angyal_yngs💗

28.rész

-Amúgy.. jött valaki meglátogatni. Majd befog lépni a szobába. •mondtam el neki ezt is. Meglepődve nézett rám, majd fel állt és a mosdóba ment. Én is fel álltam és kiléptem a szobából.

Yoongi pov:

Mikor ki mentem a mosdóból, Jin hyung-nak hűlt helyét találtam a szobában. Lehet ki ment. Le ültem az ablakhoz és kifele néztem, mikor újra nyílt az ajtó. Oda fordultam és le sokkolódtam. Jimin állt az ajtóban. Ahogy láttam közeledett, majd egy megfelelő távolságban meg állt. Mit akarhat? Magamban már meg bocsátottam neki, amiért el árult, meg mindenért, de nem szeretném látni. Túl sok emlék kötődik hozzá.

-Szia Yoongi. Beszélhetnénk? •kérdezte meg. Le néztem a földre, majd gondolkoztam, hogy mi tévő legyek. Végül az egyik döntéshez álltam.

-Szia Jimin. Ha nem baj én most nem igazán szeretnék beszélgetni veled. •mondtam el az igazat. Jimin még közelebb jött és végül előttem állt meg. Rá néztem és már hátráltam volna, de Jimin meg akadályozott ebben. Pánikba estem, hogy esetleg ő is megfogja tenni. Ajkai közeledtek az enyéimhez, amit már nem tűrtem, ezért el löktem magamtól és az ajtóhoz siettem, de Jimin megakadályozott. Hátulról át ölelt és úgy szorított magához. Még egy ideig magához szorított, majd el kezdte lökni a csípőjét, mint egy kutya. Én ezt nem akarom! Elkezdtem le hámozni magamról, de semmi haszna. Végül Jin hyung nevét kiállítva segítséget kértem, de Jimin-nek ezt is megkellett akadályoznia. A fülemhez hajolt, majd így szólt.

-Kis cicám. Azt akarom, hogy rajtam lovagolj. Megtennéd nekem? Jin hyung-nak már biztos megtetted. •könnyeim akaratlanul is ki buggyantak szemeimből és szipogni kezdtem. Váratlanul nyílt az ajtó és húzást éreztem. Mikor ki nyitottam a szemeimet Jin hyung-ot láttam meg. Meghallotta. Nagyon örülök, hogy végül ide jött megmenteni. Váratlanul Jimin szólalt meg.

-Pedig jót szórakoztunk. Miért avatkoztál bele hyung? •kérdezett rá. Erre kicsit én is kiváncsi vagyok. Ahogy érzékeltem hátrébb léptünk. Namjoon is bejött és Jimin hyung-hoz ment. Le kötötte, majd magával vitte. Utánuk néztem, majd Jin hyung-ra.

-Elég idegesítő. Most alkalmad lehet arra, hogy meg öld. Úgy gondolom, hogy most megteheted. •adta a kezembe a fegyverét, ami ki van biztosítva. Rengeteg fájdalmat hagyott bennem, de.. Hiába bocsátottam meg neki magamban talán.. akkor is megérdemli.

-Jin.., ha belül megbocsátottam neki... attól függetlenül megérdemli a halált, nem? •kérdeztem rá, aztán rá néztem. Arcomra simított, majd megcsókolt. Még egy ideig csókoltuk egymást, majd mikor el váltunk szemeimbe nézett.

-Nyilván megérdemli. Amiket tett a múltban veled. Gondolom hatalmas fájdalmat hagyott benned, de amit az előbb tett veled. •s el indultunk a pincéhez. Útközben meg álltunk. Hirtelen Jin hyung szólalt meg.

-Jössz te is Jungkook? Most utoljára láthatod Jimin-t. •félénken állt a fal mellett, majd el indult felénk. Le mentünk a pincébe és Jimin-hez mentünk. Namjoon ki nyitotta a rácsot és be engedett. Jimin elé álltam és rá szegeztem a fegyverem.

-Y~Yoongi.. úgy gondolom meg tudnánk beszélni.. végülis.. e~engem előbb ismertél, mint Jin hyung-ot! Yoongi! Gondold át. •csak felé tartottam a fegyvert és őt néztem. Ha tudná mekkora súlyuk van ezeknek a szavaknak, amiket mondott. Be biztosítottam, majd el sütöttem a ravaszt. Legalább ötször bele lőttem. Abba hagyva le engedtem a fegyvert és továbbra is őt néztem. Jin hyung bejött hozzám és el vette tőlem a fegyvert. Rá néztem, majd minden el sötétült.