Storm in our hearts

N I N E T E E N

Az egész, amit megbeszéltünk és amibe belementem egy perc alatt összedőlt. Dean a buli vége felé minden lányt lekapott, aki csak egy kis érdeklődést mutatott felé. Na persze ebből nem kevés volt. Az egyik lánnyal egyenesen az emeletre ment, ahol fogalmam nincs mi történhetett, de mind sejtettük. Ez pedig arra a döntésre juttatott, hogy többet nem fekszek le vele. Kitudja kikkel megy szobára és ezek a lányok hordoznak-e bármilyen nemi betegséget. Ha igen, abból köszönöm szépen, de nem kérek. És szerintem ez érthető is, remélhetőleg nem reagálom túl.

Nem mondom, hogy ez meghatott, de nem esett jól tőle, hogy nem tartja magát a megbeszéltekhez. Sőt inkább a lehető leghamarabb el is megyek nőgyógyászhoz, hogy minden rendben van-e. Sosem lehet tudni.

Még fél órát vagy talán egyet elszórakoztam, de kezdtem megunni az egészet.

-Megyek Owen, hazasétálok.-mondtam a legjobb barátomnak és el is indultam.

-Elviszlek, már én is mennék.-utánam jött és az autóig meg sem álltunk. Ahol viszont egy túl ismerős alak várt valamire.
-Mozdulj Rogers!-igen. Blake kibaszott Rogers állt Owen kocsijának támaszkodva.

-Beszélnem kell Delaney-vel.-rám vezette a tekintetét, de előttem minden elsötétült.

-Nem.-ennyit tudtam mondani, majd Owen arrébb tessékelte a srácot, így be tudtunk szállni.

Hazáig, a kemény öt perces út alatt, nem tudtam megszólalni. Félreértés ne essék nekem nem hiányzik Blake. Komolyan.
Csak előidézte mindazt, ami jó volt, de szerencsémre-ha mondhatom így-több volt a rossz, így azonnal tudtam, hogy nem hihetek neki. Még jó, hogy nem kezdett el bocsánatot kérni vagy bármi ilyesmi, mert akkor lehet pofán is vágtam volna.

-Nem fogom megkérdezni, hogy mi a baj, mert tudom, de ha szeretnél, akkor átjöhetsz, csinálhatunk valamit vagy csak ülhetünk csendben is.-csak a motor elhalkuló hangját hallgattam, a fiú szavai csak épphogy eljutottak hozzám.

-Mindegy Owen, hagyjuk. De köszönöm azért. Nincsen baj, csak váratlanul ért. Az egész este fura volt.-megrántottam a vállam és kicsatoltam az övet. Kavarogtak bennem a gondolatok, nem is tudtam mit hová tenni hirtelen, és úgy éreztem, hogy legszívesebben egy-két napra eltűnnék és átgondolnám az egészet. Blake eszembe juttatott pár olyan dolgot, amit rég elfelejtettem és amik akkor még bántottak. Visszagondolva hülye voltam, hogy ennyi ideig hagytam, hogy lelki szemetesként használjon. De legalább véget vetettem neki, jó lehet kicsit későn, de megtettem.

-Hívj, ha nem tudsz aludni, vagy bármire szükséged van.-úgy ahogy tudott átölelt. Jó tudni, hogy van egy ilyen barátom, mint Owen. Mert mindig számíthatok rá száz százalékban.

Még megköszöntem azt, amit tesz értem, de amikor éreztem, hogy az arcom forrósodni kezdett, elköszöntem és besiettem a házba. A házba, ami üres volt. Meglepő módon. Mármint tényleg. Jason valószínűleg valami házibuliban nyomult, de anyáékról nem tudtam semmit.

Alapból már egyetem kezdete óta furább hazajárni, kevésbé vagyok önálló, mint a legtöbb egyetemista. Így rengetegszer felmerült bennem a saját lakás, vagy a koli, de az utóbbit hamar elvetettem a barátaimtól hallott élmények miatt.

Viszont egyedül lakást bérelni suli mellett egy vagyon lenne, szóval Owen-t vagy Hannah-t kéne megkérdeznem a dologról.

Az éjszaka folyamán márcsak zuhanyoztam és pizsamába bújtam, majd szinte rögtön elaludtam, amint az ágyba kerültem.

A vasárnapom fájdalmasan rosszul indult, mivel Dean már huszadjára hívott és elképzelésem sem volt, hogy miért.
De amikor már tényleg nem adta fel, inkább felvettem, közben pedig megnéztem és már 11 óra volt.