Falling for you | Befejezett |

4. fejezet

-Mi lett volna ha éppen zuhanyzok? - kérdezte pimaszan. Válaszul csak elfintorodtam.

-Mit csináltál az erkélyen?

-Jajj, Madi... Mit szoktak az emberek csinálni egy erkélyen? - válaszolt lenézően. Elfordultam, hogy ne lássa rajtam a sértettséget.

-Majd gyere le a játszó szobába - mentem ki az ajtón.

Őszintén szólva nem is számítottam jobbra, ennél a párbeszédnél.

Lesiettem a lépcsőn, hogy hamarabb lent legyek, mint Nick. A többiek a kanapéról nyomták a játékot. Valami autóversenyzős játékkal szórakoztak.

-Gyere ide, Madi - integetett Will. A kanapén feküdt, most feljebb ült. Beültem az ölébe, és azonnal a játékba invitált. Mármint a videójátékba..

A kezembe nyomta a kontrollert, hogy a vállam fölött elmagyarázza mit mivel csinálok. Mivel még Allisonhoz képest is elég gyatra voltam, ezért irányítania kellett a kezem. Finoman segített, és az ilyen kis gesztusok emlékeztettek a legjobban arra, hogy miért szerettem bele Will-be.

______________

-Nem megyünk le a partra? - érdeklődött tapintatosan Sarah. Persze elmentünk, mert a spanyol strandok elképesztőek. Szóval mivel a nyaralás legtöbb részét ott fogjuk tölteni, ezért ideje elkezdeni.
A San Sebastián-ban lévő strand a háztól kb. 50 méterre volt, amit természetesen sétálva tettünk meg. Délután volt már, ezért nem volt annyira forróság.

-Arra gondoltam - kezdte vidáman Kate - hogy, leugorhatnánk Madridba. Mert tudom, hogy egy nagyvárosba szerettél volna igazából megszállni, csak végül nem jött össze. De akkor már elmehetnénk, ha itt vagyunk Spanyolban.

-Ez nagyon jó ötlet!! - örvendeztem. - De nincs túl messze?

-Érted szívesen levezetem - válaszolta, én meg szorosan megöleltem.

-Annyira édes vagy, köszönöm - hálálkodtam. - Akkor mindenki benne van egy madridi útban? - tudakoltam boldogan. Arra számítottam, hogy mindenki rávágja az igent. De ez nem így történt.

-Tényleg nagyon messze van. Nem biztos, hogy megéri egy egész napot erre pazarolnunk - vélekedett Nick. Hát persze... mit is vártam? Hogy majd támogatja az ötletem?

-Nincs annyira messze. Amúgy is, ne izélj már Nick! - álltam meg egy pillanatra.

-Madrid ugyanolyan, mint San Sebastián, Madi. Semmi érteleme elmennünk odáig. Ráadásul hatan vagyunk. Minimum 2 autóval kéne mennünk.

-Honnan tudod, hogy milyen Madrid, ha még nem is voltál - állt ki mellettem Sarah. Meglepően nyugodt volt, miközben én az egekből próbáltam lekapkodni a vérnyomásom. Vettem néhány mélylevegőt mielőtt újra megszólaltam.

-Elmegyünk és kész. Ha te nem akarsz jönni, akkor itthon maradsz, Dulifuli! - mindenki elkezdett nevetni a beceneven, még talán Nick is elmosolyodott egy picit.

-Amúgy sem te fizeted az üzemanyagot, szóval maradj ki ebből -mondta higgadtan Will is. Igaza volt, Nick-nek köze sincs a pénzemhez. Azt csinálok vele, amit én akarok.

A tengerpart gyönyörűbb volt, mint emlékeztem. Will-lel kézenfogva sétáltunk be a strandra. A vállam mögött Nick-re sandítottam, és mintha nem azt láttam volna,  amit vártam. Azt hittem vagy teljesen általánosan néz, vagy fintorog, amiért fogom Will kezét. De teljesen ámulatba ejtette a tengerpart. Rám se hederített, ám szája félig nyitva maradt, úgy nézett a naplemente felé. Mintha az egy elkalandozásból ébredt volna fel, lassan visszatért közénk és halványan elmosolyodott. Megcsillant a szeme, miközben rám emelte a tekintét. Gyorsan elnéztem, de az elmémbe mégis berögzült a hálás tekintete.
Még sosem hallottam Nick-et megköszönni valamit, szóval ezt egy kisebb meglepetésnek, de egyben sikernek könyveltem el.

