Falling for you | Befejezett |

17. fejezet

-Nem olyan vészes - bólintottam és igyekeztem elhessegetni Sarah kérdéseit. A megcsalásomról volt szó, mi másról.

-Ne már Madi! Kérlek egyszer az életben legyél velem őszinte!

-Esküszöm, nem érdekel túlságosan. Én is meglepődtem rajta, de nem annyira sokkolt a dolog így, hogy láttam már előtte rajtuk, hogy nagyon összefőttek. Fáj, hogy Will csak játszadozott velem. Fáj, hogy a szemembe hazudott. De őszintén? Nem akarok most erre gondolni.

-Jól van. Igazad van, 2 nap és szülinapod lesz.

-Pontosan. Szóval inkább arra koncentráljunk. Addig, amíg nem látom őket a szemem előtt egymásra mászni, addig semmi baj nem lesz.

-Amúgy tudom, hogy Allison meg Kate nagyon imádják egymást, de durva, hogy ennyire mellé állt.

-Nem csodálom azok után, hogy Kate nyilván nem fogja elmondani neki, hogy igazából már egy hónappal ezelőtt is ugyanezt művelték, mint most. Így Allison csak annyit látott, hogy összejöttek, én erre kisírtam magam Nick vállán. Most biztos nagy hiszti királynőnek tart.

-Biztosan nem tart annak - nyugtatott Sarah. - Bár tény, hogy ők ketten a barátságnak egy külön fogalmát hozták létre, de mi négyen is barátok vagyunk. Több éve. Ezen nem tud csak úgy változtatni.

-Igen, valóban.

Dehát kinek is szeretnék itt hazudni? Elég egyértelmű, hogy Allison könnyen tovább fog lépni a barátságunkon, Katie-vel együtt. Ettől kicsit megalázva érzem magam.

-Na és mit tervezel a szülinapra? - kérdezett meg végül.

-Őszintén? Semmi nagy durranást. Szeretnék sütni egy tortát, de ezenkívül nem vágyom másra. Azt sem tudom, hogy egyáltalán megtartjuk-e - feleltem, és közben a sárga szoknyám szélét piszkáltam.

-Miért ne tartanánk? Hármasban is jól el leszünk - kuncogott. De ezentúl láttam, hogy szemei nem igazán csillognak úgy, mint szoktak. Észrevettem a sajnálatot Sarah-n, és eléggé felhúzott ezzel. Mármint minden rendben van, nincs szükségem a sajnálkozásra. Az emberek olykor csalódnak egymásban, de ez az élet része. És én ezt elfogadom, szóval jobb lenne, ha a környezetem is így tenne.

-Hagyjuk inkább ezt - sóhajtottam egyhangúan, és kinyújtóztattam végtagjaim. Kelletlenül hallgattam egy telefon csengőhangját- Nem veszed fel?

-Ez a tiéd, te bolond - válaszolt szemforgatva. A fejemhez kapva néztem meg a kijelzőt. Johnny bácsi.

-Haló?

-Szia kincsem! - szólt bele végre a telefonba. Hallottam egy másik férfi hangot is. Nyilván éppen beszélgetett valakivel, csak idő közben rájött, hogy telefonálni akart velem. - Na szóval te jönni hozzám - közölte. Biztosan fontos dolgokról diskurálhattak a másik fickóval, mert ezután is hallottam a susogását. Megdermedve ültem egy ideig. Közben Nick besétált a nappaliba és az ajtókeretnek dőlve figyelt rám. Mutogatott valamit, amiből azt tudtam levenni, hogy beszélni akar velem. Még mindig hívásban voltam John bácsival, szóval gyorsan válaszoltam neki.

-Jól van, de hol vagy egyáltalán? És mikor menjek?

-Hát most. Elküldeni a címet - a homlokomat ráncolva néztem körbe a szobába.

-Nem baj, ha viszek magammal valakit? - kérdeztem végül és mélyen Nick szemébe néztem.

-Hát legyen.

Köszönés nélkül letette. Gyorsan megnyitottam az SMS-t amit kaptam tőle. Tényleg elküldte a címet.

