Falling for you | Befejezett |

12. Fejezet

-Van itt ilyen mirelit pizza.. Az jó?

-Srácok?

-Tökéletes - válaszolta Nick, és egy tapottat sem mozdult mellőlem, azóta, mióta visszajöttünk a partról. Hogy őszinte legyek veletek - és általában az vagyok - van valami, ami megfogott benne. De nem most, hanem már mióta csak ketten maradtunk ébren a filmnézés közben. Oké, időközben gyakori volt az, hogy Parker teljesen összezavart. És még mindig nem tudom hova tenni a viselkedését, de ezen már túl vagyunk. De tetszik, hogy elsőre amikor meglátott a szobájában összetörve, azonnal a megnyugtatásomért igyekezett. Persze utána én ezt tönkretettem, de az már más kérdés. Ráadásul amikor kettesben vagyunk - és a mai délután óta már nem csak akkor - annyira egy jófej ember, hogy én magam is meglepődöm olykor. Tetszik a humora, és az hogy érti az iróniát. A mai kesze-kusza világban szükségem van egy olyan emberre, mint Nick. Szeretek megismerni olyan embereket, akik hozzám hasonló cipőben is jártak már. És ha két barátunk így átlagosan egymás mellé rakna minket, akkor ezer százalék, hogy nem mondanák azt, hogy bármiben is hasonlítunk. Pedig mégis. Itt nem csak a gyerekkora gondolok, mert az lehet, hogy más volt. De ugyanazt a műfajt képviseljük például a filmekben. Meg a zenében is. Plusz egyébként nagyon érdekes dolog megismerni őt. Oké, most úgy beszélek, mintha ezer éve ismerném, pedig csak egy fél napot beszéltem vele. De mindegy, azért sok dolgot megtudtam róla.

-A tiédre tegyek ananászt, Durci? - kérdeztem ártatlanul pislogva, s kerültem a többiek pillantását, nehogy elnevessem magam.

-Jajj, ne csináld ezt velem -jajdult fel drámaian Nick. - Kettő dolog. Egy: Ne merészeld hozzáérinteni az ananászt a pizzámhoz - mondta halálosan komoly arckifejezéssel. -Kettő: Én sosem durcizok. Nem úgy mint egyesek...

-Najó, most még kedvességből megkérdezem, hogy hova szórjam el a poraidat miután megöltelek, de többször nem kérdezek, csak cselekszek...

-Jajj megszólalt a keritörpe - nevetett fel és megcsikizett. Pedig amúgy átlagmagasságom van, csak Nick az óriás a csipet-csapatban.

-Én nem tehetek arról, hogy te ilyen magas vagy - próbaltam kiszabadítani magam a kezei közül, amik elég jól edzettek voltak. Már a könnyem is kicsordult a nevetéstől ezért szinte könyörögtem, hogy hagyja abba a csikizést. Végül magához vont, és kifulladva, kuncogva nyúltunk el a kanapén.

-Jó látni, hogy újra nevetsz - huppant le mellénk Allison. Úgy tűnik észrevehetően jobban vagyok. Sokkal vidámabb vagyok, mint mikor megérkeztünk ide. Legalábbbis most úgy érzem.
Bólintottam.

-Hát ha van kin nevetni.. - céloztam ezzel arra, hogy Nick meglehetősen életet öntött belém a mai nap kezdete óta.

-Igen, nekem köszönd a jókedvét - mondta pimaszul mosolyogva a fiú, akin történetesen félig-meddig feküdtem. Ráadásul nem tudtam nem észrevenni, hogy nem csak az én, de az ő szíve is gyorsabban ver, mint kellene.

-Köszönjük, Nick - ült le Sarah is mellénk kacagva. Kék íriszei őszinteségről árulkodtak, és bizonytalanul azt  mertem feltételezni, hogy mást képzel el velünk a jövőben, mint ami valaha is megtörténhet velem. Mármint őszintén mondom, hogy Nick egy nagyon vonzó srác, és én nagyon évezem azt az időt, amit vele töltök, de mi van, ha újra kattan benne valami, és újra utálni kezd? Ha csak barátként próbálnám meg szeretni, már akkor is nagyon fájna, ha csak úgy elhagyna. Ráadásul még annyi relytély lengi körbe, amit persze tudni akarok, meg akarom ismerni úgy igazán. Szóval mielőtt hagynám, hogy az érzéseim eluralkodjanak rajtam, még meg kell tudnom ki is ő valójában.

