Már Yoongi hyung is bent ül az ágyon velem szemben. Még nem beszéltünk, de valamiért egyikünk se tud megszólalni. Hirtelen megszólalt.
-Szerintem kezdjük el tanulni a pózokat. •állt fel és indult a könyv és a tablet felé. Kicsit meglepődtem. Mitől gondolta meg magát? Már Jin hyung oldalán áll? Ide jött és közénk le tette.
-Y~Yoongi hyung. Milyen okból akarod megtanulni ezeket? Az ő oldalára álltál? •ha ez igaz, akkor nagyon csalódtam benne. Eddig ő is ellenezte az egészet és szabadulni akart. Ő az egyetlen egy reményem.
-Nem. Nem álltam az ő oldalára. Rájöttem, hogyha hagyjuk magunkat és el hitetjük vele, hogy mi is akarjuk, akkor kevésbé fog minket bántani. Sőt lehet, hogy egy nap el is enged minket, ezért ki kell tartanunk. Nem adhatjuk fel könnyen. El hiszem, hogy nagyon megvisel az egész, de erősnek kell lenned. •tettem kezeimet kezeire. Egy meggyőző tekintettel rá néztem és elfogadta. Nagy nehezen neki láttunk.
Már a felénél tartunk, mikor nyílt az ajtó. Oda néztünk és Jin hyung jött be rajta. Felénk közeledett és végig szemlélt minket, majd elmosolyodott.
-Mit csináltok? •kérdezett rá mosolyogva. Egymásra néztünk, majd válaszoltam Jungkook helyett.
-Gyakorlunk. Ahogy kérted. •néztem szemeibe. Semmi érzelmet nem láttam benne. Talán nincsenek érzései?
-Ügyesek vagytok. Én vettem nektek ajándékot. •behozott két dobozt és az egyiket nekem adta a másikat meg Jungkook-nak.
-Most békén hagylak titeket 1 hétig, mert nem leszek itthon. Addig a barátom fog rátok vigyázni. Mászkálhatok a házban és, ha Namjoon-t szépen meg kéritek, akkor ki vihet titeket sétálni. De nem sokáig. Na jól van. Mivel holnap megyek csak, addig meg mutathatjátok, hogy mit gyakoroltatok. •tette keresztbe kezeit. Annyira boldog vagyok, hogy nem lesz 1 hétig. Legalább pihenhetünk. Le ült egy székre és figyelt minket. Jungkook felé közeledtem és combját kezdtem simogatni. A sarkára ült és elkezdte le venni rólam a pólót. Én a szoknyájához nyúltam, hogy le vegyem, de a vállamba bele nyílalt a fájdalom. Könnyeim meg eredtek, de nem akartam jelet adni erre. Viszont Jungkook le állt és aggódva rám nézett.
-Miért nem csináljátok? •nézett rá Jungkook Jin hyung-ra szóval észre vették, hogy valami nem oké.
-Yoongi hyung. Fáj a vállad? •egy aprót bólintottam. Jin hyung fel állított és ki vitt a konyhába. Le ültetett a székre és várnom kellett. Elém tett egy poharat és a kezembe adott egy gyógyszert.
-Fájdalomcsillapító. Vedd be és akkor majd nem fog fájni. •be vettem és mostmár csak várhatok a hatására. Vissza mentünk és én folytattam volna, de Jin hyung meg állított.
-Hagyjátok abba. Nem rossz, de még gyakorolnotok kell. Mostmár pihenhetek. •és kilépett az ajtón. Át öleltük egymást és mosolyogva néztük a másikat. Le feküdtünk az ágyba és halkan nevettünk.
-Hyung. Annyira örülök, hogy megismertelek. •mosolygott rám nyuszi mosolyával.
-Én is örülök, hogy megismertelek nyuszi. •borzoltam meg haját. Ahogy hallottuk kinyílt a bejárati ajtó. Ki néztünk és láttuk, hogy Jin hyung már most elment. Ez az. Vissza mentünk az ágyra és megcsókoltuk egymást. El dőltünk az ágyon és csak folytattuk.
Jin pov:
A kocsiban ülve néztem a kamerájukat a szobában. Igen. Tettem a szobájukba egy kamerát, hogy tudjam őket ellenőrizni, hogy mit csinálnak. Még a beszélgetéseket is hallom, szóval arról is tudok, hogy miért hagyta magát Yoongs cica. Eldöntöttem, hogy a hét utolsó napján Namjoon adni fog nekik egy teát, amiben altató van. Így majd Yoongs cicával elfogok beszélgetni egy külön helyen, miután fel ébredt. Végül el indultam és a reptér felé vezettem.
————————————————————————
Sziasztok!
Ebben a pár napban eltűntem, de újra itt vagyok egy új résszel. Utólag is Boldog Új Évet mindenkinek! ❤️💕🌸🥂🥳
YOU ARE READING
angyal_yngs💗
FanfictionYoongi eléggé különleges ember. Hófehér bőre megbabonázza az embereket. Talán Jin érdeklődését is ez keltette volna fel? De jó vagy rossz szándékkal akarja magának Yoongi-t?