányok. Na igen, tényleg elterveztem már mindent. Bár Will mellett ki nem tenné ezt? 
Ismerem minden egyes gondolatát, és előbb tudom mit fog lépni, mint ő maga. Mégis meg tud lepni olykor a kedvességével. Odafigyelünk egymásra, és szükségem van rá, ahogyan neki is rám. 

Will mögött nem volt meg az a szülői háttér, amiről mindenki álmodozik. Nem volt előtte egy példa, hogy hogyan kell tisztelettel bánni egy lánnyal. Az apja elhagyta őket, és nagyon nehezen éltek meg az anyjával kettesben. Aztán Catherine összeismerkedett egy kedves fazonnal, aki még szerette is Will-t. De az anyja ellökte magától és végül hozzáment egy részeges idiótához, Nate-hez. Nate mindig is utálta a gyerekeket, ezért nem meglepő, hogy nem volt Will-nek apja helyett az "apja". De sajnos vele kellett felnőnie. Előle kellett elbújnia, amikor nem takarított el ő utána, mert tanulnia kellett. Miatta lett Catherine a szerető anyából egy szintén részeges asszony. Ő tette tönkre Will gyerekkorát. 

Mondanom sem kell mennyire utálom őket. Addig bántalmazták szegény srácot, amíg meg kellett tanulnia egyedül megvédeni magát. Mégsem lett belőle egy idegbeteg őrült. Van esze, és tudja használni. Jövőre mindketten egyetemre megyünk, és legszívesebben magamhoz költöztetném, most azonnal. De Will gondoskodni akar az anyjáról, pedig nem érdemli meg. Én viszont ebbe már nem szólhatok bele, ez nem az én dolgom. Másrészt viszont úgy is el kell költöznöm, hogy közelebb legyek az egyetemhez, és ő is elmegy innét. Egyelőre nem tudom, hogy miképpen tudjuk majd megoldani a távkapcsolatot, de úgy gondolom, hogy ez így 4 év után már nem jelenthet problémát.

Én a Warwick Egyetemen folytatom a tanulmányaimat, ahova követ pár barátnőm is. Így tudunk majd együtt bérelni egy pici kis albérletet. Így Coventry-be költözünk Nottingham-ből. Nem leszünk túl messze apától, ezért ha baj van, akkor elég hamar haza tudok menni, körülbelül 52 mérföldre van. Igazából nagyon izgatott vagyok emiatt, de most még csak nyár eleje van, szóval ideje kiélveznem ezt a nyarat most, hogy leérettségiztem sikeresen, és remélhetőleg felvesznek az álom egyetememre. Nem hiszem, hogy létezik bármi jelenleg a Földön, ami tönkre tudná tenni ezt a nyári szünetet.