-Hova megyünk? - érdeklődött a fiú miután szorosan a nyomomban kijött a garázsba. Udvariasan kinyitotta az anyós ülés ajtaját, majd megkerülte az autót, és ő maga is beszállt.

-John bácsihoz - válaszoltam tömören fogalmazva. Asszem inkább azért, mert én magam sem tudom még, hogy miért megyünk. Bekapcsoltam a GPS-en a címet, és hát végül ki is tolattunk. Közben Nick az ülésemre tette a kezét, és valamiért belepirultam ebbe a tettébe. Mármint tényleg esküszöm, nem értem azóta se. Volt már sokkal közelebb is hozzám, de úgy megérintett ez a mozdulata, mintha valami nagy dolog történt volna velem. Talán azért mert olyan általános volt, nameg az orromba kúszott az illata és... Nem is tudom.

Elnézve tettem fel a kérdést, amitől meglepően izgultam.
-Szóval miről szeretnél beszélni? - tudakoltam és ijedten hallottam ahogy megremeg a hangom.

-Esküszöm, nagyon édes, hogy milyen aranyos tudsz lenni amikor izgatott vagy.

-Csak akkor?

-Nem. Mindig az vagy. Kivéve amikor sírsz. Nem szeretem, ha szomorú vagy - jegyezte meg, mire nagyot dobbant a szívem. Egy meleg érzés keletkezett a tenyeremben, aztán rájöttem, hogy ezt nem beképzelem, hanem Nick fogta meg a kezem. Azonnal emelkedni kezdett a pulzusom. Szinte úgy éreztem, elájulok.

-Elárulod akkor végre, hogy mit szeretnél mondani?

-Csak azt, hogy elképesztő, hogy itt vagy. És igen-igen, több dolgot is szeretnék neked elmondani. Szóval először is, köszönöm azt, hogy meghallgattál anyával kapcsolatban. Ez nem egy olyan téma, amiről szívesen beszélek, de te nem adtad fel, és tényleg segítettél is. Tehát köszönöm.
Másodszor: nagyon örülök, hogy nem érintett meg annyira a megcsalás. Nagyon erős vagy, és szerintem óriási, hogy ilyen jól viseled a körülményeket. Harmadszor: életemben találkoztam már pár emberrel, de esküszöm, hogy soha nem találkoztam még hozzád hasonlóval. Egyszerűen gyönyörű vagy. És most a belsődre célzok, mert azzal mindenki tisztában van,hogy szép vagy. Gyönyörű, ahogy gondolkodsz, ahogy kimondod a szavaid, ahogy várod a válaszom... Mindened az.
Mostanában úgy érzem, hogy már azelőtt hiányoztál, mielőtt még megismertelek volna.

-Tudod, Nick... Olykor gondjaim vannak a memóriámmal. Nem mindig emlékszem arra, mi történt. Sőt egyszer elfelejtettem hogyan néz ki a saját macskám. Ezért már gyógyszert is szedek rá. De Nick, esküszöm neked, hogy téged sosem felejtenélek el. Ha hazamegyünk,és a legrosszabb esetben nem találkozunk többé, tudnod kell, hogy örökké emlékezni fogok rád.

-Oké, ez egy nagyon furcsa módja volt az érzelmeid kifejezésére - nevette el magát hirtelenjében. Bár tényleg szörnyű a memóriám, az igazságot mondtam el neki. Mostmár nem lehet mit tenni, egy különleges helyet foglal el a szívemben. Az összekulcsolt ujjainkat elnézve végül megállapítottam, hogy soha többé nem lesz ennél jobb alkalmam arra, hogy bármit is létrehozzak köztünk. Most kell cselekednem, akkor is ha nem vagyok még túlságosan biztos a dolgomban.

-Bocsi - kuncogtam.

-Ha legközelebb meg akarod valakinek mondani, hogy kedveled, akkor inkább csak mondd meg neki.

-Jól van, ahogy akarod. Tetszel nekem Nick. De úgy istenigazából.