Falling for you | Befejezett |

10. fejezet

Mire visszaértem már egy újabb film est fogadott. Valószínűleg Nick ez miatt akart szólni, mielőtt még leordítottam volna a fejét a nyakáról.
A lehető leghalkabban próbáltam becsukni magam után az ajtót, és az emelet felé settenkedtem. Komolyan, olyan voltam mint egy 16 éves, akinek fel kell lopakodnia a szobájába mert kiszökött egy házi buliba.

-Madison Roberts! Beszélnünk kell.

-Nem halaszthatnánk holnapra? - nyafogtam.

-Nem. Ez nem történhet meg mégegyszer.

Követtem a hosszú, barna hajkoronát az emeletre, ahol a Nick-kel közös szobájukba léphettem be.

-Semmi szükségem nincs a leszidásodra. Anélkül is elég szarul érzem magam, Kate.

-Miért pont Nick-en kellett levezetned a dühödet? Madi, ő nem csak Will legjobb barátja, hanem az enyém is! - rivallt rám. Zöld szemei szikrát szórtak. 

-Honnan tudtad meg?

-A szobád mellett van a mi szobánk. Hallottam mindent. És ezt egyáltalán nem érdemelte meg. Észre se vetted, hogy mindvégig - mióta itt vagyunk - próbált kibékülni veled - azonnal szólásra nyitottam a szám, de Kate belém fojtotta az összes szavam. - Ez az igazság, Madi. Nem mondom, hogy nem volt bunkó olykor. De nem tudsz róla semmit. Egyáltalán hogy gondoltad ezt? - roskadt le az ágyra, és szerintem ő jobban magára vette amit mondtam, mint maga Nick.

-Minden egyes gonosz kis visszaszólásoddal eltántorítod attól, hogy kedveljen.

-Miért akarnám hogy kedveljen? - fakadtam ki.

-Eddig nem ezért hisztiztél végig? Hogy ,,Jajj, Nick így, Nick úgy, jajj ne, Nick tuti utál és mindenkivel megutáltat" - mondta és feljebb vitt hangszínnel próbált utánozni engem. 

-Jó ez igaz, de -

-Nincs semmi de! Madi - mondta halkabban - bocsánatot kell kérned tőle. Légyszíves. Engedd meg magadnak, hogy megismerd! Nem fogod megbánni, esküszöm.

Felegyenesedett és átölelt. Meglepve simítottam meg a hátát.

-Sajnálom ami veled és Will-lel történt. Nem tudom mi lesz veletek ezután, de számomra az a lényeg, hogy te rendben légy. El kell felejtened őt, mielőtt még túl nagy darabot szakítana ki a lelkedből és vinne magával. 

-Tudom, csak annyira nehéz ezt elfogadni. 4 évig volt mellettem és most vége. 

-Gondolj arra, hogy veled volt, de most sem tűnt el. Ha továbblépsz a kapcsolatotokon, csak jobb lehet. Mindig van választásod; inkább elkeseredve depizel mostantól, vagy továbblépsz, és hagyod, hogy olyan embereket ismerj meg, akik megérdemelnek téged? Rajtad áll.

-A második, azt hiszem - mosolyodtam el először a mai délután óta.

-Helyes. Menj, vegyél egy relaxációs forró fürdőt. Mosd meg a hajad, ilyesmi. Maradhatsz az én szobámba, ha gondolod, nehogy összefuss Will-lel.

-Köszönöm - suttogtam hálásan, majd félkézzel átöleltem.

- Ja meg nyugodtan aludhatsz is itt. Majd összehúzzuk magunkat, bár amúgy a tegnapi filmes est után... nem biztos, hogy feljövünk.

Kate tanácsát megfogadva ültem be a kádba, amit tele engedtem forró vízzel. Katie engedélyt adott a skincare-es dolgainak a használatához, bár én nem nagyon használok ilyesmit, azért feltettem valami fura maszkot.

Nagyon összetörten éreztem magam. Csalódottan. Egyértelműen megmondta Will, hogy már nem szeret. Nem szeret, azután, hogy több évig megadtam neki mindent. Nem tudom, ez csak úgy nem stimmelt. Mármint rendben, hogy mind mások vagyunk, de egyszerűen képes valaki az egyik napról a másikra kiszeretni belőlünk?

De hát mit rontottam el? Nem voltam elég jó?
Elgondolkodva masszíroztam a balzsamot a hajamba. Vajon tudja Will, hogy összetörte a szívem? Egyáltalán összetörte?
Igen, szerintem biztosan.

