Falling for you | Befejezett |

26. fejezet

-Boldog szülinapot! - húzott magához nevetve Allison. Boldog voltam amiért újra legjobb barátokként viselkedtünk. Az álmomat félretéve próbáltam lereagálni mindent, ami szembe jött velem reggel óta. Nyilván nem nyírnám ki ok nélkül Willt és Katie-t sem, de azért jobb vigyázni.

Végülis nem sok hasonló dolog történt. Először amikor lementem nem voltak lufik, csak egy plakát, amire ugyanaz volt írva. Tortám sem volt, vagyis még nem, így csak egy muffinba szúrt gyertyát fújtam el. Elvileg rendeltek tortát, de még nem jött meg.

A nagy felköszöntésnél hagytam, hogy Nick hosszan megcsókoljon. Nem kedvelem a nyilvános tapizást, de mindennek az ellenkezőjét akartam tenni, mint az álmomban tettem volna. A többiek ujjongva figyeltek minket, remélem nem bántottunk meg senkit.

Azóta megnéztünk egy filmet, és lejöttünk a partra, mivelhogy nem minden szülinapját ünnepli az ember a tengernél. Főleg nem egy angliai.
Will és Kate a házban maradt, hogy átvegyék a tortát.

Úgy tűnik Nick elfelejtette a tegnap estét. Vagy legalábbis csak nem akar többet beszélni róla, amit teljes mértékben megértek. De ezentúl... nem könnyíti meg a dolgom. Egyáltalán nem, mert Nick teljesen más, mint Will. Ez egyszerre csodálatos és lehangoló is.

Az első randim William-mel jobb volt, mint egy álom. Azt hittem nem lesz különleges, mert bár kedves, de egyszerű srácnak tűnt. Azonban elég fantasztikusra sikeredett. Csak egy szimpla pizzázásnak indult, viszont időközben furcsa dologra lettem figyelmes. Sötét volt már, és útközben furcsa fénypontokat pillantottam meg az égen. Kiderült, hogy afféle lámpásokat engednek fel. Vidáman telt onnantól kezdve az éjszaka. Mi is lámpásoztunk, és egészen meghitt hangulatba keveredtünk. Szóval így telt.

Miközben a vízen kényelmesen ringatóztam egy felfújható matracon Will-en törtem az eszem. Pontosabban rajta, és a "barátnőjén". Meg hogy most mit csinálnak. Fúj, azon inkább nem.

A közelemben elkezdett hullámozni kicsit a víz. Gondoltam, hogy valaki úszik felém, de túl nagy erőfeszítés lett volna kinyitni a szemem, hogy megnézzem ki az. Így belegondolva, el is rabolhatnának.
-Szióka - kúszott be a fülembe Nick hangja. Kellemetlen így kettesben maradni az éjszaka után.
Erős karjaival a matracomba kapaszkodott, mire kénytelen voltam rápillantani. Legalább egy másodpercre. A napszemüvege mögül engem stírőlt, az egész testemen végignézett. Szinte éreztem, ahogy felidézi maga előtt a szeretkezésünket. Szégyenlősen a hajamba túrtam, ő meg levette a szemüvegét és a hasamra helyezte. Ajkai észrevétlenül szétnyíltak.

-Haragszol azért, ami hajnalban történt? - kérdeztem tapintatosan.

-Elmeséled, hogy mit álmodtál? - érdeklődött, mint aki meg sem hallotta a kérdésem. Pár pillanatig rámeredtem összeráncolt homlokkal, aztán beavattam az álmomba. Végig a szemébe néztem, de az ég világon semmit nem tudtam kiolvasni belőle. Egyáltalán nem érzett semmit a sztorim hallatán. Arca oly mozdulatlan maradt, hogy ennyi erővel egy csontvázhoz is beszélhettem volna.

-És ez annyira felkavart, hogy azonnal tudatnod kellett az exeddel? - tudakolta, és most talán nem sikerült annyira megfékezni az indulatát.

-Igen. Vagyis nem, tényleg nem - hebegtem.

-Hát akkor?

-Nem tudom - fakadtam ki. Bosszúsan Nick szemtelenül jóképű arcába néztem. - Találd ki te!

-Ha soha nem fogod...

-Nem! Most nem kérek a hülye bölcsességeidből.

-Lehetetlen vagy - nevetett.

-Te is - szóltam vissza, közben kicsit hagytam, hogy felfelé görbüljön a szám sarka. Felraktam a szemüvegét és visszafeküdtem, eközben Nick hangosan ciccegett.

-Nem lehet, hogy neked jobban áll, mint nekem - hajtotta állát a kezeire. Büszkén megigazítottam a napszemüveget. - Bár enélkül is jól nézel ki. Ha nem lennél ilyen szexi, biztosan lefröcskölnélek - gonoszkodott, a végén pedig ördögi kacajt hallatott.

