Storm in our hearts

F O U R

Egymásra néztünk Owen-nel, majd egy vállvonás után az ölébe húzott és heves csókcsatába kezdtünk. Nem voltak benne érzelmek, talán egy kis vonzalom, viszont a csók kissé elhúzódott, amit a többiek köhögése jelzett.

Mindenki mosolyogva összenézett, de nem gondoltam, hogy egy csók a legjobb barátommal ekkora nagy dolog.

-Anyád, na ez nem egy szimpla csók volt!-mondta Logan. De mi tudtuk Owen-nel, hogy de, pontosan egy szimpla csók volt.

-Hű.-tette hozzá ironikusan Dean. Tudjátok az volt az ironikus, hogy képes volt idetolni a seggét.

-Na srácok, legyen inkább hét perc a mennyországban!-ajánlotta valaki.

-Legyen!-szinte mindenki egyetértett így hosszas 7 perceken majd azok élménybeszámolóin voltunk túl, amikor is rám esett a sor. Ennek már kevésbé örültem, mivel kitudja melyik sráccal kell felmennem.
A párom kipörgetése pedig nem várt módon zajlott. Dean nyúlt az üveghez.

-Majd én.-mondta, majd jó nagyot pörgetett, de pár fordulat után megfogta és magára irányította. Lassan az íriszeimbe fúrta a sajátját, de Owen-re néztem teljesen értetlenül.

-Na nem, tesó. A múltkori után nem.-állt ki mellettem a fiú. Dean csak hozzám lépett, megfogta a csuklómat és az emeletre húzott. Amint beléptünk az ajtón Dean bezárta azt és az ágyról felvette a szemkötőt, de elhajította.

-Erre nem lesz szükség. Beszélni akarok veled.-megkönnyebbülten foglaltam helyet a mögöttem álló asztal tetején, majd Dean szemébe néztem.

-Aha. Miről, hogy kibaszott paraszt voltál? Vagy arról esetleg, hogy felajánlottad, hogy hazaviszel, de végül szakadó esőben haza kellett sétálnom? Vagy mondd, miről?-ideges voltam? Az nem kifejezés.

-Delaney hallgass meg.-bólintottam várakozóan. Beletúrt kissé göndör, világos barna hajába, majd nekifogott a beszédnek.
-Szakítottam Bellával.-ennyit mondott. Ennyit, majd elhallgatott.

-Minek nézel? Pszichológusnak?-amint kimondtam realizáltam, hogy tulajdonképpen annak tanulok.-Ezt inkább hagyjuk.-szája sarkába mosoly bújkált, de nem érdekelt. Akkor nem.

-Tudod miért?-tette fel az egymilliós kérdést. Mégis honnan tudnám?

-Hayes, azt mondtad, hogy kurvára nincs hozzá közöm. Akkor most miért beszélgetünk erről?-értetlenkedtem tovább.

-Azért mert miattad volt. Delaney, hazudtam. Történt köztünk aznap este valami.-és tessék. Állam a padlón koppant.

-Mivan? Dean, mi a szarról beszélsz? Azt mondtad nem feküdtünk le, és azt, hogy nem is aludtál ott.-egyre feszültebb voltam, nem tudtam hogy most hazudik, vagy akkor tette. Állítása szerint akkor.

-Hát nem egészen így volt. Nem feküdtünk le, de csók az volt. És együtt aludtunk, de Blake miatt nem akartam szólni róla, mert tudom, hogy még mindig bánt. Meg ott van neked Owen, gondolom ő sem repesne az örömtől, ha más srácokkal smárolnál.-vetette fel az elméleteit.

-Jézusom. Egyrészt nem értem ezt miért nem mondtad el, másrészt pedig nem, Blake már rohadtul nem érdekel, harmadrészt pedig Owen a legjobb barátom, nem vagyunk együtt. De ezt tudhatnád, mivel olyan jó haverok vagytok. És amúgy is Dean, azzal smárolok akivel akarok, nem pedig azzal akivel lehet. És egy bocsánatkérést elfogadtam volna és jól is esett volna, de úgy tűnik le se szarod. Meg tudod mit? Nem is érdekel a barátnőd, mert felőlem azt csinálsz, amit csak akarsz, főleg azok után, hogy hetekig hazugságban éltem és azt gondoltam milyen jófej vagy, meg hogy te más vagy, hogy te nem próbáltál meg megfektetni. És azok után, hogy hetekig ignoráltál, és kerültél. Tudod ez mind azt mutatja, hogy...-esélyem sem volt befejezni a saját mondandómat, mivel Dean közelebb lépett és azt mondta...