Bemenni a vízbe már nem volt kedvem, ezért inkább kiültem egy összecsukható kempingszékre - amit a házban találtunk - és egy könyvet vettem elő. Mindenki más bement a vízbe az úszógumikkal és -matracokkal. Én jól elvoltam, nem is figyeltem az idő múlására. De szépen lassan arra lettem figyelmes, hogy kezd nagyon is besötétedni. Már alig láttam a könyv lapjain a betűket, de annyira élveztem, hogy nem akartam letenni. Nagyon kellemes idő volt, picit elkezdett fújdogalni a szél és tökéletessé tette az estét. Néhányan már visszajöttek hozzám, aztán visszamentek, de most William telepedett le mellém. 

-Mit olvasol? - kérdezte és megsimította a karom, hogy észrevegyem.

-Spanyol szerelmi átverés - mutattam és olvastam fel a könyv borítáján jelölt címet. 

-Megint? - nevetett halkan.

-Nagyon szeretem ezt a könyvet. Nem számít hányszor olvasom el, mégis meglep olykor - feleltem derülten. 

-De tudod mi a vége... - kezdte, ám én félbeszakítottam.

-Nem az a lényeg egy filmnél, vagy könyvnél, hogy hogyan végződik. Mármint az is, de nem pont az. Ha valaki legelőször elmondta volna hogyan végződik, akkor is elolvastam volna. Nem a vége a lényeg, hanem, hogy hogyan jutnak el odáig - magyaráztam.

-De ha már olvastad, akkor azt is tudod, hogy mi van a könyv közepén - válaszolt, és erre már nem tudtam mit mondani.

-Nem baj, nekem jó így is - reagáltam. Egy gyors csókot nyomtam a szájára, hogy véget vessünk a témának. De Will ezt nem hagyta annyiban és szenvedélyesen és hosszan megcsókolt. Nyelvét hamar a számban találtam, és bár nem kedvelem annyira a nyelves csókokat, most az egyszer nem zavart. Ujjaimmal a hajába túrtam, a tarkója felett lévő tincsekkel játszadoztam. Will egyik kezét a derekamra tette, a másikat az arcomra vezette.

-Fújj - jelent meg valaki előttünk. Kellemetlenül néztem fel Nick félmeztelen testére. Persze. Rontson csak el mindent! Egyszer a két kezemmel fogom megfojtani!

Nyakig vagyok már azzal, hogy ha Nick a közelemben van, akkor vagy kínosan érzem magam, vagy ideges vagyok. És ez így nincs rendben. Valamit még most ki kell találnom az ellen, hogy Nick tönkretegye a nyaralásunk.

-Megyünk lassan? - törte meg a csendet Sarah, ami alatt én végig Nick szemébe bámultam mérgesen és vártam, hogy megtörjön. Hát nem jött össze.

-Menjünk, már éhen halok!

Bár én személyszerint nem voltam éhes, azért visszamentem a srácokkal és segítettem visszacipelni a cuccunkat. Messziről kerültem Nick-et, mielőtt még olyat teszek, amit nagyon megbánok. Bár ha már itt tartunk, szívesen el tenném jelenleg láb alól, ha rajtam múlna.

Én végül arra jutottam, hogy megpróbálok William-mel beszélni. De csak akkor, ha tényleg szükség lesz rá. Nem akarom őt magamra haragítani egy ilyen ember miatt. Szeretem a békességet köztünk, hogy sohasem veszekedtünk. Ezt nem fogom pont Nick miatt megtörni.

Vacsora után ki a szobájába indult, valaki a nappaliba.
-Madi - szólított meg valaki a sötétből amikor felértem az emeletre. Mondanom sem kell, hogy szívbajt kaptam.

-Jézusom Sarah! Te nem vagy normális!

-Láttam mi volt a parton - húzott magával az Alisson-nal közös szobájába. Alli éppenséggel nem volt itt, popcornt csinált a filmnézéshez a nappaliban ücsörgőknek. Sarah beinvitált a szobába, ami kiköpött mása volt a mi szobánknak.

-Gondoltam - Sarah megértett volna a kitálalom neki mindazt, ami a szívemet nyomta. Viszont nem akartam őt is aggasztani azzal, ami miatt aggódom. Hisz ez a nyaralás mindannyiunké, és nem akarom elrontani senki hangulatát sem magam miatt. Igen, mert ez alól csak is Nick lehet a kivétel.