Egy kicsit jobban éreztem magam, miután kiszálltam a fürdőkádból. Lemostam magamról mindent, ami rám kerülhetett. A mellkasom továbbra is sajgott, ezért a trikómon keresztül a szívem helyét dörzsölve léptem ki a fürdőszobából is. Ha nem törték volna össze a szívem, akkor nem fájna ennyire. Szóval jól gondoltam a dolgokat.
Amint kitettem a lábam, Nick-be botlottam. Szótlanul lépkedett az éjjeliszekrényéhez, a telefonjához, mintha ott se lennék. Szóval tényleg megbántották a szavaim.

-Bocsánat - néztem rá, folyamatosan a szemkontaktust keresve. Talán önkéntelenül, talán nem, de rám pillantott.

-Nem számít. Van a beszólásaidnal is nagyobb gondom, szóval nem kell úgy tenned, mintha sajnálnád. De mindegy, úgy se értenéd.

-Hát talán mégis - mondtam, reménnyel a hangomban.

-Nem, Madi, most tényleg nincs ehhez energiám.

Nick elkeseredve kisétált, én meg csalódottan bebújtam az ágyba Katie oldalára.

Basszus, miért kellett ennek pont most történnie?! Minden olyan tökéletes lenne. De tényleg. Erre nem pont most szakít velem életem szerelme?
Nagyon fáradt voltam, mégis későn aludtam el. Össze-vissza forgolódtam, valahogy nem találtam a helyem. A gondolataim hevesen kavarogtak a mai napról. Mielőtt végleg elaludtam volna, félálomban mélyet szippantottam a friss, üde illatból, ami körbeölelt. Lassan realizáltam, hogy ez Nick illata lehet, mire elaludtam.

Arra ébredtem, hogy valaki behúzza a sötétítő függönyt, mire sötétség lett a szobában. Látszólag kint már bőven délelőtt volt. Nyöglődve belefúrtam a fejem a párnába, miután észleltem, hogy megintcsak egyedül fekszek a franciaágyban.

-Bocs, nem akartalak felébreszteni - szabadkozott mögülem egy hang, amiben egyből felismertem Nick-et. - Csak elhúztam, hogy ne ébredj fel a fényre, de.. - hadarta, látszólag kétségbeesve. - Már mindegy.

Válaszul csak morogtam valami oké-szerűséget és elmentem a fürdőbe felöltözni, miután a fiú kiment a szobából. A szokásosnál is uncsibb szettem húztam, ami mint mindig, egy babakék pólóból és egy fekete rövidnadrágból állt. Az arcom nyúzott volt, a tükörképem fel se ismertem. Általában rózsás az arcom, de most úgy néztem ki, mint egy zombi. Táskás szemek, sápadt bőr... tuti zombivá változtam az éjszaka folyamán.
A telefonom elővéve szembesültem azzal, hogy már dél múlott. Lesiettem a lépcsőn, mire a többieket az étkező asztalnál találtam.

-Hát felkelt a Hétalvónk!

-Előbb is felkelthettetek volna - morogtam. A társaság is még csak a reggelijét fogyasztotta, szóval nem sokkal aludhattam el. Feszült csend lakozott miután leültem a pirítóssommal az asztalhoz. Én okozhattam ezt, ugyanis hallottam, hogy jól elvannak, mielőtt lejöttem volna.

-Szörnyen festesz - állapította meg Sarah, megtörve ezzel a csendet. Helyeslően bólogattak körülöttem.

-Te pedig kedves vagy, mint mindig - forgattam meg a szemem.

-Aludtál te egyáltalán? - tudakolta olyan hangsúllyal, mintha az anyám lenne.

-Persze, hogy aludtam! - vágtam rá.

-Lementünk volna reggeli után a partra, de ha akarod itt maradok veled.

-Nem, erre nincs szükség - elleneztem. - Én is ki akarok menni veletek.

-Hát jól van - vont vállat, aztán elkezdtek a tegnapi filmről beszélni.

Miután befejeztük a kajálást, mindenki elment, hogy összepakolja a törölközőket a strandra. Egyedül én maradtam, mert én ettem a legtovább. Sóhajtva elkezdtem összeszedni a tányérokat, de a konyhába érve majdnem el is ejtettem őket. Will a szőkésbarna haját rendezgette az egyik képkeret visszatükröződésében. Micsoda egy hiú alak!