-Hamarosan kész a pizza - kiáltott a konyhából Katie. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy vajon hol van Will? Mármint tényleg csak egy pillanatig, de csak arra tudtam gondolni, hogy Kate-tel van a konyhában. De ez valahogy egy nagyon furcsa válasz lett számomra. Ugyanis az rendben van, hogy Will ,,elviseli" a barátnőimet, de sosem volt velük túl jóban. Csak egy alap ismertségi szintig jutottak el, és ő az ő barátaival maradt, én pedig az enyémekkel. És ez volt a normális.

-Hát akkor irány teríteni - kászálódtam le Nick-ről és az étkező asztalhoz indultam a barátaim kíséretében. Nem csalódtam a megérzéseimben, Will ugyanis tényleg ott röhögcsélt Katie mellett a sütőnél. Egy kicsit lefagytam látva őket együtt.

-Ne figyelj oda - szólt velem szemben Nick és a mutatóujjával maga felé fordította a fejem. Egy aprót simított az állkapcsomon, majd a kezembe nyomott egy adag tányért. Hálásan pislogtam rá, bár ezután Sarah-ra pillantottam. Hát nem kellett volna. Úgy húzogatta nekem kuncogva a szemöldökét, mintha most egy állami titkot látott volna. A szemeimet forgattam erre, de azért nem tudtam ellenállni a késztetésnek, hogy mosolyogjak.

-Hát jó étvágyat! - ültünk le mind az asztalhoz. Will persze Kate mellett találta meg a helyét. Hát mindenesetre bármi is van köztük csalódtam benne. Komolyan egy barátnőmmel flörtölget a szemem láttára. Hogy süllyedhet idáig?

-Benne vagytok egy újabb filmes estbe? - kérdezte Will a szokásos, mély hangján.

-Kizárt - vágta rá Allison. Mindenki magyarázatot követelő tekintettel bámulta. - Mióta ideértünk nem tudom kialudni magam rendesen, mert egy nyamvadt kanapén alszok minden egyes éjszaka!

-Egy kényelmes kanapén - javította ki Kate, mire elnevettem magam. Szerencsére én még nem aludtam rajta, de kifejezetten örültem, hogy ellenzi az ötletet Allie. Bármit csinálhatnánk, de mi ehelyett komolyan filmeket akarunk nézni éjszaka?

-Társasozzunk - vetettem fel. - A parton.

-De nem látunk semmit - kifogásolt William.

-Akkor elviszünk egy kis lámpát. Biztos van itt olyan, ami elemmel működik és nem pedig árammal. 

-Én támogatom az ötletet - szólalt fel a mellettem ülő fiú is. Zöld szemei mosolyogtak.

-Ám legyen. Akkor mondjuk fél kilenckor találkozzunk itt az ajtó előtt. Hozzatok nasit meg pokrócokat.

-Okés - mondta erre mindenki. És így is tettünk. Fogtam mindent, amiről úgy gondoltam, hogy jó helyét állja majd a parton, és belegyömöszöltem a vászontáskámba. A többiekkel a nyomomban elindultunk a part felé. Még mindig telihold volt, újra láthattam megcsillani az ezüst hidat a tengeren.

-Gyönyörű, nem igaz? - kérdeztem némán sóhajtva Kate-től.

-De igaz - mondta, majd megragadta a karom. Meglepetten lassítottam le mellette.

-Figyelj, Madi - szólt, és én biztos voltam benne, hogy most a Will-lel való kapcsolatáról lesz szó. Talán azt akarja bevallani, hogy tetszik neki. Lehet engedélyt akar tőlem. De aztán szerencsére szó sincs ilyesmiről.
-Csak szeretném megköszönni, hogy adtál egy esélyt Nick-nek. Biztos vagyok benne, hogy sokat jelent neki.

-Hát igen, könnyebb volt, mint számítottam rá - mosolyodtam el, amiért egy ilyen kis semmiséget is képes megköszönni. Ez az én Katie-m.

-Láttam amikor a parton beszéltetek. Megvan köztetek az összhang. Remélem ennek nem lesz vége egyhamar.

-Most kivételesen én is ezen a véleményen vagyok.