Storm in our hearts

O N E

Vége.

Igazából el sem kezdődött.

Hiába szerettem volna ezt az egészet, rá kellett jönnöm, hogy ez kicseszett toxikus volt. Egy egész nyarat végigcseszekedtem Blake-el. De minek? Hogy utána megkapjam, hogy én törtem össze őt, holott egy szép szava nem volt hozzám a nyár folyamán? Na azt már nem.

Eldöntöttem, hogy az idei évben kerülni fogom a társaságát. Nem fog érdekelni, hogy mi van vele, hogy mit csinál, hogy hogy van. Én továbbléptem. Éppen ezért kötöttem ki egy házibuliban, ahová Hannah, a legjobb barátnőm, kísért el.

Ahogyan azt a tegnapi estém is mutatta... illetve inkább a reggelem. A napfény égetően hatott a bőrömre és az illat, amelyben felébredtem, kicsit sem volt ismerős. Viszont a pár perccel később megjelenő alak annál inkább.

-Dean? Vagyis Dean! Mi a fasz?-ugrottam ki az ágyból, majd éreztem a fiú tekintetét, ahogyan végigmér.
-Jesszusom, hol a ruhám?

-Te magad vetted le Delaney.-vonta meg a vállát, majd tovább készülődött.

-Dean, kérlek add ide. Ennek meg sem szabadott volna történnie. Nem is emlékszem semmire.-fejemet fogtam, szinte minden végigfutott az agyamon, még az is, hogy mi ketten...

-Pedig elég jó voltál.-kacsintott.

-Ugye nem...?-kerekedett el a szemem.

-Nyugi Laney, nem történt semmi. Velem nem. Mégcsak nem is itt aludtam. Itt a ruhád. Hazaviszlek.-mondta lazán, majd a kezembe adta a fekete testhez simuló szoknyámat.

-Elmondod mi volt? Dean semmi sincs meg a tegnap estéből.-kétségbeesetten néztem a fiúra, aki az útra koncentrált.

-Rengeteget ittál, de ez nyilvánvaló. Blake is itt volt.-a név említésére összeszorult a torkom. Már csak az hiányzik, hogy vele találkozzak.
-Veszekedtetek és kezet emelt rád, de Jackson kiosztotta, mivel látta, hogy nem vagy beszámítható állapotban. Majd valami random taggal felmentél a szobámba, ami tudod, hogy az én bulijaimon tabu, tehát utánatok mentem. Nem tudtál hazajutni, mert kibaszott részeg voltál, és már bennem is volt pia, Owen-t pedig nem találtam, szóval mondtam, hogy feküdj le. Elég sokat beszélgettünk, mondtad, hogy jót tett volna ez a dolog a sráccal, Blake után, de állításod szerint a srác is annyit ivott, hogy sosem állt volna fel neki. Majd hirtelen meleged lett, kimentél az erkélyemre, de ott fáztál, így előttem levetted a ruhádat és befeküdtél az ágyamba. Lényegében ennyi, de én a másik szobában aludtam. Ne aggódj.-mesélte nagy könnyedén, mire a házam elé értünk. Dean mélyen a szemembe nézett, ahogy azt mindig is szokta, majd hevesen megköszöntem neki mindent és égő arccal sétáltam be az ajtón. Delaney te igazi idióta vagy.

Nem tudtam hová tenni az egész dolgot. A buli eleinte egy nyárzáró bulinak indult, de inkább egy csodás évet indított el. Ami pedig Dean-t illeti...

Dean, a kissé göndör hajú, kékes szemű srác az egyetem végzős lacross csapat tagja, és bár nagyon jó játékos lehetne, ha beleadna mindent, valamiért nem erőlteti meg magát. Owen, a legjobb barátom egyik nagyon jó haverja, hiszen ő is lacrossozott, de végül abbahagyta. Így lettünk mi jóban, hiszen én softballozok.

Oh és Blake. Hát őt nehéz körülírni. Az egész nyaram ráment, hogy olyan kapcsolatot alakítsak ki vele, amilyet szerettünk volna mindketten, de végül megelégeltem a kritizálást tőle és a folytonos várakozást, hogy majd csak történik valami. Egy csókon kívül semmi. Semmi. Lényegében már nem is tudom mi fogott meg benne, mert körülbelül egy majom szintjén van a srác. De a lényeg, hogy én továbbléptem.
De hagyjuk is.

Vasárnap révén, buli után, megengedtem magamnak egy kád meleg vizet, majd beszálltam és elindítottam a playlistemet. Körülbelül másfél óra telhetett el, amikor végre végeztem az énidővel. Felvettem egy kényelmes melegítőt egy croptoppal, így dőltem be ugyan úgy este az ágyamba. Viszont amint az alvásra került volna a sor, folyton a reggelen járt az eszem. Dean érdekes fiú, számomra kiismerhetetlen. Rengeteget csajozik ez kétségtelen, de ezen kívül nem megy jól a sora. Legalábbis ezt pletykálják.

Blake pedig azt csinál amit akar, őszintén szólva nem nagyon érdekel.

Owen pedig kissé elkeseredett, hiszen ez az utolsó éve az egyetemen, na és ő az az ember, aki nem akar elmenni. Imád itt lenni. Tehát valamit ki kell találnom, hogy jobb kedve legyen.

A mobilom csörgött kora reggel, a képernyőn Hannah neve állt.

-Jó reggelt! Még alszol?-kérdezte kissé furcsa hangon.

-Már nem, de mivan?-bunkó voltam? Meglehet. De ő keltett fel.

-Suliii!-na igen. Hannah is szeret bejárni.

-Adj fél órát.-és pontosan ennyi idő múlva már kint dudált.
-Jövök már, na!-morogtam magamban felkapva a szekrénykulcsomat, a telefonomat és a táskámat.

-Készen állsz a következő egy éves agyrémre?-ugrottam be az autóba.

-Mindig!-vigyorogtam rá, majd az egyetemre igyekeztünk, hogy felvehessük az egyes óráinkat. Hannah-t még általános iskolában ismertem meg, de sosem voltunk túl jóban. Majd jött a gimi, amikoris nem egy suliba jártunk, így teljesen meg is feledkeztem róla. Az érettségi után viszont egy egyetemen kötöttünk ki, így lett alkalmunk megismerni egymást rendesen. Azóta ő az egyik legjobb barátom.

-Hékás! Azért nem mindig. Például ha Blake-re gondolok...

-Ne is folytasd. Blake a múlté. Különben is mióta hagytuk a kettőnk dolgát, teljesen megváltozott. És nem jó irányba.

-És nem jó irányba.-mondtuk egyszerre egy nagy sóhaj kíséretében.
-Jó ebben igazad van. Meg aztán láttam hogy néztél tavaly is Owen-re.-húzta fel játékosan az orrát.

-Owen nem jön be. Legjobb barátok vagyunk. Meg aztán nem csúnya, de nem az esetem.-magyaráztam miközben piros lámpát kaptunk. Már vagy negyedjére.
-Mi van már?-kezdtem ideges lenni.

-Mégis belé vagy esve.-láttam a szemem sarkából, ahogy kacsintgat, ezért felé fordultam és egy gyerekes nyelvnyújtást kapott tőlem.

-Én nem vagyok belé esve. Világos?-néztem rá komolyan, majd végre megindultunk. Csak tudnám honnan szedi ezeket a hülyeségeket.-Esküszöm egyszer sem néztem máshogy Owen-re, mint egy legjobb barátra.-Felemelte a kezeit és rámhagyta.

-Ha te mondod Laney...