Falling for you | Befejezett |

16. fejezet

Megvan az a rész a L'ecsó-ból, amikor azt mondja Renny-nek Auguste Gustea, hogy ,,Ha folyton csak a múltra koncentrálsz, sose fogod észrevenni azt, ami vár rád!"? A patkány éppen elvesztette a családját és egy nyomorult csatornában vesztegel. Várakozik, hátha rátalál valaki. Végül ugye Gustea megidéződik, és a hatására felmegy a felszínre. Nos, pont úgy éreztem magam a beszélgetés után, mint a patkány.

A reggel egyszerűen telt, de feltűnt hogy Nick sokkal közvetlenebb. Együtt készítettük el a reggelit is. Rántottát és a pirítósokat szépen az asztalra sorakoztatjuk és lepacsiztunk egymással. Minden tökéletesen festett. Viszont az emberek csak nem akartak felkelni. Már dél is elmúlt.

-Na jó - csapta össze a tenyerét Nick. - Nem tudom tovább várni, meg a kaja is ki fog hűlni. Fel kell őket keltenünk.

Szóval körülbelül addig volt minden rendben, amíg Nick felajánlotta, hogy ő majd felkelti Sarah-t és Allison-t, mert mostanában nincsenek jóban Will-lel. Szóval ez rám maradt.

Először Kate-hez mentem be, aki ha jól emlékszem még egyébként ott aludt, amikor kisettenkedtem a konyhába reggel. Most viszont senki sem volt a szobába, a fürdő is üres volt. Igazából nem annyira érdekelt, mert gondoltam úgyis előkerül majd.
Átnéztem inkább William-hez.

Éppen azon gondolkodtam, hogy hogyan keltsem fel, amikor kitártam az ajtót. Lehet meg sem kellett volna már lepődnöm, amikor együtt láttam meg őket.

-Mi a fasz..

Azt hiszem talán éppen abban a pillanatban hagyhatta el William nyelve Kate ajkait. Ledermedve néztem rájuk.

-Ó, faszom - hallottam a hátam mögött egy mély hangot. Azonnal Nick-re kaptam a tekintetem, aki védekezőleg hátrébb húzott magához.

-Ez volt az amit nem akartál elmondani, ugye? - kérdeztem tőle döbbenten.

-Én csak nem akartam, hogy jobban fájjon - válaszolta a fejét rázva. Határozott tekintete lyukat fúrt a szemembe.

-De hát már hétfőn tudtál erről. De akkor még nem szakítottunk - halkultam le, mintha csak valami szitokszót mondtam volna ki. Összezavarodva meredtem Will-re, aki már elrebbent Kate mellől. - Te megcsaltál..?

Próbáltam úgy tenni, mintha nem érdekelne, de csak néhány pillanat maradt meg abból a reggelből. Mert ezután a szemem megtelt könnyekkel, és elhatároztam magamban, hogy soha többé nem akarom látni Will-t. Sőt, inkább Katie-t nem akarom látni. Hogy lehet valaki ekkora fasz, hogy a legjobb barátnőjének a pasijával kavar?!

Igazából Nick-re is haragudtam, amiért nem mondta el ezt. Sokkal kellemesebb lett volna az ő szájából hallani, mint látni ezt. Felfordult tőlük a gyomrom.

Szóval sírni kezdtem, mire Nick elvitt a szobánkba. Történetesen abba szobába, ahol Kate is alszik.

-Sajnálom, hogy eltitkoltam. Tudom, hogy nem kellett volna, de örültem, hogy végre boldog vagy - suttogta fülembe, hangja kellemesen bizsergetett. Azt hiszem nem csak én, de ő is meglepődött azon, hogy nem vagyok annyira összetörve, mint arra számítani lehetett. ,,Ha folyton csak a múltra koncentrálsz..."

-Mióta van viszonyuk? - tudakoltam remegő hangon.

-Nem tudom - válaszolta, de aztán ő is rájött, hogy nem tud nekem már csak úgy hazudni.

-Nick... - suttogtam számonkérően. Először csak még közelebb húzott magához, és látszólag azon agyalt, hogy őszinte legyen-e vagy sem. Remélhetőleg az előbbit válaszotta.

-Egyszer láttam őket együtt. Többé nem fordult elő, ezért inkább csak próbáltam elfelejteni. Végül Kate magától vallotta be, mert ,,már kezd beleőrülni ebbe". Tudta, hogy nem helyes amit tesz, de folytatták ezek szerint. A nyaralás előtt megmondtam Will-nek, hogy legalább addig húzza meg magát, amíg itt vagyunk. Nem igazán szándékoztam belemártani magam a szerelmi háromszögetekbe. Mostmár akaratom ellenére is nyakig benne vagyok.

