angyal_yngs💗

27.rész

Jin pov:

Mikor Yoongs cica felém fordult csak remeget és szipogott. Ahogy felnéztem rengeteg ember minket nézett. Vissza nézve rá, le tettem a kávém az asztalra és rázni kezdtem enyhén. Ki egyenesítettem testét és arcára fogva csak könnyek ezrei folytak ki gyönyörű szemeiből. Őszintén be vallva, mintha féltem volna. Aggódtam Yoongi miatt. Váratlanul becsukta a szemeit és mellkasomhoz dőlt. Egy ember ide jött, akire érdeklődve néztem.

-Hagyj nézzem meg. Orvos vagyok. •hagytam, hogy meg vizsgálja és egy kis idő után abba hagyta azt, amit csinált, eltett mindent és felém fordult.

-Pánikroham tört rá. Gondolom szociálisfóbiája van. •tényleg. Jimin mondta is, mikor először találkoztam vele. Megköszöntem, majd ki fizetve a kávékat, össze szedtem a cuccunkat és Yoongi-t meg emelve haza vittem. Otthon az ágyamra fektettem. Le vettem róla a pórázt, a sapkát és a cipőjét. Arcára simítottam, majd fel állva el indultam az ajtóhoz. Kiléptem rajta és Nam-ékat láttam meg. Jungkook aggódó, könnyes szemekkel nézett rám.

-Mi történt vele? •kérdezte síró hangon. A nappaliba mentünk, ahol le ültünk a kanapéra. Namjoon megpróbálta nyugtatni Jungkook-ot, de nem nagyon jött össze.

-Pánikroham tört rá a kávézóban a szociálisfóbiája miatt. •rájuk nézve láttam, hogy meglepődtek. Jungkook fel állt és a szobába ment. Namjoon is követte. Muszáj Jimin-nel beszélnem. Át is hívtam és elég gyorsan ide ért. A kanapéra ültünk és érdeklődve nézett rám.

-Van valamilyen baj? •kérdezett rá. Össze szorult a szívem, ahogy Yoongi-ra gondoltam. Nagyon fáj, ahogy bántam vele, de miért érdekel?

-Valami nem oké. Velem. A mai napon elvittem Yoongi-t sétálni és egy kávézóban rohamot kapott. Éreztem, hogy aggódók érte, meg most bűntudatom van, ahogy bántam vele, de egyben veszekszek magammal, hogy nem érdekel, mivel eddig is érzéstelenül viselkedtem vele. •mondtam el neki a problémám. Rám nézett, majd hátra dőlve el mosolyodott. Most min mosolyog?

-Esetleg.. bele szerettél Yoongi-ba? •kérdezte meg a lehetséges opciót. Nem akarok újra szerelembe esni. Kurvára fájt. Jimin-re néztem és meglehet, hogy csillogtak a szemeim a könnyektől, de nem tehetek róla.

-De próbálj esélyt adni Yoongi-nak. Ő nem olyan, mint Tae volt. Gondolkozz el azon, ahogy eddig bántál vele. Mit éreztél legbelül, azon kívül, hogy vágyat és dicsőséget. Biztos éreztél valami mást is. •mondta a tényt. Van benne valami. Ahogy láttam fel állt. Rá néztem és kérdőre vontam.

-Hova mész? •álltam fel én is. Rám nézett, majd el mosolyodott. Utálom szédítő mosolyát. Nem azt mondom, hogy kedvelem, meg le vesz a lábáról, de a mosolya engedékenyebbé tesz engem.

-Megnézem Jungkook-ot meg Yoongi-t. Baj? •mosolygott rám még mindig. Közelebb jött, majd a szemembe nézett. El néztem róla és mutattam, hogy mehet. El is ment és, ahogy láttam Jungkook-hoz ment először. Legalább nem Yoongi-hoz ment. Viszont be mentem hozzá és láttam, hogy az ágyon ül és olvas valamit. Közelebb mentem hozzá és le ültem az ágyra.

-Hogy érzed magad? •kérdeztem rá. Rám nézett, majd a könyvet becsukva le tette azt. El gondolkozott még egy ideig, majd megszólalt.

-Már sokkal jobban. •mutatott felém egy hamiskás mosolyt. Nem volt túl meg biztató, hogy őszinte legyek. Komolyan néztem rá, amiért sóhajtott egyet.

-Tényleg jól vagyok csak nem emlékszem semmire. Annyira emlékszem, hogy elmentünk sétálni és egy kávézóba mentünk. •nézett rám cica szemekkel. Istenem.. Kurvára aranyos a francba!

-Örülök neki, viszont pánikrohamod volt, azért nem emlékszel rá. •mondtam el neki az igazat. Újra sóhajtott, majd a könyvet az éjjeli szekrényre tette.