angyal_yngs💗

1.rész

Yoongi pov:

Kedves naplóm..

Sziasztok! A nevem Min Yoongi, ezen kívül 20 éves vagyok. Vagyis a mai napon lettem 20 éves, valamint nagyon furcsa, de csupán amiatt is, mert a mai nap léptem be a húszas évbe, továbbá ekkor megkezdődik a felnőtt élet. Egyedüli egy barátom van, az is Jimin. Szüleim 5 évvel ezelőtt meghaltak, testvérem sosem volt, így csupán Jimin maradt számomra. Ki keltem az ágyamból, továbbá nyújtózkodtam egy jót, vagyis megfelelő lett volna, de miközben nyújtózkodtam meghúztam a lábam, ami nagyon fájt. Könnyezve ültem le vissza az ágyra és feküdtem el. Hirtelen barátom aggódó hangját hallottam meg.

-Yoongi? Minden oké? Miért sírsz? Talán rohamod van? •ült le mellém aggódva. Vettem egy hatalmas levegőt és elmondtam neki.

-Miközben nyújtózkodtam meghúztam a lábam, valamint most nagyon fáj. •újabb könnyek jelentek meg szemeimben. Hyung a hasamra fektetett, valamint neki látott óvatosan lábam masszírozásához. Néhol egy sóhaj, egy fájdalmas nyögés, esetleg egy hisztis hang jött ki belőlem, mikor olyan ponton nyomta meg.
Mikor már jobb lett, jeleztem neki, hogy abba hagyhatja. Fel ültem, ezen kívül rá néztem.

-Köszönöm hyung. Mire mennék nélküled? •néztem rá hálásan. Át öleltük egymást, s egy idő után neki láttam öltözni. Egy egyszerű outfitet vettem fel. Felvettem egy fekete nadrágot, hozzá egy fekete pulóvert és majd egy fekete Converse cipőt fogok fel venni. Jimin hyung a mai napra kitalált valamit születésnapom céljából és, hogy nem hagyhatom ki. Mondjuk most itthon szerettem volna megünnepelni a születésnapomat. Sokkal jobban szeretek itthon lenni, de sajna szükséges ki mennem, mint ahogy a mai nap is. Utálok kimenni az utcákra, mert az állampolgárok megbámulnak a bőröm színe okán. És, hogy miért? Mert szó szerint hófehér a bőröm. Gyakorta hallottam már, hogy albino vagyok-e, vagy esetleg vámpír, de még azt is megemlítették, hogy nem-e vagyok leukémiás. Pedig ez csupán genetika. Megfelelő az igaz, hogy édesapám albino volt, édesanyám meg fehér ember, de ilyen lettem. Néha mikor megnézem magam kissé meglepődöm. Hajam színe fekete, testem hófehér, de testemen vannak olyan részek, ahol kissé rózsaszínes színe van, továbbá ezek a térdem, a könyököm meg ehhez hasonlók.

-Szóval. Szerintem örülni fogsz az ajándéknak. Na gyere. Induljunk. •ragadta meg az alkarom és vitt ki az előtérbe. Felvettem a cipőm és kiléptem a házból. A napsugarak gyengén, de mégis erőteljesen sütöttek. Ahogy láttam Jimin autóval jött. Nem szeretnék most kocsival menni. Olyan szép az idő.

-Hyung. Messze van az a bizonyos dolog? •kérdeztem meg tőle. A kocsi előtt megállt, továbbá vissza fordult felém.

-Annyira nincsen. Miért? •mentebb közelebb hozzá, ezen kívül szemeibe nézve rá mosolyogtam. Vissza mosolygott rám, majd át ölelt. Lehet úgy nézünk ki, mint egy pár, de csupán barátok vagyunk.

-Akkor megyünk gyalog? Olyan szép az idő. •néztem rá boci szemeimmel. Kicsit le konyult a mosolya, mikor megtudta, hogy mit szeretnék. Nekem is le konyult a mosolyom.

-Yoongi. És a szociálisfóbiád? Inkább menjünk kocsival. Én elhiszem, hogy szép az idő, de nem akarom, hogy rohamod legyen a születésnapodon. •igaza van. El is felejtettem, hogy szociálisfóbiám van. Egy oké után beszálltam az anyós ülésre és rá vártam. Ki nyílt a másik oldalon az ajtó, valamint be ült a volán mögé. Útközben kellemesen hallgattam a zenét, miközben a tájat szemléltem. Hirtelen a zene elhalkult, továbbá a telefon szólalt meg. Felvette és másik nyelven kezdett beszélni. Lehet egy külföldivel beszél.