-De Nick, tudnom kell mikor láttad őket! Kérlek!

Először elgondolkozva meredt maga elé. Úgy gondoltam, hogy nem a lehetőségeit fontolgatja, hanem a tényleges választ keresi a kérdésemre. Egy idegen érzés terült el a mellkasomon. A fülem sípolni kezdett. Mármint, épp kiderül, hogy megcsalnak, de kissé mégis az jár az eszembe, hogy én is rosszat tettem. Bár hű maradtam végig Will-hez, most mégis a legjobb barátjával töltöm az időmet. Bűntudatom támadt, és el is keseredtem. 

-Asszem egy egy hónapja volt az, hogy megláttam őket. Aztán kb. két héttel később mondta el Kate.

A csalódottságtól újra könnyek gyűltek a szemembe. Nem voltam elég jó neki. 

-Mi a fasz folyik itt? - lépett be Allison a szobába. Pizsama volt rajta. Értetlenség ült ki az arcára, de lehetetlen volt nem észrevenni a derültséget. Talán nem vetített éppen jó fényt rám az, ahogy Nick átkarolt, de nem mozdultam meg. - Mi a baj?

Zavarodottan pislogtam rá. Mégis mi lenne a baj? 

-Most azért sírsz, mert Will és Kate összejöttek? - csóválta meg a fejét és lehuppant mellénk. - Várható volt, hogy egyszer továbblép. Mármint érted, te meg Nick is...

-Az a baj, hogy Will félre lépett - szakítottam félbe, még időben. A könnyeim elapadtak.

-Mikor? 

-Egy hónapja - felelte helyettem Nick. - Én tudtam róla.

-Kizárt. Kate nem tenne ilyet.

-Hát menj és kérdezd meg tőle ha nem hiszed el - vágtam rá ingerülten. Allison tágra nyílt szemekkel bámult rám, majd flegmán lesimította a haját és elindult, hogy az ügy végére járjon. Úgy éreztem magam, mint egy 15 éves, amikor nem kapja meg álmai telefonját, ezért veszekedni kezd az anyjával.

-Sajnálom, hogy ez történt. De lehetek őszinte, Madi? - egy aprót bólintottam.

-Azért egy kicsit örülök is neki, hogy szakítottatok. Utáltam végignézni, ahogy a szemedbe hazudja azt, hogy szeret. Nem ezt érdemelted.

Talán mégis.

-Köszönöm, hogy támogatsz - simultam hozzá. Kár lenne hazudni arról, hogy nem élvezem Nick közelségét. Igazán jól gyógyítja a sebeimet. Sokkal könnyebbnek érzem magam, amikor vele vagyok. Az elmélkedésem a telefonja csörgése szakította meg. A képernyőre pillantva egy erősen zöld szemű, sapkában ülő nőt pillantottam meg.

-Bocsi, ezt fel kell vennem. Anya az - mutatott a kijelzőre és én már automatikusan húzódtam is el, mert nem akartam hallgatózni, de a fiú megállított. -Ne, maradj csak - mondta és egy mozdulattal kihangosította a telefont. Csillogó szemekkel pillantottam rá. Elképesztő, mennyire megbízik bennem.

-Szia, Nick - köszönt bele a nő, és szomorúan hallgattam legyengült hangját. -Csak szerettem volna mondani, hogy vége egy újabb ciklusnak - mondta és én nem tudtam eldönteni, hogy ez jó jel-e vagy sem. De Nick reakciójából az utóbbira tudtam következtetni.

-Mi? Már most? Azt hittem akkor lesz vége, mikor hazaérek - jegyezte meg csalódottan.

-Hát nem. De jól vagyok, ne aggódj. Most bent kell maradnom a kórházba, nem kockáztathatunk.

Meghökkenve csüngtem a nő szavain.

-Apa veled van?

-Igen, persze. De mesélj csak drágám, hogy telik a nyaralás?

-Jól, de tele van mindenféle drámával.

-Például?

-Félre lépések, megcsalás megfűszerezve jó sok veszekedéssel. Nameg kellemetlen helyzetekkel - válaszolta vicceskedve, mire egy halk nevetés tört fel a vonal másik végén.

-Kitartást! Na jól van, lassan megyek, mert már mindjárt itt helyben elnyom az álom.

-Várj, Anya! Mikor tudnánk fogadni egy vendéget?

-Bármikor. Miért? - kérdezett vissza.

-Csak szeretnék bemutatni neked valakit.