-Ne puncsolj! - kacagtam vele. Hirtelen végigfutott rajtam a libabőr, ahogy ujjaival gyengéden elkezdett végigsimítani a testemen. Rápillantottam, amit biztosan nem látott, de azért megállapítottam, hogy ő is nagyon szexi. Sőt, szexibb, mint Will, ami biztosan nagy szó. Ráadásul Nick legalább nem csalt meg.

-Nick.

-Igen?

-Ugye te nem csalnál meg? - kérdeztem tőle, mire az ujjai ledermedtek.

-Soha sem tenném azt veled, amit Will oly könnyedén megtett - mosolygott rám kedvesen, de hiába szánta bóknak, fájtak a szavai.

________________

Mire megérkezett a tortám, már sötét volt. Az egész napot együtt töltöttük a barátainkkal. Nagyon jól sikerült a nap. Hálás is vagyok, amiért mindent megtettek, hogy a lehető legjobb napom legyen ez a nyaralás alatt. Amit persze nem túl nehéz létrehozni most, de mindegy. A tortám egy málnás-joghurtos torta lett, amit iszonyat finomra készítettek.

Vacsorára mind a hatan beálltunk bolognai spagettit főzni, ami elég viccesen sikeredett. De tényleg mindenkin azt láttam, hogy örül. Reméltem, hogy nem csak megjátszák, de ismerem már őket, szóval ezt nagyjából kizárom.

-Mondasz toastot? - sutyorogta oda Will Nick-nek a jobboldalom, közben egy gonosz és egyben ravasz mosolyt villantva. Idegesen pattantam fel a helyemről. Nem fogják most lerendezni az eltéréseiket.

-Szeretnék köszönetet mondani - kocogtattam meg a pezsgős poharam a villámmal. Tisztára, mint a filmekben. Mikor mindenki rám emelte tekintetét, belevágtam. - Nagyon hálás vagyok nektek ezért a napért. Sosem voltak kétségeim affelől, hogy nagyszerű barátaim vannak - hazudtam, s közben egy másodpercre behunytam a szemem. Mire újra kinyitottam, Kate már nem nézett rám. - De ti minden egyes nap bebizonyítjátok, ha esetleg nem hinném el. Ez egy csodaszép nap volt, köszönöm. Szuper érzés itt lenni most veletek - mosolyogtam mindenkire. Felemeltem a poharam. - A barátságunkra!

-A barátságunkra! - ismételték utánam. Sarah rám villantotta ezer wattos vigyorát, mire elnevettem magam. Bár igaziból voltak idők, amikor aggódtam egy-két ember miatt, de tényleg nem kívánhatnék Sarah-nál jobb barátnőt. És szerintem itt pár ember pontosan tudja, hogy igazából ez a beszéd nem hozzájuk, hanem Sarah-hoz szólt. Főleg Kate.

Fantasztikus érzés jelenleg a bőrömben létezni. Aligha érezhetném jobban magam. Miközben egy szörnyű ember is vagyok. De szeretném ezt elfelejteni egy kicsit. Csak az erejéig,hogy átérezzem a szeretet energiám.

Egyszer gimiben azt vágták a fejemhez, hogy nem érdemlem meg azt, amit kaptam az élettől. Igazuk van. Nálam sokkal jobb embereknek van olyan életük, ami ezerszer rosszabb az enyémnél. Azt mondják az ölembe hullott mindenem, amim csak van. És én nem hibáztatom azt aki ezt mondja. Mert ez az igazság. Szar alak vagyok, egy stabil háttérrel. Ez bizonyára igazságtalan, akárcsak az élet. De nem tehetek arról, ahova születtem. Ahogy más sem. Nick is nyíltan megmondta a véleményét erről, és nem haragszom érte. De én mindent megtettem azért, hogy az emberek ne mondják mindezt a szemembe. Szeretnék majd odaállni mindenki elé, és azt kiáltani, hogy ,,látjátok? Egyedül jutottam el ide", de biztosan lenéznének, hiába járnám ki a főiskolát, és élnék egy kaliforniai paradicsomban, csak mert megdolgoztam érte. Az ember azt hinné, hogy csak a szegényeket nézik le, de ez a gazdagokkal sincs másképp. Főleg nem a gazdag emberek gyerekeivel. Mindenkiről kialakul egy téves, szar kis elmélet, ami közel sem súrolja az igazságot.
Nos ezt is elszeretném felejteni most egy kis időre. Csak míg új nap nem virrad, mi pedig itt hagyjuk Spanyolországot, és visszatérünk az utálatos kis életünkhöz.